6.rész Az este*

Kinyitottam az ajtót Harryre számítva.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Baj?Mert ha igen akkor elmegyek,nem akarlak zavarni.-mentegetőzött Liam.
-Semmi gond,gyere csak be.-mondtam.
-Babbie! Vagy az ajtón belül,vagy az ajtón kívül beszélgess,ne hagyd tárva nyitva,kérlek.-kiabált anya a "tv szobából".
-Bocsi.-válaszoltam.
-Akkor gyere be,és ha már ittvagy akkor bemutatlak anyának.-mondtam és bevezettem a konyhán és
az előszobán,és a étkezőn át a tv szobába.
-Anya,ő Liam Payne. Liam,ő az anyukám Tori Balding.-mondtam.
-Örvendek Liam.-mondta anya és kezetfogott vele.
-Énis.-mondta Liam.
-Gyere menjünk fel a szobámba,elkészülök és mehetünk is.-mondtam.
-Csak utánad!-mosolygott.

Mentünk fel a lépcsőn közbe körbevezettem Liamet a lakásban.
-Itt az első emeleten van a szüleim hálószobája,ha nem gond azt nem mutatnám meg,van itt két vendégszoba és egy fürdőszoba is.-mutattam neki.
-Itt a következő szinten van a húgom és a bátyám szobája egymással szembe,és itt ez a kis szoba az ahol a bátyám zenélni szokott.-mutattam neki.
-És a következő szinten egyedül csak az én szobám van, van egy nagy gardróbom,és anyáék akartak a házba még egy fürdőszobát,és mivel az én szobám van melette ezért megkaptam a fürdőt,de a húgom is néha feljár ide.-mondtam.
-Huuuu..mekkora házatok van,nagyon szép,és eléggé stílusos.-mondta Liam,és ahogyan láttam nagyon el volt bűvölve.
-Köszönöm,de ez az egész a szüleim érdeme,gyere ülj le az ágyra.-mondtam.
-Szóval,ne haragudj,hogy csak így bejelentés nélkül jöttem.
Csak megakartlak lepni és több időt szerettem volna veled tölteni.-mondta,és leült mellém.
-Eléggé megleptél,de örülök neki,hogy ittvagy.És úgyse volt most semmi programom.-mondtam.
(Persze lett volna,de Libby biztosan megfogja érteni)
-Nem vagy éhes? Vagy akár szomjas?-kérdeztem.
-Nem köszönöm.-mondta.
-Nem lenne ma kedved este kettesben elmenni vacsorázni?-kérdezte Liam és és háttal lefeküdt az ágyamra.
-De,nagyon is.-mondtam és lefeküdtem mellé hassal.

Liam mélyen a szemembe nézett,éreztem a tekintetét,melegség,béke,nyugalom és jóérzés töltött el
melette abban a pillanatban.
-Gyönyörű vagy.-szakította félbe a gondolataimat,de nem bántam.
-Köszönöm.-nevettem.
-Mi olyan vicces?.-kérdezte nevetve.
-Semmi,semmi.-mosolyogtam.
Biztosan?Úgy gondolod?Nem vagy véletlenül csikis?-kérdezte sunyin és fölém hajolt.
-HOPPÁ!-ezzel a mozdulattal maga alá kapott és csikizett,nagyon csikis vagyok és ezt mostmár őis észrevette.
Végig nevettem és sikoltoztam,nagyon hangosak lehettünk.
Liam egyszer csak fölém hajolt megint a nagy barna szempár csak úgy nézett a kék szemembe,elkapta a 
tekintetemet egyre közelebb és közelebb hajolt,megfogta az arcom és beletúrt a hajamba,alatta voltam,
ő meg már rajtam feküdt,már majdnem összeért a szánk mikor..
-Babbie?! Minden rendben van? Miért sikongatsz?-rontott be a szobámba a húgom,de még válaszolni
sem tudtam,mert rögtön elkezdett sikoltozni és kiabálni.
-Úúúúúúúrsiten TE TE TE TE,te nálunk úristen,de te hiszem Liam Payn vagy!-mondta Bella tátott szájjal.
-Igen,nálunk vagy a nővéremen fekve!-csípőre tette a kezét és huncutan mosolygott.
Liam gyorsan leszált rólam.
-Bella,ő Liam,Liam ő a húgom Bella Balding.-mutattam be őket egymásnak.
Liam adott két puszit a húgomnak,Bella teljesen el volt varázsolva tőle.
-Örülök,hogy megismerhettelek,ááá nagyon!.-ujjongott a húgom.
-Na de most hagylak titeket,sziasztok.-mondta és becsukta maga mögött az ajtót.

-Ne haragudj,hogy ilyen "rajongó családom" van.-mondtam.
-Semmi gond,aranyos volt a húgod,jólesik.-mondta mosolyogva Liam.
-Na ha ezt megtudja.-nevettünk mind a ketten.
-De hol is tartottunk?-mosolygott gyanúsan Liam.
-Háát,hogy hova menjünk ma este.-mondtam. 
Láttam kicsit csalódott volt,hogy ezt válaszoltam,de inkább nem mondott rá semmit,jólett volna folytatni
ahol abbahagytuk,de még korainak gondoltam a dolgot.
-Elmehetünk este vacsorázni ahogy megbeszéltük,de előtte vagy utána elmehetünk hozzánk is,hogy
találkozz a srácokkal.-javasolta Liam.
-És mi lenne ha ma együtt lennénk és vacsoráznánk,és csak holnap
mennénk át a többiekhez?-kérdeztem.
-Tökéletes,szeretnék veled lenni kettesbe.-mondta.
-Énis,akkor te ebbe jössz? Mert én akkor átöltözöm.-mondtam.
-Igen,igen. Jólvan,megvárlak.-mondta.

ezt vettem fel mivel kicsit hűvös lett az idő estére

30 perc múlva visszajöttem,Liam addigra már megtalálta a kiskori,a ballagási,és az osztályképeimet.
-Hééé te,ezt ne! Borzalmasak!-nevettem.
-De olyan aranyos voltál.-mondtam
-Csak voltam?-kérdeztem és leültem mellé.
-Még mostis az vagy,csak sokkal szebb lettél.-kacsintott.
-Ezt a képet nem adnád nekem?-kérdezte Liam.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert magamnál tartanám,hogy mindig velem legyél-mosolygott.
-A tiéd lehet.-és éreztem,hogy lassacskán elpirulok.
-Köszönöm. Na mehetünk vacsorázni?-kérdezte.
-Persze mondtam és elindultunk lefelé.

*Később*

Nagyon jó volt az étteremben,jól elvoltunk.
Találkoztunk pár rajongóval is akik képet és aláírást kértek Liamtől,és mondták,hogy mi ketten nagyon
összeillenénk.
Liam hazakísért,az ajtóba megfogta a kezemet:
-Nagyon jóvolt az a mai nap,örülök,hogy veled tölthettem el.-mondta.
-Jól éreztem magam,máskor is szívesen lennék veled.-mondtam.
-Még én.-mosolygott.
-Na jóéjszakát,majd még be..-és megszakította a mondatomat és megcsókolt.
-Jóéjt.-nyomott az arcomra egy puszit és elment.

Már mindenki aludt mikor én beértem a házba.
Felértem a szobámba,gyorsan lefürödtem és utána írtam egy sms-t Libnek,hogy ne haragudjon,hogy
nem hívtam,de holnap majd beszélünk.
Azt írta nem haragszik,mert ő sem volt otthon,találkozott valakivel.
Volt egy olyan érzésem,hogy az a valaki Zayn,aminek nagyon örültem,mert írtó aranyosak voltak együtt.

Kaptam még egy sms-t,de ezt Liamtől:

-Nagyon jó volt ma. Hiányzol♥.
Akkor áll a holnap délután?

Válaszoltam: -Énis jól éreztem ma magam,és teis
hiányzol,már most..:(
Igen,de holnap hánykor?

Liam: -Ennek örülök? 2kor?

Én: -Jólvan.

Ő: -Akkor kettőkor ottvagyok érted,hívd Libbyt
is,Zayn örülne. Jóéjt,álmodj szépeket.

Én: -Ez jó ötlet. Teis.

Nagyon jól aludtam a tegnap miatt,visszagondolva nagyon jó érzés volt.
Reggel Libbyvel elmentünk kocogni és szembe jött velünk Harry és Liam idegesen,kiabálva és vitatkozva,hogy
most válasszak köztük.. 
Én abban a percben lerogytam az út kellős közepére és csak sírtam,ekkor elsötétült minden...