9.rész Los Angeles*

Sziasztok!♥
Örülök,hogy egyre többen olvassátok a történetet,de kérlek kommenteljetek is!
Csak 7 KOMMENT 40 MEGTEKINTÉS után jön a következő rész!

Ha nem lesz meg akkor NINCS következő rész..:S
Jó olvasát:)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - *** - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -



-Loui,haver ne haragudj,hogy ezt hittem rólad,nevetséges és hülye voltam.
Elég rosszul érzem magam a történtek miatt.-mondta Liam.
-Semmi gond,felejtsük el,mert a helyedben énis ezt gondoltam volna rögtön.-mondta Loui
és aranyosan hátbaveregették egymást.

-Babbie beszélhetünk?-sóhajtott Niall.
-Aha.-egy szavas mondatokban válaszoltam neki,mert elég rosszul esett az amit fennt mondott.
-Ne haragudj.-kezdett bele.
-Jó.-modtam.
-Nagyon sajnálom.-mondta szomorúan.
-Ja,énis sajnálom,de még mennyire,mert elsem tudod képzelni milyen rosszul 
esett...-emeltem fel a hangom és elég dühös lettem.
-Ebben igazad van,de Liam az egyik legeslegjobb barátom,és hozzáállok a legközelebb a
bandából és nagyon fontos nekem,de tudom,hogy te neki mégjobban,és aki neki
fontos az nekem is.-mosolygott.
-Szóval bocsánatot kérek és ne haragudj rám.-fejezte be.
-Semmi gond,lehet kicsit túlreagáltam énis,és örülök,hogy ezt azért megtudtuk 
beszélni normálisan.-mondtam.
-Énis örülök neki.-mosolyogtunk.

*Később*

-Holnap turnéra megyünk LA-be,és 1 hónapig nem tudunk visszajönni.-mondta 
szomorúan Liam amikor a kocsiból a házunk felé sétáltunk.
-Igen?-folyt le egy könycsepp az arcomról.
-Babbie úgy sajnálom,még csak most "kaptalak meg",de máris elveszítelek.-közben 
szorosan magához ölelt.
-Liam én nem akarom,hogy itthagyj,nem akarom nélküled eltölteni ezt az 1 hosszú hónapot,de
tudom,hogy menned kell.-közben zokogtam,Liam egyre erősebben ölelt magához és próbált
közben nyugtatni.
-És mi lenne ha... velünk jönnél?Úgyis nyáriszünet van.-mondta mosolyogva.
-Lehetetlen mert a szüleim nem engednének el.-szomorkodtam.
-Megpróbálhatnánk!-bíztatott.
-Sajnálom,de lehetetlen,ismerem őket.-mondtam.
-Babbie,szívem,ne add fel ilyen hamar.-mondta.
-Hánykor mentek holnap?-próbáltam terelni a témát mert megint elkezdek sírni ha
arra gondolok,hogy a szüleim sem engednének el.
-Az este 9 órás géppen megyünk.-mondta.
-De akkor mit csináljunk?!-kérdezte.
-Van egy ötletem,nem tudnál átjönni olyan reggel 10 fele? És akkor beszélhetnénk a 
szüleimmel,biztosan otthon lesznek mivel hétvége van.-javasoltam.
-Jó ötlet,akkor holnap reggel 10re ittvagyok. De menj aludni,mert már későre jár.
Jóéjt!-köszönt el,és az ajtónkban még utoljára gyorsan megcsókolt.

*Másnap reggel*

Felriadtam az álmomból és rögtön ránéztem az órámra,nemsokára 9 van és Liam
1 óra múlva ittvan.
Gyorsan lezuhanyoztam,átöltöztem és felhívtam a legjobb barátnőmet.

*én*
-Szia!-üdvözölt a telefonba.
-Szia Libb.-köszöntem.
-Képzeld mi történt...-kezdtünk bele a mondatunkba egyszerre,izgatottak voltunk
és rögtön elkezdtünk nevetni.
-Kezd te!-mondta.
-Na képzeld elvileg,ha anyáék elengednek amit nagyon nagyon remélek akkor ma este...-folytattam
volna.
-Megyünk Los Angelesbe!!!-fejezte be a mondatomat.
-Micsoda?? Megyünk? ÁÁÁÁ,teis jössz?-visítottam a telefonba.
-Igen!-sikítottunk együtt.
-És már elis engedtek a szüleid?-kérdeztem kiváncsian.
-Igen,mivel a nagyszüleim LA-ben laknak.-mondta.
-Elis felejtettem.-válaszoltam.
-Hivatkozz teis rájuk,talán könyebben elengednek.-javasolta.
-Ez jó ötlet. Képzeld Liam is segíteni szeretne,hogy anyuék elengedjenek,ezért 
ezért 10kor átjön,hogy beszéljünk velük.-meséltem.
-Majd meséld el mi volt,mert nekem most mennem kell pakolni a bőröndökbe.
Puszi.-és letette a telefont.

Halottam,hogy kopognak.Gondoltam,hogy Liam lesz az,ezért gyorsan le siettem elé.

-Szia!-nyitottam nagy vigyorral ajtót az újdonsült barátomnak.
Senki sem tudja elképzelni milyen jó érzés,hogy pont ő a barátom aki szeret,támogat
és megad mindent nekem.
-Hiányoztál.-mondta én meg átkaroltam a nyakát.
-Teis nagyon.-Liam rögtön felemelt,felkapott a földről én meg a derekára kulcsoltam a
lábaimat,ekkor felnézett rám és nyomott egy puszit az arromra.
-Adj egy puszit ide.-mondta és rámutatott az arcára.
Pont adtam volna neki a puszit,de kicselezett és egy csók lett belőle,a végén büszkén rámmosolygott.
-Teee...imádlak!!-mondtam nevetve.
-Khhm...-krákogott apa mögöttünk.
-Elnézést uram.-mondta Liam és letett a földre.
-Szólíts csak Nicknek.-mondta apa.
-Apa ő Liam Payne a barátom.
Liam ő Nick Balding az apukám.-mutattam őket be egymásnak és kezetfogtak.
-Óóó szia anyu! Ti már ismeritek egymást Liammel.-mondtam,mikor egyszer csak Liam kirohant, nemis
értettem miért csinálja ezt és,hogy egyáltalán hova ment.
Visszafutott a kocsiától egy csokor virággal és egy szál vörös rózsával.
-Ezt önnek,mert ma vendégül látnak,ezt meg neked.-és átadta anyának meg nekem  virágokat.
-De aranyos fiú vagy,köszönöm szépen de szólíts csak Torinak.-mosolygott anya és a csokor virágért cserébe
nyomott két puszit Liam arcára.
-És én miért kapom?-csodálkoztam.
-Mert a barátnőm vagy,és fontos vagy nekem.-mondta és megához ölelt.
-Gyertek be,üljünk le.-mondta apa.
-Köszönöm,nagyon szép.-súgtam Liam fülébe.

*Később*

Elmondtuk a szüleimnek a Los Angelesi utat és nagyon húzták rá a szájukat főleg apa,
és ahogyan láttam túlzottan is féltettek.
-De Libby nagyszülei is ottvannak.-érveltem.
-De ők már idősek,nem két 17-18 éves tini lányokkal kell foglalkozniuk-emelte fel a 
hangját apa.
-Nick,kérlek engedjétek el,vigyázok rá és ott lesz Libby is és a banda is.-kérte Liam.
-Nem!-vágta rá apa.
-De...-akartam volna folytatni.
-Nincs de kisasszony!Nem mehetsz és kész! Ezt itt lezártuk.-mondta.
-Nick! Ezt beszéljük meg.-szólt közbe anya.