2.évad 14.rész- Rózsák és papírok?!*

Juuuj sziia <3 :$$$$$

Sziasztok! <3
Na kezdeném azzal ezt a részt,hogy köszönöm a kommenteket,a feliratkozásokat és főleg azt,hogy olvassátok a történetemet! :) Bár nem mindig tudok válaszolni a kommentekre de elolvasom MINDIG és nagyra értékelem,mert ezzel engem is buzdíttok arra,hogy hosszabb részeket írjak és hamarabb kapjátok meg őket! <3 Köszönöm nektek minden ezt!!

A következő rész: 14 komment 120 megtekintés után jön! :) +1 feliratkozó

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

*Csöngettek*
A postás volt és azt mondta ezt a levelet nekem küldték.
Pedig még feladó sem volt rajta,bélyeg sem,címzett sem.. furcsa volt.. csak egy fehér,rikító nagy boríték volt a kezemben! Félve,de kinyitottam és 2 jeggyel találtam magamat szembe és 2 név állt rajta:
Babbie Balding 1 osztályra és egy Liam Payne 1 osztályra.

Jobban megnézve repülőjegyek voltak és ma estére szóltak.
Ekkor egy pici sárga,ragasztós cetlit kiszúrtam a borítékban és láttam fekete filcel volt rá írva:

Drágám! Hiányzol! Tudom,váratlanul ért,de ez a karácsonyi ajándékom.

Elviszlek nyaralni,de az még titok,hogy hova. Kérlek ma pakolj össze és 7-re legyél a reptéren.

A szüleiddel már megbeszéltem,elkértelek tőlük. 

Várlak majd ott. Puszi. Szeretlek! -írta Liam.

Furán ért. Mikor beszélt anyáékkal?
És apa csak így egyből belement?
Nagyon várom már az utazást,de repülőn nem ültem még,mert mindig is bennem volt az a félelem,hogy légörvénybe kerülünk és lezuhanunk és egy lakatlan szigeten kötünk ki,vagy rosszabb esetben meghalunk.. félek egy kicsit.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Pókember....
Liam számomra a Pókember: elérhetetlen volt,megismertem,megszerettem és együtt utazzuk be a szép perceket a mindennapokban házról,házra egy vékony hálóval ugrálva. Pókember az akire a mesékben mikor megpillantod felnézel és szuperhősként nézel rá,kedveled és Mary Jane helyében szeretnél lenni mikor olyan romantikus pillanatok bontakoznak ki.
Amióta a kalapos,kicsi,tömzsi postás becsöngetett,kezembe nyomta a névtelen levelet azóta csak Liam jár a fejemben.

30 percem van még,hogy a reptérre érjek.
Nem tudom pontosan hova megyek.
Nem tudom mit vigyek.
Nem tudom mennyit vigyek.
Nem tudom meddig maradok ott.
Nem tudom mi vár rám.
Csak azt tudom,hogy a szerelmem a reptéren van.
Kimentem az ajtón, a rózsaszín,csíkos bőröndömet nehezen leemeltem azon a 3-4 lépcsőfokon amit alig bírtam el,az eső csak szakadt,egyre jobban és az utak is csak csúszkáltak,egy taxi állt a házunk előtt,ami felettébb furcsa volt a számomra.

Mint a játékokban,mikor az édesapád megveszi élete első játékgépét egy XBOX-ot és te megkapod életed első játékát mellé amit izgatottam figyelsz miközben a rózsaszín GTA felirat villog a fehér,zöld vonalas dobozon,apukád kiveszi a lemezt a tokból és megmutatja a játék menetét. Kapsz egy feladatot amikor abba a bizonyos sárga taxiba kell beülnöd és fölötte van egy rózsaszín nyíl amire angolul rá van írva: Szálljon be.
Emlékszem a játékra.
Emlékszem a lépésekre.

És ez a pillanat is pont ugyan ilyen volt,csak itt a taxi ablakára volt ráírva,hogy szállj be.
A sofőr,amikor meglátott eldobva az újságot kiugrott a járműből és rögtön elvette tőlem a két nehéz bőröndömet,az ajtót illedelmesen kinyitotta nekem miközben egy fekete esernyőt tartott a fejem fölött és egy rózsát amibe egy kis papír bele volt tűzve a kezembe adott óvatosan.
-Ez mi uram?!-kérdeztem miközben az "ajándékomat" fürkésztem.
-Nyissa ki.-mosolygott rám a visszapillantóból mikor már úton voltunk.

Egy levél..

Ha kiszállsz a taxiból akkor a Park felirat keresve menj előre 18 lépést a színes,szivárvány színű csempén.-írta Liam.

Van a reptéren Park felirat? Bár nem sokszor jártam arra,de én még soha sem vettem észre.
És miért pont 18 lépést menjek előre?
És miért pont a színes,szivárványos csempén?
Tudtam,ezt Liam küldte,ezek szerint a taxit is ő hozatta nekem,már várom a "feladatom" folytatását.

Az úton elgondolkozva az egész rejtélyes utazás járt a fejemben.
Várom,hogy láthassam végre Liam-et,mert számomra ő a boldogság,a szeretet,az élet.
Amióta ismerem minden perc egy kincs a számomra mit vele eltölthetek, a szavai.. mikor megszólal az zene füleimnek,az a dallam.. a legszebb zene szó amit életemben halottam.
Mindig is féltem a magánytól,a sötéttől és az egyedülléttől ameddig Ő meg nem hozta az életembe azt a bizonyos fényt, a ragyogást amitől a napjai a világ legszebb,legtisztább fényében ragyognak.
Mint a NAP. Az ember egyetlen,tiszta kincse.
Mert mindenféleképpen pompázik egy magában... magával hozva az életet és a reményt.
Mikor egy komor téli napon kinyitod a szemed és látod a szép narancssárga fényt a hegyek alól kibújva,azt a pár sugarat amik az égbe fel fel nyúlva húzzák magukkal a különféle színeket..onnan tudod: az egy gyönyörű nap kezdete lesz.
Ő is pont ilyen fényeket és élményeket hoz nekem a mindennapjaimba,mikor meghallom csilingelő hangját, rágondolok minden egyes tökéletes porcikájára vagy látom magam mellett az ágyba korán reggel édesdeden,törékenyen szuszogni.
-Hölgyem? Megérkeztünk.-zavarta meg a fantáziálásomat.

Kiszálltam a taxiból,felpillantva láttam a ceruzával rajzolt,kiszínezett amatőr,nem odaillő táblát a reptéren,elindultam felé magammal húzva két bőröndömet és számoltam közben a 18 lépést.

1... 2... 3... 4... 5... ... ... ... ... 16... 17... 18...!

Kerestem Liam-et mindenhol és minden fele néztem,de sehol sem volt.
Ekkor kiszúrtam egy nagy repülőt mintázó szobrot a tér közepén aminek az orrába egy rózsa és szintén egy papír volt elhelyezve.

Ez állt benne:

Szép volt kicsim!

A megfejtés: a Parkban ismertelek meg jobban és szerettem beléd,emlékszel?! 18 éves vagy most és azért mentél a színes csempén mert mikor megismertelek feketeség volt az életemben és te fokozatosan hoztad nekem a színt, a szivárvány jelképében.

DE most innen menj a szembelévő újságoshoz és válaszolj a kérdésére. Ha elsőre jól válaszolsz kapsz valamit!-írta.

Megettem amit kért, és bementem.
-Szia. Te vagy Babbie?-kérdezte a fiatal tizenéves,barna haj kék szemű srác.
-Szia,igen és elvileg kérdezned kell tőlem valamit. Jól tudom?!-pirultam el egy kicsit,mert ebben a helyzetben furán éreztem magam.
-Igen. Szóval a barátodnak fel kellett tennem egy kérdést és én azt kérdeztem,hogy a barátnődet meddig fogod szeretni? Ő válaszolt,így tőled is ezt kell megkérdeznem.
-Öööm.. örökkön örökké!-vágtam rá rögtön miközben ő még beszélt volna.
-Szóval ez az utolsó válaszod?
 Gondold meg! Mert ha nem ugyan azt válaszolod mint a barátod akkor nem mehetsz "tovább".
-Én ezt érzem.. és remélem,hogy ő is!
-Helyes! Ugyan ezt felelte-mosolygott rám a srác és a kezembe adta a pult alól a rózsát és az újabb lapot.

Ez állt benne:

Örökkön örökké szeretni foglak! <3

DE most menj a virágoshoz és onnan majd jön a többi feladat kicsim.-írta.

Odamentem,kaptam öt darab csodaszép,friss,illatos vörös rózsát,ugyan úgy a japán turistáktól akik felettébb kedvesek voltak velem, egy pilótától is kaptam,egy automatagépen meg kelett fejtened egy kódot és kijött az az év,hónap,nap mikor Liam-mel összejöttünk,onnan is kaptam 1 rózsát és egy idős hölgytől is kaptam utána.
A végén eljutottam a kiindulási pontomhoz a taxikhoz.. ahol az 5 percre lévő Starbucks-ba kelett átsétálnom,miközben turisták ezre néztek végig rajtam az előttem lévő rózsahalom miatt amitől szinte semmit se láttam és a magam után vonszolt két bőrönd miatt.
Az eget kémlelve mentem végig a kávézóig mikor a Starbucks rikító,fénylő zöld felirata felett ki volt írva nekem,hogy: CÉL!

Végre megérkeztem,végre láthatom Liam-et és végre leülhetek.. Csak ez járt a fejemben.
Beültem,körbenéztem de Liamnek se híre,se hamva nem volt.. még mindig!
Ekkor odajött egy Maya nevű pincérlány és elém tette az itallapot,hogy válasszak amíg itt vagyok.
Kinyitottam a kemény barna borítású kis füzetecskét és ez a szöveg állt benne fillcel:

Azért a Starbucks,mert ott találkoztam a többiek veled először és aznap este meséltek rólad.

És attól a pillanattól tudtam,hogy nekem kellesz!

Ekkor a pincérlány mellém lépett mikor a meghatódottságtól egy könnycsepp hullott végig az arcomon és elém rakott egy jegeskávét vaníllia fagyival miközben én még nem is rendeltem semmit.
Lenéztem a kávémra és a barna habba bele volt írva:

Szeretlek Babbie Balding!!

2.évad 13.rész- Hova szólnak a jegyek?*

Liam Payne..! Megölsz <3

Sziasztook! <3
Bár csak 12 kommentet kaptam az előző részhez,de most hoztam a kövit!..

A következő rész CSAK akkor jön ha lesz: 13 komment,130 megtekintés és +2 feliratkozó!!
Jó olvasást! <3

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * * - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

Nagy hangzavar lepte el a házunkat,tele gyereksikítással miközben a fa és az ebédlőasztal körül futkorásztak kiabálva és visítozva, a szülők egymással kommunikálva hangos nevetésekben törtek ki, néhol magas női hangok hallatszottak, néhol pedig mély,férfi üvöltésekre lettem figyelmes.
Szeretem mikor ez a békesség és a sok szeretet és a jókedv körbeveszi a házunkat.
Csak egy ember hiányzik nagyon... Liam!
Sajnos nem tudott velem lenni,mert a szüleihez utazott ahol együtt töltötték a karácsony estét.

Kinézve a bejárati ajtón felelevenítem magam előtt a szerelmem arcát,éreztem ahogyan átölel és azzal a hadaró,mély hangjával a fülembesúgja azt a bizonyos bűvös szót.. "Szeretlek".
Meleg,erős,csontos kezeivel körbeöleli a derekamat és csak mélyen elmerülünk egymás csillogó szemeiben.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

*Karácsony másnapja*

Éreztem magamon Liam izmos felsőtestét,ahogyan folyamatosan lekerülnek rólunk a ruháink,a nadrágok,a felsők, a fehérneműk.. és lassan csupasz bőrünk állandóan súrolják egymást,és mikor Liam óvatosan a melleimhez ér akkor a combomnál kiéleződve érzem az erős,határozott kockáit amit nem bírom,hogy ne fogjak meg,nem bírom nem megérinteni. Folyamatosan egyre feljebb ment és van mikor nagyon lenntre érkezett,most a nyakamon volt a sor,óvatosan végigsimította a mutatóujjával és elbűvölve figyelte közbe,halk puszit nyomott rá és csókok bontakoztak ki  a mostanra erős erekkel kiduzzadó nyakamra mint egy rózsa,ami folyamatosan kinyílik,egyre hevesebb érintéseket kaptam tőle. Ebben a pillanatban átadtam magamat neki,csak neki.Később lihegve,zihálva és levegő után kapkodva ugráltunk az ágyon...

-Babbie!-halottam a nevemet egyre élesebben és erőteljesebben,mintha a fülembe kiabálták volna.
Ekkor eszméltem fel.. hunyorogva kinyitottam a szemem de még minden homályos volt és nem ismertem fel egyik pillanatról a másikra az ágyam végében ülő személyt.
-Leizzadtál.. mit álmodtál?!-ekkor halk,félénk hangját halottam és rögtön felismertem a húgomat.
És ekkor ugrott be.. Liammel álmodtam,ami csodás volt,épp együtt voltunk és egy csodás pont álombeli estét töltöttünk el együtt.Igen,ebből is látszik mennyire hiányzik Ő maga is nekem,meg a teste is.
A csókjai amiktől egyik pillanatról a másikra minden bánatom és a rosszkedvem elszáll,azok a puha,halvány rózsaszín ajkai elbűvölnek,mikor kinyítja a száját és fehér fogai kivillannak mint a tengerbe a jéghely csúcsa mikor a nap ráveti a sugarait.Hiányzik az érintése mikor szomorú vagyok beletúr hosszú,világosbarna,puha hajamba és az államnál fogva egy ujjal felemeli a fejemet és mélyen szemebe néz,a csókunk közben pedig belesuttogja a számba,hogy mennyire szeret és miért szeret! Hiányzik az arca,azok a csíkok és a kis gödröcskék mikor jókedvre derít vagy történik valami vicces,mert olyankor azok a ráncok előjönnek,nem olyan ráncok amiktől a hideg kiráz.. hanem sexi,férfias,eszméletlenül vonzó ráncok amik láttán elvörösödsz.
Hiányzik a búgó,hadaró de mégis csicsergő,dallamos hangja.
Mint mikor komoran kinézel a panel lakásban az emeleti ablakon és csak a szürke füstöt látod és a koszos buszok,autók,tömérdek járművek tetejét amitől rossz kedved lesz,tele dudálással,kiabálással. De mikor a hosszú feldíszített fenyőfa ága az ablakotokat veri esténként a szél és a hó miatt és rászáll egy elveszett,ártatlan madaracska aki dalolni kezd az éjszakába és így feldobja az estédet egy kis hangszállal,az felbecsülhetetlen érzés,ingyen van,de mégis aranyat érő!

Ilyen mikor Liam megszólal a számomra. Hiányzik,teljes szívemből és borzasztó érzés a különtöltött percek.
Hiányzik a teste és nem rejtegetem,őszíntén megvallva hiányzanak azok a forró éjszakák.
Ő olyan nekem mint másnak a cigaretta vagy a drog. Ha 1-2 órája nem "szívtál bele" akkor megőrülsz és a hiányát érzed és bármit megtennél,hogy csak az illatát érezd utána pedig a tüdődben tudd minden egyes cseppjét ami csak kifér belőle. És mikor beleszívsz akkor vagy felettébb boldog és hihetetlenül jó kedved lesz. Igen,mintha csak én meglátom Liamet és magamnak tudhatom mikor megölel.
-Hahhóó!-integetett előttem a húgom.
-Bocsi. Nem álmodtam semmit,semmit Bells.-búsultam el.
-Mi a baj?!-megfogta a kezem és egy mosoly kíséretében rám pillantott.
-Hiányzik Liam.
-Nekem meg hiányzik egy férfi az életemből.
 Magam mellett szeretné végre tudni egyet.
-Hidd el nekem,hogy majd lesz! Majd megtalálod az igazit és akkor majd rájössz,hogy megérte ennyit szomorkodni,sírni és várakozni mert az "elpocsékolt" idő megtérül! És ezt sose felejtsd el!
-Azt szeretném mint ami Liam és közted van. Azt a megmagyarázhatatlan bizsergést és azt a sok-sok szikrát ami egyre erősebb lesz.
-Gyere ide!-öleltem magamhoz megértően.
-Szeretlek Babbie! A legjobb nővér vagy!
-Énis Bells!! Nagyon!

-Na mi ez a nagy ölelkezés itt?!-rontott be Adam a szobámba és a nyitott ajtónál kiabálva csak a csupasz felsőtestét láttam és épp úgy állt be mint egy HŐS.. elég vicces volt!
-Gyere te is!-nyitottam ki a jobb kezemet,hogy ő is beférjen közénk.
-Nem vagyok én lány!!-ellenkezett elég határozottan.
-Ja.. áá.. nem vagy lány.-legyintett egyet Bella,és folytatta-áá. halványrózsaszín,pókemberes,feszülős boxerben.. Tényleg nem vagy lány báttyus!-kacsintott rá végül a húgom és én meg nagy nevetésben törtem ki.
-Kuss!-dobott neki Adam egy rózsaszín párnát.
-Héé..-ordibált a húgom és végül már mind a hárman együtt párnacsatáztunk,folyamatosan nevettünk és a házunkat még talán az utcát is a sikításaink töltötték ki.

*December 27.-én*

Liam tegnap este utazott vissza Londonba a családjától.
Már nagyon várom,hogy lássam őt,és hozzáérjek.

*Csöngettek*
A postás volt és azt mondta ezt a levelet nekem küldték.
Pedig még feladó sem volt rajta,bélyeg sem,címzett sem.. furcsa volt.. csak egy fehér,rikító nagy boríték volt a kezemben! Félve,de kinyitottam és 2 jeggyel találtam magamat szembe és 2 név állt rajta:
Babbie Balding 1 osztályra és egy Liam Payne 1 osztályra

Jobban megnézve repülőjegyek voltak és ma estére szóltak.
Ekkor egy pici sárga,ragasztós cetlit kiszúrtam a borítékban és láttam fekete filcel volt rá írva:

Drágám! Hiányzol! Tudom,váratlanul ért,de ez a karácsonyi ajándékom.

Elviszlek nyaralni,de az még titok,hogy hova. Kérlek ma pakolj össze és 7-re legyél a reptéren.

A szüleiddel már megbeszéltem,elkértelek tőlük. 

Várlak majd ott. Puszi. Szeretlek! -írta Liam.

Furán ért. Mikor beszélt anyáékkal?
És apa csak így egyből belement?
Nagyon várom már az utazást,de repülőn nem ültem még,mert mindig is bennem volt az a félelem,hogy légörvénybe kerülünk és lezuhanunk és egy lakatlan szigeten kötünk ki,vagy rosszabb esetben meghalunk.. félek egy kicsit.
Remélem tetszeni fog Liamnek a karácsonyi ajándékom amit én vettem neki,de ezt a nagy utazást én nem tudom,hogyan tudnám neki viszonozni.
DE tőlem ezt kapja,az egyik fele az enyém a másik az övé és még van egy titok amit kap:

2.évad 12.rész-Szeretet ünnepe*

Sziasztok! <3
Boldog karácsonyt előre is mindenkinek!:)
Ma hoztam össze ezt a részt ezért nem lett olyan szuper :(( De remélem azért elnyeri a tetszéseteket!

A következő rész: 13 komment 120 megtekintés után jön!

- - - - -  - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Előző részben:

És mikor ezek az emlékeke és érzések elfognak és eszedbe jutnak a 2012-es karácsonyodon is akkor elfog a sírás,ekkor a barátod odalép melléd miközben te úgy mint kiskorodban ülsz a fa előtt a gyönyörtől sírva,legugol melléd és megkérdezi mi a baj?!

Erre te csak odabújsz hozzá,szorosan átöleled és a fülébe súgod ezt az ártatlan kettő őszinte mondatot:
-Szeretlek. Boldog Karácsonyt Louis!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

*Babbie szemszöge*

Pár nap és eljön a karácsony.
A szeretet ünnepe és az ajándékok hada,mikor a házakat és a kerteket a rokonok szállják meg és körbejárja az utcákat a boldogság és a meleg tea és a különféle ételek illata. Ilyenkor az összes ember összetart. A legszebb ünnep az évben és a legőszintébb. Ilyenkor nem az ajándékok és a meglepetések a fontosak hanem az érzések.
Így estefele kinézve az ablakon látom,hogy a házakra,a kertekre és az utcákra szürke,sötét köd vonult ami csak foltokban világosodott ki. A dér reggel óta nem tűnt el  fákról és a bokrokról.

Megpillantottam a szembe lévő fán egy egyetlen,utolsó, árva almát...sárga volt és helyenként sötétbarna rohadást keltő foltok díszelegtek rajta,de jobban szemügyre vettem és a megszáradt,ráfagyott hótakaró vette körbe az árva gyümölcsöt mint egy meleg huzat amivel télen a tévé előtt betakarózva fekszel a meleg kandalló előtt. És abban a pillanatban egy madár a villanyoszlop tetejéről a csillogó gyümölcsöt rögtön kiszúrta,mint a gyémántot,abban a pillanatban rárepült, a többi különféle madár csak úgy követték és versenyeztek érte.. vajon kié lesz az év egyetlen,utolsó szem almája?!

*SMS-t kaptam*

Boldog karácsonyt előre is!

Holnap után találkozunk. Puszilom az egész családodat és a rokonokat is.

Még Zayn,El,Louis,Niall és Harry is üdvözölnek. Puszi <3.-írta Libby.

Harry... megint Harry...
Remélem rátalál egyszer,végre a a boldogság és egyben a szerelem is,mert már nagyon megérdemelné.
Emlékszem.. mint egy hurrikán úgy forgatta fel az életünket Liam-mel úgy 10 perc alatt.. amiben igaz.. én is közreműködtem meg a fránya érzéseim is! Amivel magamnak de főleg Liamnek nagy bánatot okoztam.. Harry-ről nem is beszélve!

Ezek az emlékek..
Olyan ez mint mikor elmész egy buliba és a barátod (aki éppenséggel Liam)önt neked egy merőkanállal,esetleg kettővel a piros,nagy nyakú pohárba a puncsból. Te belekóstolsz,ízlik megszereted ezt az italt. És mert fiatal vagy,éretlen,buta,kíváncsi fejjel eszedbe jut,hogy jobb lenne bele egy kis alkohol,így odanyúlsz a kísértés miatt ahhoz a bizonyos "tiltott gyümölcshöz"... a pálinkához (ami ebben a pillanatban Harry-t szimbolizálja ) és ekkor beleöntöd a színtiszta puncsba,egy kicsit megszalad az üveg.
Rájössz...
Minek ez neked?
Minek az alkohol?
Mi lesz tőle jobb?
NEM hiányzik az alkohol!
De ekkor egyszer csak megcsap az illata amit annyira imádsz, és az egyik pillanatról a másikra körbeölel az a bizonyos erős szellő ami a pohárból jön és akaratod ellenére elvarázsol,és egyre közelebb viszi a ajkaidat a pohár széléhez,te habozás nélkül beleiszol..
Ízlik,ezért is lenyeled,mikor a torkodat átjárja a melegség és érzed ahogy leér a gyomrodba ahol kavarog és csak kavarog. Iszol még belőle mert a vágy elkapott.. Később jönnek a folyamatosak roszabbnál roszabb következmények amiket senkinek sem kívánsz és SOHA de SOHA nem tudod majd ezt a napot magadról lemosni. MERT örökké így fognak emlékezni rád az emberek!

Harry is pont ilyen.
Elköveted azt a hibát,hogy beleiszol a "tiltott gyümölcsbe" akkor vállald a következményit is!

"Beleittam"... beleittam Harry karjaiba magamat egy másodperc alatt és belekóstoltam csodás ajkaiba.. kétszer is.. Aminek a végén a kórházba kötöttem ki!

Mint mikor a puncsból,a mérgezett alkoholos puncsból többet iszol a kelleténél,butaságokat csinálsz,hamar rosszul leszel és azt veszed észre az este végére,hogy ülsz azon a bizonyos fehér lepedővel felhúzott,kemény,recsegős kórházi ágyon,tele nővérekkel és az ismerőseiddel miközben kimossák a gyomrodat. Rossz érzés.. kellemetlen mikor azt a hosszú csövet előveszik és nehezen,de bekerül a szádba,le a gyomrodig aztán teleöntik vízzel ami görcsös nyomásokat indít el benned!

-Babbie! Gyere le.-kiabált az emeletre anya.
Abban a pillanatban eldobta a gondolataimat és lezakatoltam a lépcsőkön az emeleteken át mint egy éhes, megvadult lovascsorda.
-Igen?!-néztem anyára a konyha felé.
-Segítesz Bellának sütni? Mert ő az elmondása szerint nagy lány és tud egyedül elkészíteni egy süteményt,csak hát a mérés nem megy ennek a "nagy lánynak"!!-nézett  húgomra célzós tekintettel.
-Na gyere.-nevettem,miközben az ezüst,elektromos mérleg felé vettem az irányt.

*Később*

Sorra jöttek a vendégek karácsonyozni hozzánk.

Nagy hangzavar lepte el a házunkat,tele gyereksikítással miközben a fa és az ebédlőasztal körül futkorásztak kiabálva és visítozva, a szülők egymással kommunikálva hangos nevetésekben törtek ki, néhol magas női hangok hallatszottak, néhol pedig mély,férfi üvöltésekre lettem figyelmes.
Szeretem mikor ez a békesség és a sok szeretet és a jókedv körbeveszi a házunkat.
Csak egy ember hiányzik nagyon... Liam!
Sajnos nem tudott velem lenni,mert a szüleihez utazott ahol együtt töltötték a karácsony estét.

Kinézve a bejárati ajtón felelevenítem magam előtt a szerelmem arcát,éreztem ahogyan átölel és azzal a hadaró,mély hangjával a fülembesúgja azt a bizonyos bűvös szót.. "Szeretlek".
Meleg,erős,csontos kezeivel körbeöleli a derekamat és csak mélyen elmerülünk egymás csillogó szemeiben.

".. Ő jelenti mind azt ami jó.

Miatta születik a szó,

Örököd boldogság,hogy itt van én velem.

Ő a dal, mit suttognak a fák,

A csend, a meghitt éjszakák,

SZÁMODRA TÖBB?

MINT A VILÁG!

Ő a mindenem! .."

Boldog karácsonyt nektek kedves "olvasóim"! Remélem békességben fog mindenkiné eltelni ez az ünnep! :)
Legalább olyan jól mint Babbie-éknál! :)

És Boldog Születésnapot Louis! <3 <3 <3
Legyen a legszebb napod! :)

2.évad 11.rész-Karácsony kezdete*

megölsz drága♥

Sziasztok!♥
Köszönöm a sok komit és a feliratkozásokat:)))

Igen,ebben a részben már nálam karácsony van! Extrahosszú rész lett,ezért ezen a héten nem hiszem,hogy már hozok ÚJ részt!
A következő rész: 13 komment 150 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -   * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

*Sam szemszöge*

Rákérdeztem. Remélve vártam a választ,se semmi.
Niall elővette a telefonját és lassan már a negyedik SMS-t írta,és nem szólt hozzám.
-Most komolyan ezt csinálod?
 Nem tudnál NEKEM válaszolni?!-akadtam ki rajta.
-Erre mit kellene mondanom?

Azt,hogy szeretsz Niall,hogy szeretsz... gondoltam magamban és elszomorodtam,még jobban.
-Mert jó barátok vagyunk,azért is nem akarom,hogy elmenj.-fejezte be a mondatát.
-Barátok?!-csuklott el a hangom és ismételgettem magamban ezt a bűvös,mindent megváltoztató szót.
Mikor magamhoz tértem éreztem már könnybelábadt a szemem és nem sokat láttam a szememből áradó víz miatt amiért elég homályos volt minden,nagy nehezen feláltam és egy szó nélkül felvettem a táskámat és ott hagytam.

*Ekkor SMS-t kaptam*

Nézz ki a konyha ablakon. 

Kérlek!-írta Niall.

Lementem és megtettem amit kért,nem is tudom miért,talán csak a kíváncsiság hajtott. De amit láttam.. nem hittem a szememnek!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

KÖZBEN HALLGASSÁTOK EZT: KATT!!!

(a fenti zenelejátszót meg kapcsoljátok ki!!)

Kinéztem az ablakon és a hóba rikító piros rózsaszirmokkal bele volt írva,hogy:

...Mert jó barátok vagyunk és ezért nem akarom,hogy elmenj!

De jóba lettünk,túl jóba,közel kerültem hozzád és megszerettelek.

Nem próbálnánk megy együtt?!...

*SMS-em jött rögtön miután elolvastam és próbáltam feldolgozni a helyzetet*

1:Igen vagy 2:Nem ?

Fontos lettél nekem. ♥-írta Niall.

Abban a pillanatban ahogy elolvastam az üzenetet kettesével kocogtam fel a lépcsőkön,összegabalyodott lábakkal,hogy láthassam őt.
-Igen! Még szép,hogy igen!!-futottam felé miután kimondtam ezt a két őszinte,szívből jövő mondatot amire már régóta vágytam,hogy elhagyja a számat. Oda ugrottam mellé az ágyra és egy pillanat alatt megöleltem,magához húzott és viszonozta erős szorításomat.
Niall.. iránt régóta érzek valamit,de ez csak is a cikkek és az internet miatt vannak,hogy felfigyeltem rá,sose ismertem de szerettem mégis. Imádom mikor nevet,olyan őszinte az az ártatlan mosolya mikor az arcának a jobb oldalát felhúzza és a vakítóan fehér fogai kitűnnek csókos szája mögül. Ő egy csupa szív ember aki ahol tud segít. Érzem, ebből több lehet mint puszta barátság!

*Libby szemszöge*

Zayn Malik.. nekem a világ legszebb gyémántja ami minden nap,minden percben rám csillog és csak is miattam fénylik ilyen csodálatosan. Őszinte vonzalom van kettőnk között ami az első találkozás óta megmagyarázhatatlan és varázslatos dolog.

Sosem hittem a "szerelem első látásban",de ekkor ő kopogás nélkül,óvatosan betoppant az életembe mint egy meglepetés amire rég óta vártál,és mint a forgószél egyik pillanatról a másikra felforgatott körülöttem mindent és magához láncolt egy életre pár másodpercen belül.
Ez ami köztünk van egy igazi,őszinte szerelem.. érzem és ő pedig ezt viszonozza nekem ami gyönyörű,páratlan dolog az életben!
Zayn maga a csoda,példamutató,csöndes és óvatos,gyengéd érintése megbabonáz minden lelket ezért is nem bírod elengedni és egy életre magad mellett tudhatod.
Mint az első születésnapodra kapott első ajándékod: egy apró hógömb,amit a szobád legfelső polcáról csodáltál,csodálsz is a mai napig.
Ahogyan kis fehér,vékony,törékeny ujjaiddal először megfogtad nem tudtad mi az,de az  két ismerős arc.. a szüleid a magasból gyengéden kivették kezedből és óvatosan megrázták és eléd tették,te csodáltad azt az árva hóembert ami csak is rád nézett,és a mellette lehulló fehér hópelyheket is ahogyan a mögötte lévő kis faházikóból szűrődő pislákoló fényben megcsillan minden egyes csillag formájú pehely a levegőben mint egy égi jel. A mai napig leveszed a polcról ezt a féltve őrzött kincset és visszaemlékezve gyönyörködsz az első napra mikor megkaptad,mert akkor csak a tiéd volt.
Ilyen Zayn is,örökre mellettem marad ameddig vigyázol rá,ő is pont ugyan ilyen kincs akivel az élet megtanított bánni,csodálom őt és sose akarom elengedni.
De mikor egymás idegeit súroljuk az a legrosszabb érzés,mert utólag visszagondolva neki is és nekem is nagyon fáj,de ezeken a kudarcokon felül tudunk emelkedni,mert fontosak vagyunk egymásnak.

Ez olyan mikor csodálva,tátott szájjal figyelted a hógömböt,később felmásztál kicsinek érte a polcra és titokban levetted,halkan,lassan leemelted a helyéről ,de kicsúszott a kezedből...de a szüleid ott voltak,megfogták,levették neked és a kezedbe adták a gömböt amiben a hóember biztonságosan rád mosolygott és csodásan telt a napod.. ilyen a mi kapcsolatunk is,a hullámvölgyek.. de Zayn felsegít amikor a padló hideg kövén találom magam és újra rám mosolyog.

*Eleanor szemszöge*

Louis Tomlinson.. felnőtt ember,mégis a lelke egyik eldugott kis fiókjában a világ legrosszabb kisfiúja lapul benne,aki sokszor akaratosan a felszínre tör és pillanatok alatt megnevettet mindenkit.
De a kisfiú mögött árnyékként lapul egy érzelmes emberi lény,aki a legcsodálatosabban szeret és mindent megad egy nőnek,hogy mellette egy életre boldog lehessen!
Ő egy felbecsülhetetlen ember,aki fényt hozott a szívembe!

Mint mikor kis butus kislányként átélted az első karácsonyodat és megláttad a legelső fádat..
Mikor a szüleid felküldtek azon a bizonyos napon a szobádba egyik percről a másikra és az emeletre mutattak mérgesen és te nem tudtam miért?!
Haragszanak rám?!
Mi rosszat tettem?!
Rosszat mondtam?!
De hisz én csöndbe ültem és néha néha kinyíló tátott szájjal figyeltem minden egyes mozdulatukat..
Elszomorodsz..
Ekkor kiabálnak neked,hogy menjél le hozzájuk most! Te félve,tudatlanul,lassan bicegsz le a képcsőn szorosan fogva a mellettem húzódó fakorlátot.Ekkor leérve nem nézel fel csak nagy fényre leszel figyelmes,felemeled a fejed és a sok szín ami a kis üvegcsékből jön megcsapja a szemedet,nem bírsz elnézni mert úgy pompáznak a színek,elvarázsolnak. Meglátod a szép fát amin ezek a csodálatos színek "ülnek" és leülsz elé,a szüleid fenntről figyelve mosolyognak rád,legugolnak melléd és átölelnek és egyszerre kívánnak neked ELSŐ BOLDOG KARÁCSONY-t.
Látod közben a színeket,a feldíszített fát ami abban a perceben csak neked csillog,az első élményed amitől egész karácsonykor csak mosolyogsz édesen,ujjongva mikor meglátod a feldíszített fát és türelmetlenül várod ez az ünnepet,hogy a "Mukilás meghozza a feldíszített fát".

És mikor ezek az emlékeke és érzések elfognak és eszedbe jutnak a 2012-es karácsonyodon is akkor elfog a sírás,ekkor a barátod odalép melléd miközben te úgy mint kiskorodban ülsz a fa előtt a gyönyörtől sírva,legugol melléd és megkérdezi mi a baj?!

Erre te csak odabújsz hozzá,szorosan átöleled és a fülébe súgod ezt az ártatlan kettő őszinte mondatot:
-Szeretlek. Boldog Karácsonyt Louis!

2.évad 10.rész-Emlékek..*

Sziasztok! ♥
Ez a rész számomra sokat jelent mert régi érzelmek törtek fel bennem ahogy írtam,mert én is arra vágyom ami Babbie-nak megadatott itt a történetemben, én is arra az érzésekre vágyom :/ Mindegy,nem untatlak titeket!

A következő rész: 11 komment 110 megtekintés után jön!

Jó olvasást:) <3

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

-De tünemény vagy! Köszönjük. Mi is szeretünk.-mosolygott rá Libb a "magasból".
-Szia csöppség.-guggoltam le lassan elé a földre-Köszönjük. Mi meg nagyon örülünk,hogy ilyen aranyos és őszinte rajongója van a srácoknak. Szeretnél velük egy közös képet?
A kislány végig az anyukája kezét fogta,látszott rajta egy kicsi félelem.
-Igen!-csillant fel a szeme az utolsó kérdésem hallantán.
-Liam,Niall!-szóltam oda hozzájuk a nagy tömegen át.
-Igen?-nézett ki a sűrűből Niall.
-Van itt egy nagyon különleges rajongótok,akivel elbeszélgettünk. Ide jönnétwk?!
Átverekedték magukat a tömegen és mint a tükörképek a több 1000 lány úgy fordult felénk mikor a fiúk elénk jöttek,mindenki minket nézett.
Fotózkodtak, autó grammot adtak a csöpségnek és elég sokat beszélgettek vele és minden kérdésére válaszoltak a srácok. Sam-mel és Libby-vel egymásra néztünk mosolyogva,éreztem,hogy valami jót tettem ezzel a kislánnyal és örültem neki,hogy látom az arcán azt az őszinte mosolyát,a csillogó szemeit és a gödröcskéket miközben nyitott szájjal, jóízűen nevetett Niall hülyeségein és Liam aranyos,komoly válaszain.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Közben hallgassátok ezt: KATT :)

/A fenti zenelejátszót meg állítsátok addig le!/

*Pár nap múlva.. pontosabban december 10-én*

"....Nyári emlékek.. Eddigi életem legcsodálatosabb nyara volt. És az életem ebben a szakaszában a legcsodálatosabb hónapok voltak amiket mostanában megéltem.
Megismertem az a srácot akit régebben csak a címlapok elején láttam mosolyogva,cikkekben írtak róla és nyilatkozott tele őszínte,poénos gondolatokkal amiken elgondolkoztam vagy épp sírtam,vagy éppen nevettem egy jót és elképzeltem mi lenne HA... most találkozhatnék vele.. Szép álom is volt.
Ő volt az a srác akiről oldalak ezrei írtak ki nap mint nap friss dolgokat,raktak ki róla képeket.
Ő volt az akit az interneten és a lapokon keresztül csodáltam és bár nem ismertem személyesen de fülig szerelmes voltam belé. És most.. ő itt van nekem,megismertem személyesebben is életem nagy szerelmét és elmondhatom,hogy Ő a mindenem. Meg adja azt amire szükségem van és amire igazán vágyom.
Ő tesz engem igazán felettébb boldoggá!
Megismertem a csodás barátit és a hozzátartozóit is,olyanok lettek ők nekem mind,mint a második családom. Gazdagodtam ismerősökkel és egy nagyon jó barátnővel Eleanor személyében,na meg persze itt a legjobb barátnőm velem az egész "utamon" Libby.
Liam az életem, a mindenem! A jelenem! Ő az akiért érdemes élni, akiért érdemes felkelni,reggel,délután, érdemes miatta mosolyogni és érdemes várni az életben minden egyes apró másodpercet,hogy láthassam,vagy halhassam a hangját.

Emlékszem mikor először találkoztunk,mikor megismerkedtünk,Zayn mutatott be minket egymásnak Libbyvel az oldalán a piros kocsijuk mellett,a házunk előtt egy késői délutánon.

Mikor először lepett meg...
"Kinyitottam az ajtót Harry-re számítva.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Baj? Mert ha igen akkor elmegyek,nem akarlak zavarni.-mentegetőzött nagyon aranyosan.."
Ekkor jött el az a szakasza az életemnek mikor éreztem,hogy ennek a srácnak fontos vagyok.
Jó érzés volt,sose volt még előtte senkim sem,de ő egymaga pótolt mindent és mindenkit, a sugárzó szeretetével ami felém irányult,csak nekem és csak engem ajándékozott meg ezzel a csodás,kincset érő érzéssel ami egyszerűen felbecsülhetetlen. És a majdnem első csókunk is ezen a napon történt meg a szobámban,édes kettesben.

Sokan kérdezték már,hogy mit jelent a számomra Liam?!

Liam.. már a neve hallatán és,hogy most ezt leírtam és elolvasom,kiráz a hideg,de ez nem az a rossz indulatú,furcsa libabőrösség,hanem a melegség és a nyugalom érzése,ha ezt az embert mindennél jobban szereted,csak akkor érezheted ezt.
Viszonozza az érzéseimet,ő egy felnőtt gondolkodású,érett,romantikus,megértő,törődő,gondoskodó férfi. Ő maga a példakép,ő az a személyiség akire fel lehet nézni,akitől tanulni lehet,hiszen halottan született,csak egy veséje van,nem tehet meg mindent amit akar mint a többi ember,nem ihat annyit mint mások akik a föld alá tiporják magukat több ember előtt és reggel úgy ébrednek fel,hogy fáj mindenük,nem emlékeznek semmire és lehet olyanokat megbántottak akiket nem kellett volna,mert nem voltak maguknál. Én ismerem ezt az érzést,és pocsék! Liam-et az életében az összes percében,kis kora óta csak bántották és csak a rosszat kapta,de sikerült neki az,ami idáig kevés embernek: kitűzött maga elé egy célt amit elért és nem is gondolt volna,hogy sikerülhet neki,mert ez: LIAM PAYNE!
Végezetül számomra egy szóval ő nekem,ő maga a : tökéletesség..."

Befejeztem. Jobb oldalra mentem az egeremmel felfele görgetve rámentem a mentés gombra,vártam egy kicsit és rákattintottam a közzététel gombra. Szerettem ezt a történetet írni,mert ez egy igaz dolog,szerettem másokkal megosztani ami abban a pillanatban érzek és a kérdésekre válaszolni,amire gondoltam,hogy választ kell adnom.

*20 perc múlva*

*SMS-t kaptam*

Nekem is te vagy maga a tökéletesség.

Több mint tökéletes!

Szeretlek Babbie Balding.♥ -írta Liam.

Mi?! Ezt miért kaptam? Olvasta a blogomat. De mégis honnan tudja,hogy írok? És honnan tudja,hogy az az én blogom?

*Niall szemszöge*

-Meddig leszel itt?
-Még 2 hétig és 3 napig.-láttam rajta,nem szereti ha erről faggatom..
-Sam,hééé!-szóltam halkan,szemét lesütötte és én a tekintetét kerestem minden percben és kapkodtam utána a fejemet.-Nem szeretném ha elmennél.-vallottam be.
Amint meghalott ezt mondatomat abban a pillanatban felkapta a két nagy zöld szemét és kíváncsi tekintetekkel rám meredt és csak nézett.
-Miért?-kérdezte halkan.

*Sam szemszöge*

Rákérdeztem. Remélve vártam a választ,se semmi.
Niall elővette a telefonját és lassan már a negyedik SMS-t írta,és nem szólt hozzám.
-Most komolyan ezt csinálod?
 Nem tudnál NEKEM válaszolni?!-akadtam ki rajta.
-Erre mit kellene mondanom?

Azt,hogy szeretsz Niall,hogy szeretsz... gondoltam magamban és elszomorodtam,még jobban.
-Mert jó barátok vagyunk,azért is nem akarom,hogy elmenj.-fejezte be a mondatát.
-Barátok?!-csuklott el a hangom és ismételgettem magamban ezt a bűvös,mindent megváltoztató szót.
Mikor magamhoz tértem éreztem már könnybelábadt a szemem és nem sokat láttam a szememből áradó víz miatt amiért elég homályos volt minden,nagy nehezen feláltam és egy szó nélkül felvettem a táskámat és ott hagytam.

*Ekkor SMS-t kaptam*

Nézz ki a konyha ablakon. 

Kérlek!-írta Niall.

Lementem és megtettem amit kért,nem is tudom miért,talán csak a kíváncsiság hajtott. De amit láttam.. nem hittem a szememnek!

 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Mostanában kevesen írtok véleményt ide! Miért van ez?!:SS 
Ha nem tudok ide komizni akkor ott a Chat is ! :)
Vagy iratkozz fel:) ♥

2.évad 9.rész- Big Ben*

Sziasztok!♥
Remélem tetszeni fog ez a rész és sok komit kapok majd! Mert mostanában egyre kevesebbet írtok véleményt hozzá!:S 

A következő rész: 11 komment 110 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

Szóval nem Babbie volt...
Mikor tudom már végre ŐT kiverni a fejemből?!
Mikor felejtem el végre?
Mikor engedem el végleg és örökre a gondolatát,a hangját,az érintését és ő saját magát?
Elnyomni az érzéseimet előtte,Lola és Liam és mindenki más előtt sikeresen megy.
De sajnos magamat nem tudom becsapni... még az álmaim is tudják,hogy nagyon mélyen,legbelül a szívem legmélyebb kis gödröcskéjében is mit szeretnék... mitől lennék boldog... nagyon boldog!
-Lola,ez nekem nem megy!
 Szakítsunk!-vágtam bele egyhangúan a folyamatosan csak beszélő és áradozó lány szavába.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - 

Légyszíves ezt a zenét tegyétek be olvasás közben:  KATT! 

-Vártam mikor jön ez a perc.-halkult el és könnybelábadt a szeme.
Eltolt magától,gyorsan és határozottam leszállt rólam,utána az ágy sarkába ült le törökülésben,sírva,elkeseredetten és minél messzebb tőlem.
-Tessék?-csodálkoztam rá.
-Babbiet szereted..
Nem tudtam semmit sem erre mondani csak kikerekedett szemekkel meredtem rá,egy árva hang nélkül még ő halkan szipogott.
-Igen Harry,tudom!
 Bár nem meséltél nekem semmit sem róla,de nő vagyok,értsd meg,látok mindent még aztis amit sajnos bár ne kéne. Azt kívántam mindig is BÁR ne tudnék róla,BÁR ne láttam volna, BÁR vak lennék és BÁRCSAK engem szeretnél annyira mint ahogyan Babbie-t szereted. Amikor az előbb álmodtál,emlékszel?! Akkor meg akartál csókolni és akkor is Babbie nevét suttogtad halkan,próbáltam magamban elnyomni de nem sikerült,próbáltam nem meghallani vagy látni ahogyan az ajkaid zenélve ejtik ki a nevét,de nem sikerült nem észrevenni,énis ember vagyok,értsd meg és igen is fáj ez nekem,nagyon fáj! Ez a "kapcsolat" vagy nem tudom minek is nevezzem most már,ez a részedről hamis,kihűlt kapcsolat fáj! Meg ahogyan rá nézel,figyelmes vagy vele és a szemedet mindig rajta tartod,MINDIG,mintha egy kisbaba lenne aki csak pár hónapos annyira figyeled minden léptét,beszédét és a tekinteté kincsként üldözöd folyamatosan...

Csönd lett.
Sírni csönd.
Lola, a mosolygós,életvidám,mindig mindent csakis pozitívan látó lány nem volt már a régi.
Egy név és egy őszínte vallomás alapján,amit már régóta tudott más lett, az az egy név felemlegetése elszomorította és kétségbeesett tőle. Eltűnt a róla csak úgy sütő,visszatükröződő mosoly ami ha csak rá néztél ragályos volt,mint a tükör,amikor a szembe lévő kis fehér ablakból rásüt a nap és te pont belenézel,elvakít de mégis boldoggá tesz mert süt a nap,a nap a boldogság és a melegség,jó érzés mikor meglátod azokat a helyenként narancssárga sugarakat mert felvidulsz tőle és a boldogság járja át a tested,mert jön a meleg. Ilyen volt Lola is nekem, megnevettetett mikor más nem! És egy tekintettel,egy árva,kósza mosollyal mik tükörként ragadtak rám,attól boldog lettem és elfelejtettem mi bántott igazából vagy mi az ami fájt éppen!
Furcsa volt ez az maszk amit az arca most felvett,maga elé húzta mint a színdarabok végén azt a nagy piros vászon függönyt behúzzák.. Ő is ilyen volt,de érthetően! Nem szeretném őt se magamat áltatni és megbántottam,tudom. És sajnálom!
Végül is nem összeveszve,megsértődve és haragban váltunk el egymástól remélhetőleg nem örökre,hanem békességben,persze Lola nem volt boldog,de akaratlanul is tudta,hogy közeleg a "kapcsolatunk" utolsó percei,a vége,a vége mindennek. És az én életembe újra belép a szürkeség,a magány és az egyedüllét mert az aki iránt érzek valamit,amit viszonoznak is az nem történhet meg,nem lehetünk egymásé SOHA! Sajnos!

-Tiéd lehet! De kérlek,becsüld meg őt! És vigyázz rá úgy mint az egyetlen fennmaradt aranytallér a világon.-mosolygott Lola Babbie-ra mikor véglegesen is elhagyta a házat. Csak egy kis szellő maradt utána, az utolsó hideg,borzongató kis szellő ami beszökött az előszobába és magával húzva feljött a lépcsőre egy szót maga után húzva ami az én fejemből és az érzéseimből jött ki,és a szellő kivette a fejemből a szó a "sajnálom"...

Babbie csak kérdően nézett rám,hogy Lola miért mondta ezt neki.
-Szakítottunk.-válaszoltam rögtön mielőtt bármit is kérdezhetett volna,mert a halvány rózsaszín ajkai már tágra nyílva csengtek volna az álombazúdítót és elaltató lágy hangszálaival zenélve.
-De miért?!
-Miattad..-keseredtem el.
-Harry.. de ezt már.. megbeszéltük!
 Nem mondom azt,hogy nyomd el az érzéseidet,de én azt teszem.. Mert itt van nekem Liam..és-sétáltam lefele a lépcsőn ő meg felém lépett kettőt és felelte csodálatos porcelánfehér kezeit és megragadt melegséget éreztető ujjaival az én kezeimet-nehéz ez nekünk,tudom,te is nagyon jól tudod! De lépjünk túl rajtad. Kérlek,csak próbáld meg! Ha fontos vagyok neked nem teszed tönkre a kapcsolatomat amiben boldog vagyok. Nem mintha veled nem lennék az,de értsd meg,kérlek! Nem szeretnék neked csalódást okozni,se azt ha szomorú lennél.-súgta a fülembe szaggatottan mély levegőket véve a "lépjünk túl rajta", a "kapcsolatomat", a "szomorú lennél" szavaknál,lehetett a friss leheletéből és a sóhajokból kivenni mit szeretne igazán,és mit nem. És ekkor megértettem mindent!

-Babbie,hol vagy?!-kiabált valahonnan az emeletről Sam.
-Lent!-engedte el azonnal a kezeimet,rám mosolygott és elindult felfele a lépcsőn.

*Babbie szemszöge*

Sam nagyon szeretett volna tőlem egy idegenvezetést London híresebb és ismert pontjaiban,ezért Libbyvel elvittük és tartottunk egy csajos napot. Csak hát Niall és Liam könyörögtek,hogy had jöjjenek velünk ezért a  mai csajos nap kilőve!
30 perc múlva elindultunk,igen Niall,ő is jött. Sam nagy örömömére,amit amint meghallotta és meglátta a szőkeséget rögtön próbált titkolni,leplezni,hogy majd ki ugrig a bőréből úgy örül neki,de egy a vérünk,ismerem őt,és részben remélem lesz valami komolyabb köztük idővel,mert akkor ő és Niall is felettébb boldogok lesznek,és végre az ír fiúcska is megtalálná a párát,de részben nem örülnék neki,mert Sam sajnos nem marad itt sokáig már csal pár hét és visszautazik a büdös,benzines NY-ba.. Amit nagyon sajnálok!

*Libby*

*Sam*

*Én*

Mint a rossz turisták Sam úgy fotózott mindent és mindenkit,sok ismert és álltalunk szeretett helyre elvittük.
Az ő élete a fotózás,a természet,a helyek, az épületek és a képek.
Ezeket csinálta:

 

Big Ben messzebbről 

Niall és Liam rajongói csak úgy jöttek a semmiből,egyre többen és többen lettek, a srácok elvoltak foglalva az autogramm osztogatásával, a képek készítésével és a tömegesen odacsördülő lányokkal beszélgettek.
-Libby,Babbie?!-szólalt meg egy nagyon fiatal,pici hang.
Lenéztem és láttam egy kicsit lejeb mint a derekamig érő kislányt,barna összefogott feneke alá érő göndör hajjal akinek tüneményes kicsi hangja és nagy zöld gombszeim a barátnőmre én ránk szegeződtek. A világ legszebb kislányát láttam magam előtt,ha nekem lesz egy babám és lány lesz,akkor szeretném ha ilyen szép és csodálatosan elbűvölő lenne mint ő azzal az őszinte mindent elmondó tekintetével.
-One Direction rajongó vagyok,kis korom óta a nővérem miatt hallgatnom kellett őket és megszerettem.
 És csak azt szeretném elmondani,hogy örülök,hogy ilyen lányokat találtak mint ti,mármint a One Direction. És,hogy boldoggá teszitek őket,ennek is örülök. Szeretlek titeket!
-De tünemény vagy! Köszönjük. Mi is szeretünk.-mosolygott rá Libb a "magasból".
-Szia csöppség.-guggoltam le lassan elé a földre-Köszönjük. Mi meg nagyon örülünk,hogy ilyen aranyos és őszinte rajongója van a srácoknak. Szeretnél velük egy közös képet?
A kislány végig az anyukája kezét fogta,látszott rajta egy kicsi félelem.
-Igen!-csillant fel a szeme az utolsó kérdésem hallantán.
-Liam,Niall!-szóltam oda hozzájuk a nagy tömegen át.
-Igen?-nézett ki a sűrűből Niall.
-Van itt egy nagyon különleges rajongótok,akivel elbeszélgettünk. Ide jönnétwk?!
Átverekedték magukat a tömegen és mint a tükörképek a több 1000 lány úgy fordult felénk mikor a fiúk elénk jöttek,mindenki minket nézett.
Fotózkodtak, autó grammot adtak a csöpségnek és elég sokat beszélgettek vele és minden kérdésére válaszoltak a srácok. Sam-mel és Libby-vel egymásra néztünk mosolyogva,éreztem,hogy valami jót tettem ezzel a kislánnyal és örültem neki,hogy látom az arcán azt az őszinte mosolyát,a csillogó szemeit és a gödröcskéket miközben nyitott szájjal, jóízűen nevetett Niall hülyeségein és Liam aranyos,komoly válaszain.

2.évad 9.rész- Érzelmek elnyomása..*

Sziasztok <3 !
Köszönöm a többnél,több kommenteket nektek. El sem tudom mondani mennyire jól esnek,hogy ennyire tetszik nektek az amit írok és ahogyan írok!
Belőletek "táplálkozom" veszem az erőt és az ihletet a többi részhez!:) köszönöm nektek <3

A következő rész: 10 komment 100 megtekintés után jön:)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  -

Az előző részben:

Meglátva Sam-et a vékony,majdnem derekáig érő,vörös,enyhén,helyenként nagyon göndör haját,picit kipirult,talán a hidegtől a vörös arcát és a rajta lévő kicsi gödröcskéket miközben rám mosolyog.. rögtön kirázott a hideg,olyan elbűvölő egy lány.
És azok a szép zöld szempárok,mint nyáron,nappal a fű miközben visszaemlékezve a kiskorodban fekszel benne a hátsó kertben a rajta simuló hajnali napsugarakban,olyan volt,ennyire elvarázsoltak.

Mikor magamhoz öleltem,jó érzés volt.
Van egy olyan gondolatom,hogy ŐT ismerem valahonnan,vagy találkoztam volna vele,vagy láttam talán képeken vagy beszélgettem vele?! Nemtudom.. De ismerős! Ki fogom deríteni honnan!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

*Babbie szemszöge*

-Fiúk,lányok! Ő itt az unokatesóm Samantha.-kiabáltam az ebédlőbe,hogy a többiek is ránk figyeljenek.
-Sam,ő Louis és a barátnője Ele...-mutattam rájuk de közbe szólt..
-Igen,Eleanor-mosolygott rá és fordult a következőhöz-Harry,Libby és a pasija Zayn meg a híres Liam Payne. És Niall,de vele már találkoztam.-fejezte be a mondatomat Sam.
-Honnan tudtad?!-csodálkozva meredt rá Liam miközben odajött mellém és átölelt.
-Directioner vagyok.-mosolyodott el az unokatestvérem.
-És tényleg!!-ordított fel egyszer csak Niall.
Minden ilyen "ez meg miért mondta ezt?!" tekintettel nézett a szőke srácra aki csak vigyorgott végig..

-Jaaa..-mosolyodott el még jobban-Sam ismerős volt,nagyon is valahonnan amióta először megláttam. De most,most beugrott,hogy honnan is. NY-ban 2 hónapja a koncertünkön voltál, az első sorban táncoltál 2 barátnőddel és egyszer pont a te kamerádba énekeltem amitől csak ujjongtál ott elől,mire én rád mosolyogtam,ami mégjobban tetszett neked. És a koncert utáni dedikáláson is ott voltál ráadásul a parkolóban is elcsíptél minket,csináltál mindenkivel egy közös képet és beszélgettél is velünk egy kicsit.
-Te tényleg emlékszel erre?-esett le az álla Sam-nek,mert ezek szerint ő az a koncertet nem felejtette el-Én azt hittem naponta 20 rajongóval találkoztok és beszélgettek és még az arcukra sem emlékeztek.
-Téged nem lehet elfelejteni!-sütötte le a tekintetét Niall és mind a ketten a mondat végén belevörösödtek.
-ÓÓÓÓ...-ordítottak fel a srácok egyszerre gyanús,felhúzott szemöldökkel meredtek a szőke ír fiúra aki csak a padlót kémlelte és dölöngélt zavarában.

*Harry szemszöge*

*Este*

-Esik az eső!
 Ááá.. elázok!!-rohantunk be a nagy fa ház eresze alá,hogy ne ázzunk el.
Nem tudom kivenni ebben a sötétben az arcát a lánynak aki a kezemet fogta.
Csak a csilingelő,megragadó,valahonnan ismert hangját és meleg érintését éreztem,figyeltem mindvégig.

Ekkor egy cafatkát megláttam a sötétkék,jobb melle alatt lévő nagy M betűs,fehér mintás,csillogó felületű, vékony kis kabátból.
Lola volt az, ez az ő stílusa.
Vele rohantam ezek szerint az eresz alá..
Ekkor a sötétből a foltokból előbújva megláttam az arcát és Babbie volt az,pirosodó a hideg miatt megfagyott ara felém fordult.
Nem Lola volt az!
Megragadta a jobb csuklómat a hideg fújta,enyhén száraz és kirepedezett kezével ami átjárta a testemet mint egy áramütés,olyan volt mi a fagy,és magával húzott az utca,sötét és kietlen közepére ahol egy lélek sem járt.
Sötétség járta át a szememet és a testemet.
-Ez volt az álmod nem?
Hogy esőben csókolózz!-húzott magához és megragadta az arcomat.
-Ne!-megfogtam a puha arccsontját a gödröcskéinél és az ajkait közelebb húzva egy miliméter volt az én hideg csípte ajkaimtól.

Ekkor egyszer csak mintha egy kőszikla omlott volna rám a semmiből olyan nehéz súlyt éreztem magamon ami nem hagyta,hogy tovább álmodjak hanem felriasztott. Kinyitva egy testet láttam magamon.
Bár nem sütött a nap,de a nagy téli fény és a sűrű,dús hótakaró elvakított a szép álmomból felriasztva.
-Lola?!-döbbenten,rekedtesen kérdezve hunyorogtam a rajtam fekvő lányra.
-Szia drága.-csillogó szemei engem fürkésztek-Álmodtál és majdnem megcsókoltál. Olyan mintha ébren lettél volna.

Szóval nem Babbie volt...
Mikor tudom már végre ŐT kiverni a fejemből?!
Mikor felejtem el végre?
Mikor engedem el végleg és örökre a gondolatát,a hangját,az érintését és ő saját magát?
Elnyomni az érzéseimet előtte,Lola és Liam és mindenki más előtt sikeresen megy.
De sajnos magamat nem tudom becsapni... még az álmaim is tudják,hogy nagyon mélyen,legbelül a szívem legmélyebb kis gödröcskéjében is mit szeretnék... mitől lennék boldog... nagyon boldog!
-Lola,ez nekem nem megy!
 Szakítsunk!-vágtam bele egyhangúan a folyamatosan csak beszélő és áradozó lány szavába.

2.évad 8.rész- Samantha*

Sziiia <3

Sziasztok lányok!♥ (meg esetleg fiúk,de ezt nem hiszem xdd)

Na meghoztam az ÚJ RÉSZT,remélem elnyeri majd a tetszéseteket:)) <3
Köszönöm,hogy olvassátok a történetemet és ,hogy kommenteltek is jó sokan meg,hogy 8an feliratkozatatok <3

A következő rész: 10 komment 110 megtekintés után jön!:)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

-Várj! Csörög a telefonom!-tápászkodott fel a polcra.

-Szia Sam!-nem tudtam ki az,nem tudtam miért de Liammel rögtön egymásra néztünk miután kimondta azt az idegen,ismeretlen férfi nevet. De Babbie 20 perces telefonálása alatt a pasassal eléggé titkos és bennfentes volt,végig nevetett,elpirult és mosolygott.
-Ki ez a Sam?
 Ki ez a férfi?!-rontott rá gyanakvó tekintettel Liam,miután végre letette a telefont egy szeretlek szó utánis elköszönéssel...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

-Sam! Srác??
 Jaj Liam,ő egy lány.-nevetett fel hangosan Babbie.
-Lány?-csodálkozva nézett a vele szemben álló barátnőjére- Ne haragudj a kirohanásomért.-pirult bele enyhén és halványan a mondatába.
-Féltékeny! Ebből látszik,hogy szeret!!-kacsintottam egyet Babbie-ra,miközben gyengéden megveregedtem Liam hátát.
-Igen, ezért is imádjuk egymást.-ölelkezve elcsattant pár kósza csók.

*Babbie szemszöge*

-Jó reggelt srácok.-mentünk be mind a hárman az ebédlőbe,jobb és bal kezünkben 2-2 tányér,telis tele sok-sok édes palacsintával.
-Éhes vagyok!
 Éhes vagyok!-verte két kezével az asztal sarkát Niall,mint a legrosszabb kisfiú az óvodában.
-Tessék drága.-tettem elé egy egész tányért tele vagy 30 palacsintával,mert tudtam,hogy ezt egyedül is megtudja enni,közben megsimogattam dús,szőke,kócos haját nevetés közben.
-Szia El! Mikor jöttél?-néztem az emeltről lecammogó mamuszos,köntösös lányra.
-Sziasztok! Tegnap este. Jó téged itt látni.-ölelt át miközben a rekedtes hangjával válaszolt a kérdéseimre.
-Hmm.. AKCIÓÓÓ volt!-kiáltott fel Harry.
-De nem csak ott!-folytatta Niall és Liamre meg rám mutogatott miközben a szája televolt palacsintákkal ezért csak cafatok lógtak ki a szájából.
-Héé!-vettem el tőle abban a pillanatban a tányérját tele étellel.
-Add ide! Hallod? Add ide!
-Nem! Bleee.-öltöttem rá nyelvet.

Megfogtam erősebben a tányérját és elszaladtam vele,a konyhába vettem az irányt először,kikerülve a konyhapultot átszaladtam a nappaliba és onnan pedig át az ebédlőbe.
Niall végig a nyomomban volt és kergetett. Igaz,a kajáért bármit megtesz! Egy szál ír,zöld,négylevelű lóherés,feszülős boxerban rohangált szobáról,szobára utánam,vagyis inkább a tányérja után.

*Csöngettek*

Mivel én voltam a legközelebb az ajtóhoz ezért én is nyitottam ki,futás közben,lihegve.
-Sam?!-döbbentem le és az unokatesóm nyakába ugrottam tányérostul,kajástul.
-Szia Babbie!-visítoztunk mind a ketten egymás arcába.
Niall lassan de biztosan utolért.
-Niall ő az unokatestvérem Samantha.
Sam ő Niall Horan.-mutattam be őket egymásnak.
-Szia.-mosolygott rá a srác egy pirulás közben.
-Szia.-viszonozta Sam a mosolyt,de ahogy láttam ő is elpirult mert lenézett,és ugyebár a srác egy szál feszülős,sexi boxerben állt előtte.

*Samantha szemszöge*

*Bemutatkozás*

A szüleimmel lakom NY egyik nagyon eldugott,meghitt és családias környékén. Olyan mintha az a hely egy kis különálló falucska lenne, csak ugyebár nagyon kicsi "falu" úgy 20 utcából álló. Ha kilépsz a lakásból és autóba ülsz,vezetsz 3 percet máris kiértél a meghitt,családias környékből a nyüzsgés központjába, NY közepébe,ennek ellenére szerettem is élni,sok barátom és rokonom lakik itt a közelemben.
Babbie az unokatesóm,pontosabban az unokanővérem,mert én 17 éves vagyok még csak. Van egy icipici,cuki,nagyszájú,cseles,merész,ravasz,rosszcsont sorolhatnám itt a rossz tulajdonságait vagy úgy nyárig, egy öcsém Joe,de mi csak Joe babának szólítjuk.
Pár hétig maradok itt Babbie-éknál,mert ez egy ilyen nyaralásnak számít nálam.
Nagy directioner vagyok,követem minden lépését a srácoknak,de ahogy szinte mindenkinek úgy nekem is van egy személy,Niall akit jobban kedvelek egy kicsivel a többieknél,ezértis az ő lépéseit állandóan figyelem.

*Jelen*

Miután Babbie mögül kicsit lihegve előbujt a hamvas szőke hajú,fehér,csillogó bőrű srác,mert a hó felül látszódó pár enyhe napsugár amit ez az idő kitud hozni magából,pont az ő meztelen felsőtestét világította meg a tágra nyílt ajtóban,miután megjelent azzal a két nagy,csak rám figyelő kék szemeivel rögtön elkezdetek remegni a lábaim. Hiszen Ő Niall! Az a Niall!


-Niall ő az unokatestvérem Samantha.
Sam ő Niall Horan.-mutatott be minket egymásnak Babbie.
A srác kilépett egyet balra,és szorosan magához ölelt üdvözlés képen.
Ekkor még jobban éreztem,hogy egy szál alsónadrágban van,mert a hasam és a combjaim mentén éreztem a selymes anyagot,a többi testrészemnél meg csak a libabőrt a nyitott ajtó által beszivárgott hideg szellők miatt.
Félve közeledtünk egymáshoz,ő is elpirult,meg én is.

*Niall szemszöge*

Meglátva Sam-et a vékony,majdnem derekáig érő,vörös,enyhén,helyenként nagyon göndör haját,picit kipirult,talán a hidegtől a vörös arcát és a rajta lévő kicsi gödröcskéket miközben rám mosolyog.. rögtön kirázott a hideg,olyan elbűvölő egy lány.
És azok a szép zöld szempárok,mint nyáron,nappal a fű miközben visszaemlékezve a kiskorodban fekszel benne a hátsó kertben a rajta simuló hajnali napsugarakban,olyan volt,ennyire elvarázsoltak.

Mikor magamhoz öleltem,jó érzés volt.
Van egy olyan gondolatom,hogy ŐT ismerem valahonnan,vagy találkoztam volna vele,vagy láttam talán képeken vagy beszélgettem vele?! Nemtudom.. De ismerős! Ki fogom deríteni honnan!

De most odalopakodom a palacsintámért...:$

Bár úgy volt,hogy holnap hozom ezt a részt,de mivel szülinapom lesz,rájöttem,hogy SEMMI időm sem lesz felrakni!!:SS :)))