2.évad 9.rész- Big Ben*

Sziasztok!♥
Remélem tetszeni fog ez a rész és sok komit kapok majd! Mert mostanában egyre kevesebbet írtok véleményt hozzá!:S 

A következő rész: 11 komment 110 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

Szóval nem Babbie volt...
Mikor tudom már végre ŐT kiverni a fejemből?!
Mikor felejtem el végre?
Mikor engedem el végleg és örökre a gondolatát,a hangját,az érintését és ő saját magát?
Elnyomni az érzéseimet előtte,Lola és Liam és mindenki más előtt sikeresen megy.
De sajnos magamat nem tudom becsapni... még az álmaim is tudják,hogy nagyon mélyen,legbelül a szívem legmélyebb kis gödröcskéjében is mit szeretnék... mitől lennék boldog... nagyon boldog!
-Lola,ez nekem nem megy!
 Szakítsunk!-vágtam bele egyhangúan a folyamatosan csak beszélő és áradozó lány szavába.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - 

Légyszíves ezt a zenét tegyétek be olvasás közben:  KATT! 

-Vártam mikor jön ez a perc.-halkult el és könnybelábadt a szeme.
Eltolt magától,gyorsan és határozottam leszállt rólam,utána az ágy sarkába ült le törökülésben,sírva,elkeseredetten és minél messzebb tőlem.
-Tessék?-csodálkoztam rá.
-Babbiet szereted..
Nem tudtam semmit sem erre mondani csak kikerekedett szemekkel meredtem rá,egy árva hang nélkül még ő halkan szipogott.
-Igen Harry,tudom!
 Bár nem meséltél nekem semmit sem róla,de nő vagyok,értsd meg,látok mindent még aztis amit sajnos bár ne kéne. Azt kívántam mindig is BÁR ne tudnék róla,BÁR ne láttam volna, BÁR vak lennék és BÁRCSAK engem szeretnél annyira mint ahogyan Babbie-t szereted. Amikor az előbb álmodtál,emlékszel?! Akkor meg akartál csókolni és akkor is Babbie nevét suttogtad halkan,próbáltam magamban elnyomni de nem sikerült,próbáltam nem meghallani vagy látni ahogyan az ajkaid zenélve ejtik ki a nevét,de nem sikerült nem észrevenni,énis ember vagyok,értsd meg és igen is fáj ez nekem,nagyon fáj! Ez a "kapcsolat" vagy nem tudom minek is nevezzem most már,ez a részedről hamis,kihűlt kapcsolat fáj! Meg ahogyan rá nézel,figyelmes vagy vele és a szemedet mindig rajta tartod,MINDIG,mintha egy kisbaba lenne aki csak pár hónapos annyira figyeled minden léptét,beszédét és a tekinteté kincsként üldözöd folyamatosan...

Csönd lett.
Sírni csönd.
Lola, a mosolygós,életvidám,mindig mindent csakis pozitívan látó lány nem volt már a régi.
Egy név és egy őszínte vallomás alapján,amit már régóta tudott más lett, az az egy név felemlegetése elszomorította és kétségbeesett tőle. Eltűnt a róla csak úgy sütő,visszatükröződő mosoly ami ha csak rá néztél ragályos volt,mint a tükör,amikor a szembe lévő kis fehér ablakból rásüt a nap és te pont belenézel,elvakít de mégis boldoggá tesz mert süt a nap,a nap a boldogság és a melegség,jó érzés mikor meglátod azokat a helyenként narancssárga sugarakat mert felvidulsz tőle és a boldogság járja át a tested,mert jön a meleg. Ilyen volt Lola is nekem, megnevettetett mikor más nem! És egy tekintettel,egy árva,kósza mosollyal mik tükörként ragadtak rám,attól boldog lettem és elfelejtettem mi bántott igazából vagy mi az ami fájt éppen!
Furcsa volt ez az maszk amit az arca most felvett,maga elé húzta mint a színdarabok végén azt a nagy piros vászon függönyt behúzzák.. Ő is ilyen volt,de érthetően! Nem szeretném őt se magamat áltatni és megbántottam,tudom. És sajnálom!
Végül is nem összeveszve,megsértődve és haragban váltunk el egymástól remélhetőleg nem örökre,hanem békességben,persze Lola nem volt boldog,de akaratlanul is tudta,hogy közeleg a "kapcsolatunk" utolsó percei,a vége,a vége mindennek. És az én életembe újra belép a szürkeség,a magány és az egyedüllét mert az aki iránt érzek valamit,amit viszonoznak is az nem történhet meg,nem lehetünk egymásé SOHA! Sajnos!

-Tiéd lehet! De kérlek,becsüld meg őt! És vigyázz rá úgy mint az egyetlen fennmaradt aranytallér a világon.-mosolygott Lola Babbie-ra mikor véglegesen is elhagyta a házat. Csak egy kis szellő maradt utána, az utolsó hideg,borzongató kis szellő ami beszökött az előszobába és magával húzva feljött a lépcsőre egy szót maga után húzva ami az én fejemből és az érzéseimből jött ki,és a szellő kivette a fejemből a szó a "sajnálom"...

Babbie csak kérdően nézett rám,hogy Lola miért mondta ezt neki.
-Szakítottunk.-válaszoltam rögtön mielőtt bármit is kérdezhetett volna,mert a halvány rózsaszín ajkai már tágra nyílva csengtek volna az álombazúdítót és elaltató lágy hangszálaival zenélve.
-De miért?!
-Miattad..-keseredtem el.
-Harry.. de ezt már.. megbeszéltük!
 Nem mondom azt,hogy nyomd el az érzéseidet,de én azt teszem.. Mert itt van nekem Liam..és-sétáltam lefele a lépcsőn ő meg felém lépett kettőt és felelte csodálatos porcelánfehér kezeit és megragadt melegséget éreztető ujjaival az én kezeimet-nehéz ez nekünk,tudom,te is nagyon jól tudod! De lépjünk túl rajtad. Kérlek,csak próbáld meg! Ha fontos vagyok neked nem teszed tönkre a kapcsolatomat amiben boldog vagyok. Nem mintha veled nem lennék az,de értsd meg,kérlek! Nem szeretnék neked csalódást okozni,se azt ha szomorú lennél.-súgta a fülembe szaggatottan mély levegőket véve a "lépjünk túl rajta", a "kapcsolatomat", a "szomorú lennél" szavaknál,lehetett a friss leheletéből és a sóhajokból kivenni mit szeretne igazán,és mit nem. És ekkor megértettem mindent!

-Babbie,hol vagy?!-kiabált valahonnan az emeletről Sam.
-Lent!-engedte el azonnal a kezeimet,rám mosolygott és elindult felfele a lépcsőn.

*Babbie szemszöge*

Sam nagyon szeretett volna tőlem egy idegenvezetést London híresebb és ismert pontjaiban,ezért Libbyvel elvittük és tartottunk egy csajos napot. Csak hát Niall és Liam könyörögtek,hogy had jöjjenek velünk ezért a  mai csajos nap kilőve!
30 perc múlva elindultunk,igen Niall,ő is jött. Sam nagy örömömére,amit amint meghallotta és meglátta a szőkeséget rögtön próbált titkolni,leplezni,hogy majd ki ugrig a bőréből úgy örül neki,de egy a vérünk,ismerem őt,és részben remélem lesz valami komolyabb köztük idővel,mert akkor ő és Niall is felettébb boldogok lesznek,és végre az ír fiúcska is megtalálná a párát,de részben nem örülnék neki,mert Sam sajnos nem marad itt sokáig már csal pár hét és visszautazik a büdös,benzines NY-ba.. Amit nagyon sajnálok!

*Libby*

*Sam*

*Én*

Mint a rossz turisták Sam úgy fotózott mindent és mindenkit,sok ismert és álltalunk szeretett helyre elvittük.
Az ő élete a fotózás,a természet,a helyek, az épületek és a képek.
Ezeket csinálta:

 

Big Ben messzebbről 

Niall és Liam rajongói csak úgy jöttek a semmiből,egyre többen és többen lettek, a srácok elvoltak foglalva az autogramm osztogatásával, a képek készítésével és a tömegesen odacsördülő lányokkal beszélgettek.
-Libby,Babbie?!-szólalt meg egy nagyon fiatal,pici hang.
Lenéztem és láttam egy kicsit lejeb mint a derekamig érő kislányt,barna összefogott feneke alá érő göndör hajjal akinek tüneményes kicsi hangja és nagy zöld gombszeim a barátnőmre én ránk szegeződtek. A világ legszebb kislányát láttam magam előtt,ha nekem lesz egy babám és lány lesz,akkor szeretném ha ilyen szép és csodálatosan elbűvölő lenne mint ő azzal az őszinte mindent elmondó tekintetével.
-One Direction rajongó vagyok,kis korom óta a nővérem miatt hallgatnom kellett őket és megszerettem.
 És csak azt szeretném elmondani,hogy örülök,hogy ilyen lányokat találtak mint ti,mármint a One Direction. És,hogy boldoggá teszitek őket,ennek is örülök. Szeretlek titeket!
-De tünemény vagy! Köszönjük. Mi is szeretünk.-mosolygott rá Libb a "magasból".
-Szia csöppség.-guggoltam le lassan elé a földre-Köszönjük. Mi meg nagyon örülünk,hogy ilyen aranyos és őszinte rajongója van a srácoknak. Szeretnél velük egy közös képet?
A kislány végig az anyukája kezét fogta,látszott rajta egy kicsi félelem.
-Igen!-csillant fel a szeme az utolsó kérdésem hallantán.
-Liam,Niall!-szóltam oda hozzájuk a nagy tömegen át.
-Igen?-nézett ki a sűrűből Niall.
-Van itt egy nagyon különleges rajongótok,akivel elbeszélgettünk. Ide jönnétwk?!
Átverekedték magukat a tömegen és mint a tükörképek a több 1000 lány úgy fordult felénk mikor a fiúk elénk jöttek,mindenki minket nézett.
Fotózkodtak, autó grammot adtak a csöpségnek és elég sokat beszélgettek vele és minden kérdésére válaszoltak a srácok. Sam-mel és Libby-vel egymásra néztünk mosolyogva,éreztem,hogy valami jót tettem ezzel a kislánnyal és örültem neki,hogy látom az arcán azt az őszinte mosolyát,a csillogó szemeit és a gödröcskéket miközben nyitott szájjal, jóízűen nevetett Niall hülyeségein és Liam aranyos,komoly válaszain.