2.évad 7.rész- Ki ez a Sam?*

óóó helloooka!:$ ♥
Akkor parancsolom közlegény: MOST! AZ ágyamba!!! :$$

Sziasztok!♥
Nagy nehezen de meghoztam ezt a részt!:)
Remélem tetszik:) Mivel rövid lett: 6-7 komi és 90 megtekintés után jön a KÖVI!:)
Jó olvasást!♥

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

Ő rögtön rám mosolygott és ledobott az ágyára,szorosan magamhoz húztam és viszonoztam azt az édes csókját. Erre megfogta az éjjeliszekrényén lévő kislámpáját és nekidobta az ajtónak,ami ettől szerencsére becsukódott.

A ruháink lassan lekerültek rólunk és egy érzéki,érzelmekkel túlfűtött estét kezdtünk el eltölteni kettesben.

Végre magamhoz ölelhettem közben,és csak az enyém volt!

-Mi történt?

 Leesett valami?-rontott be a szobába nagy örömünkre Harry..

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -   * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

-Ööö...bocsi!-lefagyva állt az ajtóban.
-Naa!-dobtam neki az egyik hozzám legközelebb álló fekete,fehér mintás kispárnát.
Szegényt fejen találtam,de ahogyan láttam nem zavarta mert ő is velünk nevetett.
-Na mi esett le?-tárta ki az ajtót Niall és abban a másodperben felkapcsolta a villanyt is.
-Úúú..ezt nem kellett volna látnom!-kiabálva toporzékolt és gyorsan a sarokba fordult,mi meg egyre jobban nevettünk.
-Hmm.. jó alakod van Babbie!-kacsintott rám az ajtóból Louis viccesen.
-Na húzás kifelé!!-emelte fel erőteljesen és határozottan a hangját Liam.

-Végre kimentek.-mondtam.
-Hol is tartottunk?!-kacéran mosolygott rám.
-Hmm...-csókolgattam a nyakát ,miközben óvatosan a jobb kezemmel a hajába túrtam-azt hiszem itt!
-Jobb ötletem van.-csillant fel a szeme a lámpafényben és elhagyta a száját egy aranyos,sexi féloldalas mosoly.
Megfogta a csípőmet és az egyik pillanatról a másikra azt vettem észre,hogy alulra kerültem,Liam ledobta az ágyról a takarót és simogatott,mindenhol ahol csak bőrfelület volt rajtam,puszilgatott és csókolgatott.
Tudta mi a gyenge pontom: a nyakam. És ezt furfangosan kihasználta mindig amikor akart valamit és az ágyban is jól jött neki!
-Uhhh...-csókolgatta az említett testrészemet.
-Szeretlek.-súgta a fülembe egy halk puszi kíséretével.
-Liam!-suttogtam lihegve,felemeltem a fejét és mélyen elmeredtem nagy,barna szempárában.
Miközben a ő kényeztetett és végig a szemébe néztem,szerettem oda nézni,szerettem őt nézni.
Ő volt,van és lesz is számomra a nyugalom,a biztonság és a békesség.

*Harry szemszöge*

*Nappaliban*

-Na.. recseg az ágy!-nevetett fel hangosan Zayn.
-Akció vaan!!-ordibálta Niall mi meg a földön feküdve röhögtünk mindenkin.

*Csörög a telefonom*

-Szia Lola.
-Szia!-halottam a hangján,hogy nevet. Igen,ő mindig nevet és mosolyog,olyankor kicsi lesz a szemem és összehúzódik,pont úgy mint Babbienak.
-Holnap találkozunk?
-Hmm.. találkozhatunk!-egyeztem bele egy kis gondolkozás után.
-De jó! Mikor?-tipikus Babbies ujjongás volt.
-Nem tudom. Majd hívlak ma,vagy holnap.
 Mert most a srácokkal vagyok,majd beszélünk. Puszi.
-Ki van még ott?-igen,Babbie is ilyen volt azon az estén,ő is ilyen féltékeny volt!
-Senki,csak a srácok. Na puszi Lola!-tettem le a telefont.
Tudom! 
Nem kell szemrehányni.
Se mondani,tudom: leráztam!
Mélyen,nagyon mélyen érzek iránta egy icipici szikrát,mert mégis valami megfogott benne első látásra.. a mosolya.. pont olyan mint Babbie-é. Amikor Lolára nézek az örömöt és a boldogságot látom,csak úgy ragyog tőle,a szeme csillog ha rám néz és olyan őszínte az a nézés,elárul mindent amit Ő érez,és az ajkai..hmm,az a megragadó mosolya,egy életre beleégeti az emlékezetedbe.
Ha felidézem az arcát kénytelenül én is elmosolyodom.
De úgy érzem,ha bevallom magamnak,hogy ő Babbie "helyettesítője",mert mikor Lolával vagyok mindig őt látom benne,a szemébe,a mosolyába és a reakcióiba,mindig elképzelem,hogy ebben a helyzetben most mit mondana,mit tenne,mit reagálna Babbie és úgyis cselekszem mintha neki tennék jót,mintha érte csinálnám amit csinálok. Érzem.. ők ketten.. belsőre egy és ugyanazok és külsőre is van egy két jel erre, de a természetük nagyon is egyező!

*Reggel*

Ültem a konyhapulton Babbie-t fürkészve,miközben palacsintát sütött mindenkinek Liam egy szál szürke "Hate" feliratú hosszú pólójában és egy nagyon rövid nadrágban. 
Csodáltam őt.
Az alakját. A gondoskodását és a szeretetét.

-Jó reggelt szívem.-ölelte át Liam hátulról egy enyhe nyakcsók és egy combsimogatás kíséretével.
-Szia kicsim.-nevetett fel örömében Babbie és letéve a palacsintasütő lábost hátranyúlt a saját feje fölött és körbefonta a karjait Liam erekkel kidagadó nyakánál.
-Várj! Csörög a telefonom!-tápászkodott fel a polcra.

-Szia Sam!-nem tudtam ki az,nem tudtam miért de Liammel rögtön egymásra néztünk miután kimondta azt az idegen,ismeretlen férfi nevet. De Babbie 20 perces telefonálása alatt a pasassal eléggé titkos és bennfentes volt,végig nevetett,elpirult és mosolygott.
-Ki ez a Sam?
 Ki ez a férfi?!-rontott rá gyanakvó tekintettel Liam,miután végre letette a telefont egy szeretlek szó utánis elköszönéssel...




ARRA GONDOLTAM: szülinapom alkalmából (december 6) jönne még egy rész?!
Mit szóltok? 
Remélem tetszett:) És,hogy kíváncsiak vagytok ki lehet az a "Sam".