2.évad 13.rész- Hova szólnak a jegyek?*

Liam Payne..! Megölsz <3

Sziasztook! <3
Bár csak 12 kommentet kaptam az előző részhez,de most hoztam a kövit!..

A következő rész CSAK akkor jön ha lesz: 13 komment,130 megtekintés és +2 feliratkozó!!
Jó olvasást! <3

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * * - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

Nagy hangzavar lepte el a házunkat,tele gyereksikítással miközben a fa és az ebédlőasztal körül futkorásztak kiabálva és visítozva, a szülők egymással kommunikálva hangos nevetésekben törtek ki, néhol magas női hangok hallatszottak, néhol pedig mély,férfi üvöltésekre lettem figyelmes.
Szeretem mikor ez a békesség és a sok szeretet és a jókedv körbeveszi a házunkat.
Csak egy ember hiányzik nagyon... Liam!
Sajnos nem tudott velem lenni,mert a szüleihez utazott ahol együtt töltötték a karácsony estét.

Kinézve a bejárati ajtón felelevenítem magam előtt a szerelmem arcát,éreztem ahogyan átölel és azzal a hadaró,mély hangjával a fülembesúgja azt a bizonyos bűvös szót.. "Szeretlek".
Meleg,erős,csontos kezeivel körbeöleli a derekamat és csak mélyen elmerülünk egymás csillogó szemeiben.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

*Karácsony másnapja*

Éreztem magamon Liam izmos felsőtestét,ahogyan folyamatosan lekerülnek rólunk a ruháink,a nadrágok,a felsők, a fehérneműk.. és lassan csupasz bőrünk állandóan súrolják egymást,és mikor Liam óvatosan a melleimhez ér akkor a combomnál kiéleződve érzem az erős,határozott kockáit amit nem bírom,hogy ne fogjak meg,nem bírom nem megérinteni. Folyamatosan egyre feljebb ment és van mikor nagyon lenntre érkezett,most a nyakamon volt a sor,óvatosan végigsimította a mutatóujjával és elbűvölve figyelte közbe,halk puszit nyomott rá és csókok bontakoztak ki  a mostanra erős erekkel kiduzzadó nyakamra mint egy rózsa,ami folyamatosan kinyílik,egyre hevesebb érintéseket kaptam tőle. Ebben a pillanatban átadtam magamat neki,csak neki.Később lihegve,zihálva és levegő után kapkodva ugráltunk az ágyon...

-Babbie!-halottam a nevemet egyre élesebben és erőteljesebben,mintha a fülembe kiabálták volna.
Ekkor eszméltem fel.. hunyorogva kinyitottam a szemem de még minden homályos volt és nem ismertem fel egyik pillanatról a másikra az ágyam végében ülő személyt.
-Leizzadtál.. mit álmodtál?!-ekkor halk,félénk hangját halottam és rögtön felismertem a húgomat.
És ekkor ugrott be.. Liammel álmodtam,ami csodás volt,épp együtt voltunk és egy csodás pont álombeli estét töltöttünk el együtt.Igen,ebből is látszik mennyire hiányzik Ő maga is nekem,meg a teste is.
A csókjai amiktől egyik pillanatról a másikra minden bánatom és a rosszkedvem elszáll,azok a puha,halvány rózsaszín ajkai elbűvölnek,mikor kinyítja a száját és fehér fogai kivillannak mint a tengerbe a jéghely csúcsa mikor a nap ráveti a sugarait.Hiányzik az érintése mikor szomorú vagyok beletúr hosszú,világosbarna,puha hajamba és az államnál fogva egy ujjal felemeli a fejemet és mélyen szemebe néz,a csókunk közben pedig belesuttogja a számba,hogy mennyire szeret és miért szeret! Hiányzik az arca,azok a csíkok és a kis gödröcskék mikor jókedvre derít vagy történik valami vicces,mert olyankor azok a ráncok előjönnek,nem olyan ráncok amiktől a hideg kiráz.. hanem sexi,férfias,eszméletlenül vonzó ráncok amik láttán elvörösödsz.
Hiányzik a búgó,hadaró de mégis csicsergő,dallamos hangja.
Mint mikor komoran kinézel a panel lakásban az emeleti ablakon és csak a szürke füstöt látod és a koszos buszok,autók,tömérdek járművek tetejét amitől rossz kedved lesz,tele dudálással,kiabálással. De mikor a hosszú feldíszített fenyőfa ága az ablakotokat veri esténként a szél és a hó miatt és rászáll egy elveszett,ártatlan madaracska aki dalolni kezd az éjszakába és így feldobja az estédet egy kis hangszállal,az felbecsülhetetlen érzés,ingyen van,de mégis aranyat érő!

Ilyen mikor Liam megszólal a számomra. Hiányzik,teljes szívemből és borzasztó érzés a különtöltött percek.
Hiányzik a teste és nem rejtegetem,őszíntén megvallva hiányzanak azok a forró éjszakák.
Ő olyan nekem mint másnak a cigaretta vagy a drog. Ha 1-2 órája nem "szívtál bele" akkor megőrülsz és a hiányát érzed és bármit megtennél,hogy csak az illatát érezd utána pedig a tüdődben tudd minden egyes cseppjét ami csak kifér belőle. És mikor beleszívsz akkor vagy felettébb boldog és hihetetlenül jó kedved lesz. Igen,mintha csak én meglátom Liamet és magamnak tudhatom mikor megölel.
-Hahhóó!-integetett előttem a húgom.
-Bocsi. Nem álmodtam semmit,semmit Bells.-búsultam el.
-Mi a baj?!-megfogta a kezem és egy mosoly kíséretében rám pillantott.
-Hiányzik Liam.
-Nekem meg hiányzik egy férfi az életemből.
 Magam mellett szeretné végre tudni egyet.
-Hidd el nekem,hogy majd lesz! Majd megtalálod az igazit és akkor majd rájössz,hogy megérte ennyit szomorkodni,sírni és várakozni mert az "elpocsékolt" idő megtérül! És ezt sose felejtsd el!
-Azt szeretném mint ami Liam és közted van. Azt a megmagyarázhatatlan bizsergést és azt a sok-sok szikrát ami egyre erősebb lesz.
-Gyere ide!-öleltem magamhoz megértően.
-Szeretlek Babbie! A legjobb nővér vagy!
-Énis Bells!! Nagyon!

-Na mi ez a nagy ölelkezés itt?!-rontott be Adam a szobámba és a nyitott ajtónál kiabálva csak a csupasz felsőtestét láttam és épp úgy állt be mint egy HŐS.. elég vicces volt!
-Gyere te is!-nyitottam ki a jobb kezemet,hogy ő is beférjen közénk.
-Nem vagyok én lány!!-ellenkezett elég határozottan.
-Ja.. áá.. nem vagy lány.-legyintett egyet Bella,és folytatta-áá. halványrózsaszín,pókemberes,feszülős boxerben.. Tényleg nem vagy lány báttyus!-kacsintott rá végül a húgom és én meg nagy nevetésben törtem ki.
-Kuss!-dobott neki Adam egy rózsaszín párnát.
-Héé..-ordibált a húgom és végül már mind a hárman együtt párnacsatáztunk,folyamatosan nevettünk és a házunkat még talán az utcát is a sikításaink töltötték ki.

*December 27.-én*

Liam tegnap este utazott vissza Londonba a családjától.
Már nagyon várom,hogy lássam őt,és hozzáérjek.

*Csöngettek*
A postás volt és azt mondta ezt a levelet nekem küldték.
Pedig még feladó sem volt rajta,bélyeg sem,címzett sem.. furcsa volt.. csak egy fehér,rikító nagy boríték volt a kezemben! Félve,de kinyitottam és 2 jeggyel találtam magamat szembe és 2 név állt rajta:
Babbie Balding 1 osztályra és egy Liam Payne 1 osztályra

Jobban megnézve repülőjegyek voltak és ma estére szóltak.
Ekkor egy pici sárga,ragasztós cetlit kiszúrtam a borítékban és láttam fekete filcel volt rá írva:

Drágám! Hiányzol! Tudom,váratlanul ért,de ez a karácsonyi ajándékom.

Elviszlek nyaralni,de az még titok,hogy hova. Kérlek ma pakolj össze és 7-re legyél a reptéren.

A szüleiddel már megbeszéltem,elkértelek tőlük. 

Várlak majd ott. Puszi. Szeretlek! -írta Liam.

Furán ért. Mikor beszélt anyáékkal?
És apa csak így egyből belement?
Nagyon várom már az utazást,de repülőn nem ültem még,mert mindig is bennem volt az a félelem,hogy légörvénybe kerülünk és lezuhanunk és egy lakatlan szigeten kötünk ki,vagy rosszabb esetben meghalunk.. félek egy kicsit.
Remélem tetszeni fog Liamnek a karácsonyi ajándékom amit én vettem neki,de ezt a nagy utazást én nem tudom,hogyan tudnám neki viszonozni.
DE tőlem ezt kapja,az egyik fele az enyém a másik az övé és még van egy titok amit kap: