2.évad 10.rész-Emlékek..*

Sziasztok! ♥
Ez a rész számomra sokat jelent mert régi érzelmek törtek fel bennem ahogy írtam,mert én is arra vágyom ami Babbie-nak megadatott itt a történetemben, én is arra az érzésekre vágyom :/ Mindegy,nem untatlak titeket!

A következő rész: 11 komment 110 megtekintés után jön!

Jó olvasást:) <3

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

-De tünemény vagy! Köszönjük. Mi is szeretünk.-mosolygott rá Libb a "magasból".
-Szia csöppség.-guggoltam le lassan elé a földre-Köszönjük. Mi meg nagyon örülünk,hogy ilyen aranyos és őszinte rajongója van a srácoknak. Szeretnél velük egy közös képet?
A kislány végig az anyukája kezét fogta,látszott rajta egy kicsi félelem.
-Igen!-csillant fel a szeme az utolsó kérdésem hallantán.
-Liam,Niall!-szóltam oda hozzájuk a nagy tömegen át.
-Igen?-nézett ki a sűrűből Niall.
-Van itt egy nagyon különleges rajongótok,akivel elbeszélgettünk. Ide jönnétwk?!
Átverekedték magukat a tömegen és mint a tükörképek a több 1000 lány úgy fordult felénk mikor a fiúk elénk jöttek,mindenki minket nézett.
Fotózkodtak, autó grammot adtak a csöpségnek és elég sokat beszélgettek vele és minden kérdésére válaszoltak a srácok. Sam-mel és Libby-vel egymásra néztünk mosolyogva,éreztem,hogy valami jót tettem ezzel a kislánnyal és örültem neki,hogy látom az arcán azt az őszinte mosolyát,a csillogó szemeit és a gödröcskéket miközben nyitott szájjal, jóízűen nevetett Niall hülyeségein és Liam aranyos,komoly válaszain.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Közben hallgassátok ezt: KATT :)

/A fenti zenelejátszót meg állítsátok addig le!/

*Pár nap múlva.. pontosabban december 10-én*

"....Nyári emlékek.. Eddigi életem legcsodálatosabb nyara volt. És az életem ebben a szakaszában a legcsodálatosabb hónapok voltak amiket mostanában megéltem.
Megismertem az a srácot akit régebben csak a címlapok elején láttam mosolyogva,cikkekben írtak róla és nyilatkozott tele őszínte,poénos gondolatokkal amiken elgondolkoztam vagy épp sírtam,vagy éppen nevettem egy jót és elképzeltem mi lenne HA... most találkozhatnék vele.. Szép álom is volt.
Ő volt az a srác akiről oldalak ezrei írtak ki nap mint nap friss dolgokat,raktak ki róla képeket.
Ő volt az akit az interneten és a lapokon keresztül csodáltam és bár nem ismertem személyesen de fülig szerelmes voltam belé. És most.. ő itt van nekem,megismertem személyesebben is életem nagy szerelmét és elmondhatom,hogy Ő a mindenem. Meg adja azt amire szükségem van és amire igazán vágyom.
Ő tesz engem igazán felettébb boldoggá!
Megismertem a csodás barátit és a hozzátartozóit is,olyanok lettek ők nekem mind,mint a második családom. Gazdagodtam ismerősökkel és egy nagyon jó barátnővel Eleanor személyében,na meg persze itt a legjobb barátnőm velem az egész "utamon" Libby.
Liam az életem, a mindenem! A jelenem! Ő az akiért érdemes élni, akiért érdemes felkelni,reggel,délután, érdemes miatta mosolyogni és érdemes várni az életben minden egyes apró másodpercet,hogy láthassam,vagy halhassam a hangját.

Emlékszem mikor először találkoztunk,mikor megismerkedtünk,Zayn mutatott be minket egymásnak Libbyvel az oldalán a piros kocsijuk mellett,a házunk előtt egy késői délutánon.

Mikor először lepett meg...
"Kinyitottam az ajtót Harry-re számítva.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Baj? Mert ha igen akkor elmegyek,nem akarlak zavarni.-mentegetőzött nagyon aranyosan.."
Ekkor jött el az a szakasza az életemnek mikor éreztem,hogy ennek a srácnak fontos vagyok.
Jó érzés volt,sose volt még előtte senkim sem,de ő egymaga pótolt mindent és mindenkit, a sugárzó szeretetével ami felém irányult,csak nekem és csak engem ajándékozott meg ezzel a csodás,kincset érő érzéssel ami egyszerűen felbecsülhetetlen. És a majdnem első csókunk is ezen a napon történt meg a szobámban,édes kettesben.

Sokan kérdezték már,hogy mit jelent a számomra Liam?!

Liam.. már a neve hallatán és,hogy most ezt leírtam és elolvasom,kiráz a hideg,de ez nem az a rossz indulatú,furcsa libabőrösség,hanem a melegség és a nyugalom érzése,ha ezt az embert mindennél jobban szereted,csak akkor érezheted ezt.
Viszonozza az érzéseimet,ő egy felnőtt gondolkodású,érett,romantikus,megértő,törődő,gondoskodó férfi. Ő maga a példakép,ő az a személyiség akire fel lehet nézni,akitől tanulni lehet,hiszen halottan született,csak egy veséje van,nem tehet meg mindent amit akar mint a többi ember,nem ihat annyit mint mások akik a föld alá tiporják magukat több ember előtt és reggel úgy ébrednek fel,hogy fáj mindenük,nem emlékeznek semmire és lehet olyanokat megbántottak akiket nem kellett volna,mert nem voltak maguknál. Én ismerem ezt az érzést,és pocsék! Liam-et az életében az összes percében,kis kora óta csak bántották és csak a rosszat kapta,de sikerült neki az,ami idáig kevés embernek: kitűzött maga elé egy célt amit elért és nem is gondolt volna,hogy sikerülhet neki,mert ez: LIAM PAYNE!
Végezetül számomra egy szóval ő nekem,ő maga a : tökéletesség..."

Befejeztem. Jobb oldalra mentem az egeremmel felfele görgetve rámentem a mentés gombra,vártam egy kicsit és rákattintottam a közzététel gombra. Szerettem ezt a történetet írni,mert ez egy igaz dolog,szerettem másokkal megosztani ami abban a pillanatban érzek és a kérdésekre válaszolni,amire gondoltam,hogy választ kell adnom.

*20 perc múlva*

*SMS-t kaptam*

Nekem is te vagy maga a tökéletesség.

Több mint tökéletes!

Szeretlek Babbie Balding.♥ -írta Liam.

Mi?! Ezt miért kaptam? Olvasta a blogomat. De mégis honnan tudja,hogy írok? És honnan tudja,hogy az az én blogom?

*Niall szemszöge*

-Meddig leszel itt?
-Még 2 hétig és 3 napig.-láttam rajta,nem szereti ha erről faggatom..
-Sam,hééé!-szóltam halkan,szemét lesütötte és én a tekintetét kerestem minden percben és kapkodtam utána a fejemet.-Nem szeretném ha elmennél.-vallottam be.
Amint meghalott ezt mondatomat abban a pillanatban felkapta a két nagy zöld szemét és kíváncsi tekintetekkel rám meredt és csak nézett.
-Miért?-kérdezte halkan.

*Sam szemszöge*

Rákérdeztem. Remélve vártam a választ,se semmi.
Niall elővette a telefonját és lassan már a negyedik SMS-t írta,és nem szólt hozzám.
-Most komolyan ezt csinálod?
 Nem tudnál NEKEM válaszolni?!-akadtam ki rajta.
-Erre mit kellene mondanom?

Azt,hogy szeretsz Niall,hogy szeretsz... gondoltam magamban és elszomorodtam,még jobban.
-Mert jó barátok vagyunk,azért is nem akarom,hogy elmenj.-fejezte be a mondatát.
-Barátok?!-csuklott el a hangom és ismételgettem magamban ezt a bűvös,mindent megváltoztató szót.
Mikor magamhoz tértem éreztem már könnybelábadt a szemem és nem sokat láttam a szememből áradó víz miatt amiért elég homályos volt minden,nagy nehezen feláltam és egy szó nélkül felvettem a táskámat és ott hagytam.

*Ekkor SMS-t kaptam*

Nézz ki a konyha ablakon. 

Kérlek!-írta Niall.

Lementem és megtettem amit kért,nem is tudom miért,talán csak a kíváncsiság hajtott. De amit láttam.. nem hittem a szememnek!

 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Mostanában kevesen írtok véleményt ide! Miért van ez?!:SS 
Ha nem tudok ide komizni akkor ott a Chat is ! :)
Vagy iratkozz fel:) ♥