33.rész Szorító lelki,testi fájdalom*

Sziasztok♥
Örülök a sok kommentnek,nagyon köszönöm♥Jól esnek,nagyon nagyon nagyon!!!! IMÁDLAK titeket!:)
A következő rész: 7-8 komment és 90 megtekintés után jön!:)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Tessék ezt hallgatni közben!!: KATT!

-Végig hallgatni mennyire szeretitek egymást...
 BORZALMAS!!-halottam ordítani magam mellett Liamet.
-De Liam.. nem! Nem! Ez nem az amire gondolsz.-haboztam és rögtön felálltam Harry öléből.
-Tudod mit Babbie Balding? Hagyjál engem békén!
 Hagyjál... nem akarlak látni! SOHA többé.
-Liam,héé beszéljük meg.-ragadta meg Harry a karját.
-Te húzz innen!-lökte a földre Liam és a feje jó nagyot koppant a padló hideg,kemény kövén.
-Hé srácok mi folyik itt?!-jöttek fel csoportosan a többiek.
-Babbie végeztem veled.
 Nem akarlak se téged se Harryt látni ezért a bandából is kilépek. Nem kellek én már senkinek,és
 nem is hiányoznék.-ordibált már a folyosón és lesietett a lépcsőn.
-Várj.-rohantam utána.
-Mire?
 Hogy megint megcsalj? Arra? Ez már a második eset. Nagyon fáj ez nekem,nem akarok miattad többet
 szenvedni,elég volt belőle.
-Szeretlek.
-Szeretsz,igen?-odalépett elém és jó erősen megragadta a csuklómat,amennyire csak az erejétől telt.
-Szeretsz?-ordított az arcomba-És amikor Harrynek mesélted,hogy mennyire titkolod az érzéseidet mondd már el,akkor is szerettél?-csikorgatta a fogait.
-Áááuu ez fáj!
-Nekem meg a kapcsoltunk fájt!-azt hittem,hogy már minden erejét bevetette rajtam és a csuklómon,de tévedtem,egyre erősebben szorított egyre jobban fájt,nem csak ez az érintés,hanem a szavai is.
-Kérlek engedj el.-sírva és zihálva próbáltam kimondani ezt a mondatot.
-Utállak!
-Engedd el!!-rontott neki Harry és legurultak a lépcsőn.
-Legyél vele boldog rohadék.-kiabálta a srác arcába Liam és kiviharzott a bejárati ajtón.

Én csak rohantam utána,halottam beindítja Louis kocsiját,nem tudom honnan volt kulcsa,de sikerült neki.
Kiviharoztam az ajtón,pont úgy ahogyan ő,de cipő nélkül mentem és mezítláb,lezakatoltam olyan gyorsan amennyire csak tudtam a lépcsőn és ekkor éreztem,hogy szilánkok vannak szerteszét a földön,beleléptem,fájdalmas volt,nagyon fájt,leestem a földre, térdre rogytam, már a kezemben is szilánkok voltak és csak remegtem...
Féltem..
Egyedül maradtam..
Nagyon egyedül...
Láttam Liam már megy el a kocsival,megy el a szerelmem, az utolsó boldog percek az életemben,az az ember akinek az érintéseit egyszerűen imádom,a hangját,a lélegzetvételét és egyszerűen a jelenlétét.
Nem hagyhatom elmenni!
Nem mehet el!
Odarohantam a kocsimhoz,beszéltem és amilyen gyorsan csak tudtam Liam után mentem,ahogyan nyomtam a gázpedált éreztem,hogy a szilánkok egyre jobban,egyre mélyebben a lábamba vájják magukat,ahogyan szorítottam a kormányt, a kezembe is egyre jobban belemélyedtek.
Nagyon fájt,eszméletlenül, a csuklóm lüktető,szorító fájdalmáról nem is beszélve,amit alig bírtam mozgatni.

Liam nyomába voltam,észrevette,tudtam,hogy lát.
Végig  könnyes szemmel vezettem, a fájdalom és a borzalmas érzés amit Liammel tettem nem múlt el.
Alig láttam az utat a könnycseppjeimtől,megelőztem az előttem lévő autót és Liam mellé kerültem,próbáltam vele beszélni az ablakon keresztül,de rám sem figyelt,mivel az ellenkező irányba a szembejövő sávba mentem eléggé féltem,de szerencsére nem jött egy árva kocsi sem.
Ekkor egy SMS-t kaptam:
MEGBÁNTAM ez az időt veled.
Liamre néztem a mellettem haladó kocsiba és ekkor csak elsötétült minden,egyik pillanatról a másikra...



Van egy hírem a számotokra!:)
Úgy gondolom,hogy ez volt az ÉVAD ZÁRÓ rész,mert a 34.rész már a 
2.évad kezdete lesz!
Remélem örültök♥