2.évad 4.rész-Visszaemlékezések..*

vedd le,vedd le,vedd le kérleeeek♥

Sziasztok♥ Remélem nem unjátok az érzelgős részeket!:$ :D
A következő részben már Babbie és Liam lesz főleg a főszerepben! És kiderül MINDEN!
A következő rész: 9 komi 100 megtekintés UTÁN jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

EZT hallgassátok közbe: KATT!

Az előző részben:
*Csörgött a telefonom*

-Igen?!-szóltam bele.
-Jó napot.
 Dr. Juris vagyok az UMDS kórházból. És a barátnője Babbie Balding miatt hívjuk, az őn
számát adta meg a hölgy első számú családtagnak akit hívjunk ha bármi jó vagy rossz történik vele.-ennek örültem,hogy engem mondott,jól esett. De mikor mondta? Amikor bevitték nem volt magánál!
-Jó napot doktor úr. Igen! Felébredt?
-Háát.. fiatalember..

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

-Háát.. Fiatalember.. nagy csoda,de örömmel mondhatom,hogy a kisasszony felébredt.
-Tudtam! Tudtam! Tudtam!
 Köszönöm doktor úr! És mikor lehet bemenni hozzá?
-Legkésőbb 1 óra múlva,ugyanis akkor kezdődik a látogatási idő.
-Köszönöm! Megyünk is.
-Már nagyon várja önöket.
 Viszlát.-és kinyomta a telefont.

Rögtön örömökbe hívtam mindenkit és lassan 40 perc múlva összeszedtük a bandát és Babbie szüleit is.
Bár Libby és Zayn csak később jönnek..

*Libby szemszöge*

*Otthon*

-Haló? Itt Zayn Malik.
-Szia.-köszöntem halkan,egyhangúan.
-Úristen,végre,hogy jelentkeztél!
 Kié ez a telefon?!
-Nyugi már!-emeltem fel egy kicsit a hangom-Otthon vagyok, a vezetékesünkről hívlak.
-Ja értem. Nem jössz át?
-Pont ezt akartam kérdeni,de nem találkozunk inkább a parkba 10 perc múlva?
-Jójó. Ez jó ötlet. Sietek,puszi.
-Szia.-köszöntem olyan egyhangúan és halkan mint amikor elkezdtünk beszélgetni.

*Gyorsan felkaptam magamra ezt*

És elindultam a Parkba,a házunktól 5 percre volt és persze rögtön kiszúrtam a főbejáratnál Zayn-t.

Mert körülbelül 20 lány állt körülötte,sikongattak,kiabáltak, fotókat készítettek,kameráztak és autó grammokat kértek tőle.
Én csak megálltam a melettük lévő oszlopnál és nekidőltem.
Nem vettek észre,csak néztem Zayn-t,hogy milyen aranyos és közvetlen a rajongóival.

Közben elmélkedve visszaemlékeztem a pillanatokra,ami velünk történtek,és egy örök életre jó mélyen elzártam egy kis dobozba a szívemben,mert ezt a dobozt bármikor szívesen fogom kinyitni,bár ha még fájó pont is lesz,mert lehet ez már csak a múlt..
Az első találkozásunk az első igazi randink mesébeillő volt.
"-Nagyon tetszel.-mondta halkan Zayn.
-Tessék?-értettem mit mondott,csak jó volt hallani.
-Nagyon tetszel.-ismételte el és nyomott egy puszit az arcomra."

Ez volt az első mikor a szép,rózsaszínes ajka hozzáért a bőrömhöz,az első amikor azt mondta,hogy tetszem neki. És én így szakítsak vele?
De hiszen szeretem,de ha nem teszem meg akkor bántani fogják,hiszem Ő következik. 
Emlékszem mikor először mondtam el neki,hogy szeretem,először tártam ki neki a szívemet,úgy mint még idáig senkinek soha,és ő viszonozta nekem először ugyan úgy,mint még soha senki..
"-Szép vagy.-folytatta.
-Zayn!-emeltem fel a hangom.
-Tessék?-csodálkozott.
-Háát..
-Mond!
-Hogy is mondjam?
-A szemembe.-megfogta az arcom és gyengéden,röviden megcsókolt.
-Szeretlek!-mondtam rögtön utána."
Ekkor volt az első csókunk,mikor megfogta az arcom és magához húzott abban a pillanatban libabőrös lettem,és most is ez az érzés fogott el,járta át a testem a pillanat,a visszaemlékezés.
Hiányozni fog!
Az érintése,a lélegzete, a hangja,mikor esténként lágyan és kedvesen odasúgta,hogy mennyire szeret,a csókjai amiben egy egész életben eltudnék merülni,a puszijai és ő maga.
Hiányozni fog mennyire tud szereti,csupa szív és örülök,hogy egy ilyen férfit találtam magam mellé.
Nagy fájdalmat fogok neki okozni,tudom,de hiszen őt védem!

Végigfolyt az arcomon egy kósza könnycsepp,fájt amit tenni fogok,visszagondolva fájtak az emlékek.
-Zayn!-löktem el minden rajongót,odarohantam hozzá,átvágtam mindenkin és mindenen és belebújtam a vállába,szorosan átöleltem,magamhoz húztam és szó nélkül csak sírtam.
-El kell valamit mondanom!-súgtam szipogva a fülébe-Már nem bírom tovább..
Belegondolva,hogy utoljára ölelhetem át.. borzalmas.. nagyon.. fáj!