2.évad 1.rész Utoljára kimondott szavak..*

kis cukim♥

Sziasztok!♥
Igaz,nem gépezhetek,de mégis ide jutottam:) Remélem tetszeni fog ez a rész! Kicsit rövid,bocsánat!:S
A következő rész: 10 komi 100 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ajánlották,hogy ez a szám jól megy ehhez a részhez:) Szóval ha szeretnétek hallgassátok zenével: KATT

*Harry szemszöge*

*Kórház*

-Hello. Babbie Balding hol van?!-hadartam a szembejövő recepciós lánynak.
-Mindjárt nézem.-jó lassan besétált a pulthoz,helyet foglalt megigazított a ruháját,felállt,leporolta a széket...
-Gyorsabban nem menne?
-Uram!
-Sietnék,látnom kellene őt.
-Az intenzíven van,2.emelet 105-ös szoba.-mondta eléggé flegmán.
-Köszönöm.-nyeltem el a szó végét és már rohantam is fel az emeletre.
-Elnézést.
 Bocsánat.
 Bocsánat.
 Bocsi.-futottam és tolakodtam mindenen és mindenkin át a szobája felé.

Felértem és akkor pillantottam meg Libbyt,Eleanort és Liamet,féltem odamenni hozzájuk,mert tudtam elítélnek és utálnak amit tettem,ezért csak leültem egy padra sokkal messzebb tőlük.
-Hé haver,hogy van Babbie?-veregetett hátba Zayn.
-Nem tudom,aggódom.
-Mit mondott a nővér?
-Nem tudom,nem beszéltem vele.
-És az orvos?
-Vele sem.
-Ügyelő?
-Vele sem.
-Asszisztens?
-Basszameg Zayn! Senkivel sem beszéltem!!!
 Ott ők hárman-mutattam Liamékre-utálnak,nem merek a szemük elé kerülne sem,kitudja Liam mit csinálna
 velem ha meglátna.
-Nyugi! Nem fog semmit csinálni,mert már látott. Gyere oda velünk!-fogta meg a csuklómat és odavonszolt a többiekhez,mire odaértünk Niall,Louis és Babbie szülei is megérkeztek.

*Visszaemlékezés*

*Liam szemszöge*

Babbie végig mellettem vezetett,nem is értem,hogy fordulhatott meg ilyen a fejében,hogy Harryvel csókolózik,hogy iránta táplál mély,hű,örök érzelmeket..
Nagyot csalódtam benne,olyan dühös és egyben megbántott voltam mint még soha,ezekben az órákban kimondhatatlanul utáltam Babbiet. Hogy tudnék benne ezek után megbízni?
De ami ezek után történt,az miatt elszállt bennem minden rossz érzelem ami felé irányult.
Írtam neki egy SMS-t,miután elolvasta,fájó,gyötrő tekintettel rám nézett,a könnyei csak úgy patakokban folytak csodás barna szeméből.
A gondolataimat dudálás,nagy fény és villogás zavarta meg.
Egy nagy fehér kocsikat szállító teherautó jelent meg Babbieval szemben a szembejövő sávban,nagyon közel volt hozzá,majdnem karamboloztak,de ekkor Babbie nagyon megijedt és automatikusan,reflexből rámhúzta a kormányt és ezzel az autóját is,mind a ketten a domb felé haladtunk,nagyon megijedtem,féltem,hogy mi fog történni,egyszer csak elkezdetünk lefele gurulni,a kocsi csak dobált engem az ülésen.
Végre egy idő múlva megálltunk éreztem,hogy végig beütöttem a fejemet és vérzett is,eléggé fájt.

Szédülve és imbolyogva szálltam ki a kocsiból,már ami maradt belőle..
Rögtön Babbie autójához rohantam ami mögöttem állt szerencsére nem fejjel lefelé,abban a percben,hogy megláttam milyen állapotban van az összes harag,megbántottság,csalódottság,düh rögtön elmúlt.
Könnyek közt néztem végig a barátnőmön percekig ledermedve.

-Úristen! Babbie! Babbie?
 Hallasz?-pofozgattam mikor észhez tértem,hogy figyeljen rám- Jól vagy? Babbie szólalj meg!

De nem mondott semmit.. egy árva szó sem jött ki a száján,csukott szemmel,hátradőlt véres kézzel és lábbal ült az ülésben. Rögtön a félig meddig ép telefonomért nyúltam és hívtam is a mentőket.
-Babbie ne hagyj itt!
 Nem teheted ezt velem,szükségem van rád kicsim!
 Szeretlek.-egyre jobban hullottak a könnyek a szememből,nem tudtam mit csináljak,nem bírtam tétlenül várni a segítségre.
-Sajnálom amit tettem,amit mondtam csak kelj fel!-kiabáltam letérdelve mellé az autónál.
Végig a tarkóját fogtam és közben egy lágy "búcsú csókot" nyomtam a szájára,mert féltem,hogy elveszítem,örökre....