2.évad 16.rész-Az a bizonyos este.*

Sziasztok!♥
Most jött el az a pillanat,hogy nem tudom már a történetet tovább húzni semerre, mindent leírtam amit szerettem volna,ami bennem volt és amit olvastatok. Még 4-5 részt tervezek és vége lesz a történetnek!

A következő rész: 14 komment és 200 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

*Babbie szemszöge*

Kicsit álmosan,de kíváncsian figyeltem a helyet. A beszökött víz és friss fű illata terítette el az autót aminek fergeteges illata volt.
Kinézve az ablakon szép,tiszta kék színű vizet fedeztem fel alattunk,végig azt néztem miközben a barna,újonnan épített hídon haladtunk át és a vízben tükörképként narancssárga fények jelentek meg szeret szét.
-Na,hogy tetszik?- emelte fel az államat Liam,mert nekem csak a kékes,mellettünk folyó vízen maradt a tekintetem.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Beérve a házba nyitott szájjal,leesett állal és szinte megfagyva álltam a bejárati ajtón belül,a lábtörlőn túl.
Feltérképezve a ház minden zegzugát élveztem és csodáltam.
Szembetűnt egy fényes,polírozott falépcső ami azt kívánta "bárcsak rám lépnél gyengéden lábaiddal és felfedeznéd a fenti emelet minden egyek porcikáját". Ledobva a lépcsősor korlátja mögé a csomagjaimat jobb lábamat emelve elindultam felfele,de Liam elkapta a derekamat,billegtem egyet és elvesztettem az egyensúlyomat.
-Majdnem bevertem a fejem!-ordítottam rá félelmemben.
-Bocsánat,én vigyázom rád,csak meg akartalak lepni.-láttam elszomorodott tekintetét.
-Megleptél,megleptél csak túlságosan is.
-Ne haragudj.
-Bocsánat szívem,te nem haragudj rám,túlreagáltam!-öleltem át belátóan miközben én a lépcső egyik felsőfokán ácsorogtam karjaiba csimpaszkodva ő meg lent a szürke kövekkel kirakott padlón.

*Később*

Ez a zuhanyzás hiányzott már nekem,mikor a jó forró víz körbeöleli a testemet egy lepedő jelképében és a pára alulról felszáll a plafonra,körbeveszi a szobát és óvatosan,lassan kiszökik a kulcslyukon láthatatlanul,de mégis de mégis ha a bőrödhöz ér melegséget áraszt és viszi magával az illatot,a mandulás,mézes barna krémes tusfürdőt ami a levegőben,az orrodba jutva elpárolog.

Kinyitottam a csapot és megfordulva a lengén öltözött Liam-mel találtam magamat szembe,megint.
Egy szó,egy kusza pillantás nélkül csak egyetlen egy érintéssel,egy minden elmondóval köszöntött maga előtt: egy forró,meleg csókkal.

Felpezsdülve, szavak nélkül, csupán csak tettekkel tudtuk mit érez a másik, mit gondol, és tudtuk mit szeretnénk ezekben a percekben: egymást.

-Babbie?!-csókjaink közbe halkan a számba suttogta a nevemet.
-Azt szeretném,hogy tegyél magadévá.
-Egy szavadba kerül.-és óvatosan kilépve, kiemelt a kádból, magával vitt az ajtó másik oldalán ácsorgó üres,árva szobába, az ágy mellé állva vad csókokat adtunk egymásnak és Liam lassan felkapva az ölébe leültünk az ágyra, (katt a képért!) közben egymás puha szájában harcoltunk a nyelveinkkel a győzelemért.Ő nyert.Felülkerekedett rózsaszínes nyelvemen és én elhagytam csodás ajkait. Óvatosan hátradöntöttem a fehér ágyneműbe ami csak ropogott alattunk a töm érdeknyi toll miatt.
Pár percig csöndesen csak csodáltuk egymást,a kapcsolatunkat,az érzelmeket,a tetteket és a régen eltemetett vágyainkat,amik most békésen előtörhettek és egymásé lehettünk. (katt a képért!)

Végigcsókolgattam Liam állát,nyakát,csontjait,kockáit egyesével végigsimítottam a mutatóujjammal,rögtön utána elérve férfiasságát ami egy ideje csak dagadt a büszkeségtől.
Hozzáérve egy férfias,apró,halk nyögés hagyat el a kinyílt ajkait.
-Ennyitől?-néztem fel rá kacéran a combjai között.
-Régóta vágyom rád!-túrt bele mélyen a hajamba és egy mozdulattal levette a férfiasságát takaró ruhadarabot.Kényeztetését láttam rajta igényli és élvezi.

Férfias nyögések hallatszottak az egész szobában. Az a pár betű,az a pár szó és azok a hangszálak körbeölelték az egész lakást. Egyik pillanatról a másikra fordult a kocka,én találtam magamat alul és az én számat hagyták el hangos,vékony hangú lányok sikongatások. (katt a képért!)
Később Liam óvatosan bejutást kért,de már nem csak ujjaival és nyelvével hanem erős,dagadó,kemény férfiasságával.
Megadtam neki,figyelmes volt és hagyta,hogy megszokjam.
Pár pislogás és élvezet után felbátorodva gyorsabban,és magabiztosan hatolt belém. Körmeimet az érzések miatt hátába fúrtam. (katt a képért!)

Remegett az ágy,remegett ő és én is.
A pozitív érzelmek csak úgy jöttek belőlünk,a szavak,azok a pár szavak,a tettek és a mozdulatok,azok a csodás érintések elmondtak mindent amit szavakba nem lehet önteni.
Ez az éjszaka,ez a csodálatos este ez a felejthetetlen pillanat az ami kapocsként közelebb hozott minket egymáshoz.
Köztünk van az a lakat,a lakat ami Liam-et és engem szimbolizál, és van hozzá egy rozsdás,ócska kulcs amit ő egy nézéssel,egy szóval és egy érintéssel tisztára mosott,fényesre törölgette. És ez a kulcs nyitotta egyben az én több ezer lakat alatt elzárt,pókhálós szívemet ami a mai napra egy út lett amit neki,csak neki nyitottam meg. És Ő élt vele,az úttal. Végigjárta,átment a buckákon,az akadályokon, néha gödörbe esett és nyakig sáros lett,de megtalálta a kiutat,átvágott a sűrű,bozontos erdőn áttérve a rázós macskakőre és betért a fénybe, a szívembe és örökre az eszembe véste magát.

-Csodálatos volt ez az éjszaka.-fogta meg jobb kezemet óvatosan a gerince jobb oldala mellett és összekulcsoltuk ujjainkat. (katt a képért!)
-Szeretlek! Nem bírom elégszer elmondani: szeretlek.-ekkor elhangzott az utolsó mondat, az utolsó szó,az utolsó csók,az utolsó érintések és egyben az utolsó pillantások.
Az elején pillangóként repültünk,de most ez az utolsó mondat megváltoztatott mindent...sötétséget hozott magával amire görcsösen sírásba kezdtem és a szemeim könnybe lábadva ordították a fájdalmat, kiabáltam,sikítoztam egy nevet és két megbélyegző szót: Liam,kelj fel!
Rátettem kezemet a mellkasára és lassan,sok kihagyással az utolsókat emelkedett..