2.évad 18.rész- Az álombeli üzenet.*

uuuu ♥

Sziasztok!♥
Ahogy látjátok már lassan-lassan jön a történet vége az utolsó részt bár már előre megírtam,de ha minden jól megy előtte tervezek még 1 részt. Szóval vagy 2 jön még vagy a következő egyben az utolsó is lesz.

A következő rész: 14 komment 220 megtekintés után jön:)
Jó olvasást♥

- - - - - - - - - - - - - - - - - -   * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

-Zayn!
 Nem kap levegőt! Megdermedt az arca és nem mozdul ,Zayn!-kiabált neki Libby felettem,de csak egy könnycsepp hullott végig fal fehér arcomon,és ekkor már elsötétült minden, magam kívül voltam, mint Liam. Nem láttam, nem halottam semmit és egyedül maradtam itt a sötétben. A szerelmem nélkül.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Liam-el kézen fogva sétáltunk az egyik eldugott,ismeretlen kis erdőben, rátértünk egy meghitt apró kavicsos sétányra ami csak úgy ropogott a lábunk alatt. Kellemes idő volt, a szél halkan megmozgatta a most már színekben pompázó faleveleket és a bokrokat maga mellett. Faágak más és más hangú reccsenése hallatszott helyenként mikor az állatok áthaladtak rajta. Apró madarak gyönyörű éneklésére lettünk figyelmesek. A harkály halkan kopogtatott a fákon és a mókusok félénken mogyorót kerestek az avarban.
Gyönyörű volt ez a hely,ez a pillanat.
Megláttam egy sötétvörös festékkel lefestett padot a köves út mellett,aminek díszes hátulján különféle minták voltak festve. Oldalain és karfáin pedig virágok díszelegtek feketén. Illett a környezethez és ehhez a csodálatosan mesés tájhoz ami elénk tárult,lenézve a felhők felett érezhettük magunkat, a szembelévő dombokon a köd látszódott és helyenként a hónapok óta megmaradt hó emelte ki a zölden fénylő dombokat.

Hallgassátok ezt a zenét közben: KATT!

A zenelejátszót addig meg állítsátok le!

Liam gyengéden megsimította a vállamat és egy puszit adott az arcomra.

Felállt és lassú léptekben elindult az előttünk tátongó szakadék felé, ordítottam neki,hogy ne tegye! Miért teszi? Hova megy? De ő eléggé határozottan odasétált, a széléhez érve rám pillantott, és a szájáról ezt olvastam le: 

Lélekben melletted vagyok még ha nem is testileg.

Rám mosolygott, talán utoljára láttam ezt a csodálatos mosolyt és ŐT, ezt a különleges embert. Mosolya után lelépett egyet és abban a percben elpárolgott és eltűnt az egekbe.

Azt vettem észre,hogy megint sírva riadok fel ebből a borzalmas álomból.
Kinyitottam a szemem miközben az éles,fehér fények elvakítottak, két árnyék jelent meg a testem mellett,ezek szerintem bizonyára feküdhettem.
Minden a szobában zölden "világított".
-Hol vagyok?-fájlaltam a fejem és rekedtes hangon kérdezősködtem.-Mi ez? És Liam hol van?
-Kórházban. Nem emlékszel mikor Liam-et hozták be?-nézett rám Libby és Zayn.
-Ti,hogy kerültök ide?
-Eredetileg meglepetés lett volna, hogy este átmegyünk és pár napot veletek maradunk,de mikor odaértünk a mentősök akkor indultak el. Berohantunk a házba titeket keresve és aztán a legközelebbi kórházba igyekeztünk,mert talán ott vagytok.-magyarázta Libby,helyenként közbevágva Zayn is beleszólt.
És ekkor beugrott minden,felidézve magamban minden egyes fájó másodpercet,az estét, azt a romantikus,csodálatos estét, az ágy jelenetet, előtte a repülőgépet és a meglepetéseket aztán a sokkot.. amiért Liam rosszul lett mellettem, a mentőt, az utat, a következményeket, a kórházbeli eseményeket és a jelent is.

-Liam hol van? Jól van egyáltalán?
-Babbie...-csuklott el Zayn hangja és most először láttam őt ilyennek, meggyötörtnek, megviseltnek, most először mutatta számomra az érzelmeit amit igazából eddig a percig mindvégig rejtegetett és ezek a felszínre törtek. Liam neve hallatán a szemöldökei összeráncolódtak és ajkai lassan lekonyultak. Maga elé meredt egy kicsit, minta elgondolkozna és szeme könnybe lábadt,nem próbálta meg visszatartani, eltüntetni, elfelejteni az érzéseit hanem bátran,meggyötörve elkezdett zokogni.
-Mondjátok már!!-ordítottam eléggé ideges,mert Zayn érzelmei miatt semmi jót nem vártam,csak bizakodtam.
De ők csak lassan,egyszerre kinéztek a szoba ablakán a folyosóra, ahol a többi kórteremre is ráláttam.
-Hol van?
Csak hosszú, feszültség teljes percek után kaptam az egyhangú választ Libby-től:
-A 21-es B. szobában.
-És ez a szoba melyik?
-Ez a 21-es A.
-Akkor.. akkor.. Liam mellettünk van!-csillant fel a szemem egy aprócska mosoly kíséretében.

Lassan a kezeimmel támaszkodva felültem,mert túlságosan is fájt a fejem ha megmozdultam. Ledobtam magamról a nehéz,zöld kórházi dunyhát és én is azt tettem amit ők ketten,figyelmesen kinéztem a szembelévő kórterembe.

De különös volt,mert a kórterem üres volt.
-De hisz nincsen ott!
-De.. ott van.-halkult el Libb.
-De.. csak egy zsák. Csak egy... fekete.. zsák van.. ott bent..-értetlenkedtem,Zayn nagy zokogásban tört ki és erőteljesen belökte maga előtt az ajtót, a folyosóra rohant könnyeit elrejtve és eltűnt. 
-Az Liam.-akadoztak a barátnőm szavai.
-Meghalt?!
Libby válaszul csak bólintott egyet és lesütötte a tekintetét a könnyeivel harcolva...

Ezért jelent meg az álmomban? 
Ezért mondta: lélekben melletted vagyok, még ha nem is testileg?!
Üzent nekem?
Lát engem?

*Libby szemszöge*

Síri,halálos csönd vette körbe a 21-es A és B kórtermet.
Amint Babbie megértette Liam helyzetét se kép, se hang,elhalkult.
Üres,érzelem mentes tekintettel meredt maga elé és ahogyan láttam végig csak gondolkozott.
Semmi érzelmet nem láttam rajta csak ezt motyogta magának: lélekben melletted vagyok.
Bizarrul és ijesztően elkezdett előre-hátra dülöngélni és csak kihagyásokkal pislogott.
Egyszer csak a kezei határozottan ökölbe szorultak,a kék erei kidagadtak a csuklójánál és a kézfejénél. A szemei pedig egyik pillanatról a másikra elkezdetek tikkelni.
Végül folytatta a motyogást: még ha nem is testileg.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Csak így a rész végénél meg szeretném ragadni az alkalmat és:
Nagyon Boldog Születésnapot szeretnék kívánni Zayn!♥