2.évad 15.rész-Mindent köszönök neked.*

♥

Sziasztok!♥
Utólag és Boldog új évet szeretnék nektek kívánni:) Tettetek valami fogadalmat?!
Remélem mindenkinek nagyszerű éve lesz.

A következő rész: 14 komment és 1 feliratkozó után jön:) 
Szeretném megköszönni nektek a sok kommentet,levelek,kérést stb. Főleg azt köszönöm,hogy olvassátok a történetemet!:)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

Végre megérkeztem,végre láthatom Liam-et és végre leülhetek.. Csak ez járt a fejemben.
Beültem,körbenéztem de Liamnek se híre,se hamva nem volt.. még mindig!
Ekkor odajött egy Maya nevű pincérlány és elém tette az itallapot,hogy válasszak amíg itt vagyok.
Kinyitottam a kemény barna borítású kis füzetecskét és ez a szöveg állt benne fillcel:

Azért a Starbucks,mert ott találkoztam a többiek veled először és aznap este meséltek rólad.

És attól a pillanattól tudtam,hogy nekem kellesz!

Ekkor a pincérlány mellém lépett mikor a meghatódottságtól egy könnycsepp hullott végig az arcomon és elém rakott egy jegeskávét vaníllia fagyival miközben én még nem is rendeltem semmit.
Lenéztem a kávémra és a barna habba bele volt írva:

Szeretlek Babbie Balding!!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

-Szia.-meleg kezei összefonódtak a derekam körül.
-Ezt mind értem?-óvatosan lelöktem férfias kezeit és lassan felállva a barna,kényelmetlen székből odaléptem elé,homlokomat az ő fényes homlokának támasztottam és végig egymás boldog tekintetét fürkésztük.
-Igen szerelmem.-adta a halk,egyértelmű választ.
Megfogtam a két kezemmel a hidegcsípte,kipirosodott arcát az állától végigsimítottam minden íves, domborult vonalait a mutatóujjammal és erősen megcsókoltam.
Az összes mostanában táplált vegyes érzelmem felé érezhető volt mikor az ajkaink mesésen összekapcsolódtak. Úgy illettek egymáshoz mint a puzzle darabkák.
-Köszönöm neked.-mosolyogtam rá,és a tekintetemet egyszerűen nem bírtam róla levenni..azok a nagy gesztenyebarna szemei vigyázóan néztek le rám a magasból.
-Mit?
-A mai napot,a tegnapit,a holnapit.
 És az összes másodpercet,hogy itt vagy mellettem és azt,hogy szeretsz.
Szemei kikerekedve tekintettek rám és válaszul egy erős ölelést kaptam amibe az összes hiány benne volt és az összes távolság ami köztünk volt ebben a pár napban.

*Eközben otthon*

*Libby szemszöge*

A nagy hó beterített mindent kinnt. Minden ünnepies,meghitt fehér köpenybe borkolózott,enyhén megfagyva,deresen, csillogva tündököltek a nap sárga sugaraiban. Nyújtózkodva keltem ki az ágyból magamra kapva puha,barackszínű köntösömet a Zayn-el eltöltött éjszaka után.

Halkan leslattyogtam a lépcsőn mert nem tudtam ki van fent és ki alszik még.Ekkor megéreztem a friss citromos tea illatát és a benne elolvadó cukor pezsgése hallatán újabb illatokat derítettem fel,a palacsinta és a barack lekvár édeskés illatának a rejtelmeiben merültem el.
Hívogatóan húzott magával a konyha felé.
Liz-t pillantottam meg ahogyan kicsit ügyetlenül de szorgalmasan sütögeti a kis tenyérnyi palacsintákat.

(Innen ezt a zenét kapcsoljátok be légyszíves:  KATT!!!!)

a zenelejágyszót meg állítsátok le addig

Valahonnan a hideg csípte a lábamat és hangos sikításra lettem figyelmes,odakaptam Liz felé a fejemet és ekkor már Niall állt szorosan mögötte.
-Ez az első hó és azt meg kell örökíteni.-harsongott a szőkeség hangja az egész lakásban.
-Úgy,hogy a pólómba dobod?!-küldött felé Liz egy-két szúrós pillantást.
-Úgy bizony!-csendült fel mögöttem Zayn hangja egy hideg,szúrós érzéssel egybekötve amitől rögtön ívbe feszült a hátam.
-Héééé!-kiáltottam fel.
-Pacsi Zayn!-közeledett felé Niall feltartva a jobb kezét.
Nekem sem kellett több,kivettem a már nadrágomba csúszkáló hódarabkát és Niall arcába dobtam.

2-3 perc múlva feleszmélve megfogta a lábamat,Zayn a kezeimet és kint találtam magamat a hideg hóban miközben a fehér golyókat kikerülve rohantam a két,magát viccesnek hívő fiú elől.
-Úgy kell neked!-ordibálva nevetett és rám mutogatott az emeleti ablakból Louis.
-Kineveted a barátnőmet?!-emelte fel a hangját és kócos haját hátrabodva Eleanor és ekkor a párkányon pihenő hó Louis nyakán csattant barátnője jóvoltából.
-Biztos vagy benne Eleanor Calder,hogy te ezt megtetted?!!-nézett rá a barátja szemöldökét felhúzva.
-Igen Louis Tomlinson.-büszke tekintettel mosolygott rá.
1-2 perc múlva azt vettem észre,hogy Liz,El és én Niall,Louis,Zayn és az ablakból bombázó Harry elől futunk.
-Harry! A vízipisztolyt.-szólt fel Zayn.
Hazz-ának sem kellett több,megkereste és elkezdett vele össze-vissza lövöldözni.
-De béna vagy! Minket nem is tudsz eltalálni.-örvendezett Liz ugrálva.
-Nem is titeket akarlak.-kacsintott rá.
Mi végig hátra fele futottunk és orra esve a srácokban végigcsúsztunk Harry jeges,vizes,hideg útján.
Higgyétek el..nem volt valami kellemes de jókat nevettünk!

*Liam szemszöge*

Felszállva éreztem ahogyan repülünk.
Szerettem repülni. Szerettem a levegőben lenni és szárnyalni,mert itt magam voltam... úgy éreztem.

Nem kergettek a gondolatok,az emlékek, a fájdalmak, se semmi más. Csak Babbie és én.
Lenézve az ölembehajtott fejű,fehér bőrű lányra pillantottam aki békésen a félelmeit hősiesen legyőzve végig aludta az utat fejében az álmait szövögetve. Elmosolyogva pillantottam rajta végig míg ő édesdeden csámcsogott.

Sosem voltam még ilyen boldog mint most. Az életemnek ezt a szakaszát örömmel kijelenthetem,hogy vele fedeztem fel. Mint Tarzan és Jane. Akinek a többi embert és állatot meggyőzve rátaláltak egymásra és a boldogságra,ami varázslatosan összeköti őket,annak ellenére, hogy mégis mennyire más világból származtak és mégis mennyire különböztek egymástól.



*6 óra múlva*

Babbie végigaludta a "titkos helyre" vezető utat.
Nem bántam,mert hosszú esténk lesz amit csak ketten,egymáshoz simulva,érzelmekkel tele fogunk eltölteni.
-Kicsim,megjöttünk.-súgtam a fülébe,végigsimítva szép,hosszú,ápolt szőkés haját.
Lassan,de hunyorogva kinyitotta a szemét.

*Babbie szemszöge*

Kicsit álmosan,de kíváncsian figyeltem a helyet. A beszökött víz és friss fű illata terítette el az autót aminek fergeteges illata volt.
Kinézve az ablakon szép,tiszta kék színű vizet fedeztem fel alattunk,végig azt néztem miközben a barna,újonnan épített hídon haladtunk át és a vízben tükörképként narancssárga fények jelentek meg szeret szét.
-Na,hogy tetszik?- emelte fel az államat Liam,mert nekem csak a kékes,mellettünk folyó vízen maradt a tekintetem.

Ekkor ez a ház állt velem szemben:

Belátva a nagy,üveges holdfénytől ragyogó ablakain ezt az előszobát vettem észre:

-Sosem felejtem el ezt a tekintet ahogyan végignéztél a házon és rajtam.-ölelt át Liam.
-Sosem szerettem így embert még ahogyan téged Liam Payne. Soha!-folytak ki a kék szemeimből a könnycseppek és ő puha csókjaival felitatta őket.