32.rész Harry vagy Liam?!*

Sziasztok♥
Igen,sokat kellett várnotok,bocsánat!
Remélem tetszeni fog,de a következő rész lesz nagyon érzelmes:)

7 komment 90 megtekintés után jön a KÖVI!!

Jó olvasást♥

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

-Téged szeretlek a világon a legjobban,de ezt nem csinálhatjuk.
 Neked ott van Liam.-a mondata végén mélyen a szemembe nézett és erőteljesebben,szenvedéjesebben
megcsókolt mint még senki soha.
-Akkor te nem érzel semmit sem?
 Csak hazudtál végig...-pattantam fel a földről és eltaszítottam magamtól Harryt.
-Érzek,sosem volt még lány ilyen fontos nekem mint te. Eltudod képzelni milyen rossz végig nézni,hogy
 mással vagy,hogy más fontosabb nekem mint én,hogy mást szeretsz?!
 Megcsókolod,puszilgatod,ölelgeted,simogatod,a fülébe súgsz,hozzábújsz, vele alszol?
 Szörnyű,főleg mikor előttem csináljátok! Olyankor ez nekem olyan érzés mintha a szívemet tépnék ki     gyökerestül és egyenként minden darabját széttörnék még kisebb darabokra,hogy még jobban fájjon.
 Néha a legszívesebben feladnám és belehalnék,csak egy,egyetlen egy percet lehetnék veled,egyetlen egyszer
ölelhetnélek át és csak egyetlen egyszer mondhatnám ki neked,hogy szeretlek.-és egy kósza,árva könnycsepp hullott ki a szeméből.
-Mindig is jelentettél nekem valamit,de nem mertem bevallani magamnak,nem akartam bevallani,féltem ettől
 az érzéstől,és Liamtől is. De most megtettem!-néztem le rá a padlóra.
-Ennek örülök,nem is tudod mennyire. És igen Liam... ő ottvan!
-Igen,igazad van.-helyeseltem.

*Később*

-Menj vissza a "barátnődhöz",biztosan hiányol már.-mondtam gúnyosan.
-Babbie!
-Mivan?
-Fejezd be!-felállt,odajött megint elém,megfogta a két kezem és az arcára tette,ez az amitől egyszerűen megállt a szívem és egyben a lélegzetem is leállt.
-Te fontosabb vagy számomra mint bármelyik másik lány ezen a földön.-fejezte be a mondatát.
-De puszilgattad,csókolgattad.
 És azt mondtad neki,hogy milyen gyönyörű,és hasonló dolgok.-azt hiszem ezzel a mondatommal túlzottan is kifejeztem,hogy féltékeny vagyok.
-Szeretem mikor féltékeny vagy..-és elejtett egy féloldalas,sexi,macsós mosolyt.
-Ezzel veszed le a lányokat a lábukról?-nevettem.
-Mivel?-csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.
-Hát ezzel a kacér,féloldalas mosolyoddal.
-Nem,nem csinálok ilyet.
-Megint ezt csinálod!-de most már mind a ketten csak nevettünk.

-Szeretném ha egyszer egy tartós kapcsolat lehetne köztünk,érzelmi,nem baráti kapcsolat.
-Én is örülnék.
 Szeretem Liamet,jobban bárkinél,de az a gond,hogy a hónap alatt amióta ismerlek titeket téged távolról
 figyeltelek. Ez a mostani lány és a régebbi az a nemtudom mi a neve,olyan rossz őket veled látni és ahogy   megismertelek beléd is szerettem,úgy érzem nem annyira mint Liambe,de van valami,valami megmagyarázhatatlan érzés bennem.
-Gyere ide.-szólt hozzám és mutatott az ölébe.

Leült az ajtó mellé a földre,lábait kinyújtotta,hogy az ölébe tudjak ülni,de én vele szembe ültem le,összekulcsoltam a derekánál a lábaimat és őis ugyan ezt tette de közelebb húzott magához,egy,csak egy gyufaszálnyi hely volt az orrunk között és ekkor abban a percben egyszer csak megajándékozott egy bizonyos "Harrys csókkal",nem ellenkeztem,nem akartam ellenkezni.
-Végig hallgatni mennyire szeretitek egymást..
 BORZALMAS!!!-halottam a hangot ordibálni a fülem mellett.