2.évad 6.rész- Nicola levele*

kis szerencsétlenkém♥ xdd

Na sziasztok!♥
Kicsit karácsonyiasítottam,hiszen mindjárt itt a DECEMBER!!!
Hogy tetszik az új külső?:)

A kövi rész: 10 komment 100 megtekintés után jön!Jó olvasást!♥

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

Kinyitottam a szemem miközben még mindig ölelt és Harryt láttam meg először kicsit homályosan,a szeme szűrődő fény miatt de utána élesen,láttam fájó,gyötrő tekintetét ahogyan rám pillant,mint akibe éppen most döfnek bele egy kést a szívébe,utána a tüdejébe,és a mellkasába,végig a összes testrészén...
"Sajnálom"-tátogtam neki,de ő csak beletúrt a hajába,csalódottan és idegesen, és abban a pillanatban nekidöntötte a fejét az üvegnek és láttam rajta,hogy fáj neki..

- - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - 

*Harry szemszöge*

Nekidöntöttem a fejem az üvegnek és lehunytam a szemem.
Visszaemlékeztem a zongorás esténkre,az a pillanat,azok a hosszú,örökké tartó percek olyan érzékiek és meghittek voltak.
Az a nap,azon az estén mondtam el neki először,hogy tetszik nekem,hogy régóta érzek valamit iránta.

"-Babbie várj! Beszéljünk.-kérleltem.
-Mégis miről?-nézett rám unottan.
-Nem bírom tovább,értsd meg! Nagyon tetszel,látlak nap mint nap.
 És nem telik el úgy egy perc sem,hogy ne gondolnék rád!.. "

És ott,a terembe,a billentyűzeten át a zongora minden egyes részénél és a végén a tetejénél majdnem megtörtént. A részemről ez is és a múltkori eset is őszinte volt. Talán Babbie oldaláról nem volt az? Hazudott nekem?! El kell őt felejtenem! Ki fogom verni a fejemből és az egész életemből is,úgy fogok rá tekinteni mintha ott se lenne!
Annak kell örülnöm,hogy ő és Liam boldogok együtt.
És én.. az én nyomorom, az én lelki világom mégis ki érdekel?
Igen..senkit!
Egyedül vagyok.. nem ért meg senki sem!

*Liam szemszöge*

*2012. December eleje*

...Babbiet 1-2 hét múlva kiengedték a kórházból,már csak néha kellett kontrorra visszamennünk.
Megbeszéltünk minden és együtt vagyunk,ÚJRA.
De én nagyon boldog vagyok és ahogyan látom ő is és mindenki örül nekünk.
Harrynek lett egy új barátnője,Lola. Tartjuk a távolságot mert nem szeretnék hozzá egy ideig közeledni az elmúlt dolgok miatt és örömömre Babbie sem,de ő többet beszélget vele mint én és próbálnak úgy csinálni mintha semmi sem történt volna az elmúlt 1 hónapban!

Harry és Lola kapcsolata kacifántos,néha együtt vannak,olyankor nagy a boldogság,néha meg külön, olyankor meg sok a vita és az ellentétek,de csak 1 napig bírják ki egymás nélkül. Ennek ellenére nagyon boldogok és ez a fő! Louis és Eleanor is együtt vannak,makulátlan a kapcsolatuk és teljesen kiegészítik egymást. Olyanok mintha testvérek lennének. Nemis! Mintha Loui lenne El férfi énje és El pedig Louis női énje,tudom viccesen hangzik,de a fiúkkal egyetértettünk ebben!
Libby és Zayn is megbeszélték a dolgaikat és igen,ahogyan kérdezted a zaklatót is megtalálták,Zayn egyik régi barátnője,én először Perrie-re gyanakodtam,de kiderült,hogy nem ő volt!

Igen,már jobban vagyok,voltunk orvosnál és a szemüvegemet már csak néha kell hordanom,már csak Babbie miatt veszem fel mert ez khhmm bejön neki,este hasznos dolog-nevettem el magam közbe-,de a szemem javul,elég gyorsan. Na Nicola, majd írok még és a karácsonyt még megbeszéljük.

Puszi Liam.-írtam az ablakom mellett a testvéremnek miközben elmeredtem a hóesésben a kakaómat iszogatva.
-Na elküldted?-rontott be a szobámba Niall.
-El.-vágtam neki elég fura fejem mikor megfordultam mert a szívrohamot hozta rám,de ő csak kinevetett.



*Babbie szemszöge*

Szombat van,egy átlagos december eleje szombat,Liamék dedikáláson vannak és utána még van egy kis dolga azt mondta,meg a srácokkal lesz,ezért is csak telefonon beszéltünk egész nap.
Egyedül maradtam itthon mert anyáék és a tesómék vásárolni mentek.

Leültem az előszobába a kanapéra ebédelni,bekapcsoltam a tévét,hogy legyen valami hangzavar is rögtön a kedvenc zenecsatornámra kapcsoltam,ahol éppen Justin Bieber nap volt,felsorolta a kedvenc előadóit és tőlük a kedvenc klippjüket. Megettem a rántott húst meg a krumplipürét pont mosogattam el mikor meghallottam:
"-One Direction-t is nagyra becsülöm,ameddig eljutottak és a 0ról kezdték.
 Nagyon felnézek rájuk,és jóba is vagyok velük,jó srácok! Az egyik kedvenc számom tőlük a One Thing."-mondta Justin és máris szólt a szám. Rögtön hangos éneklésbe kezdtem és közbe táncoltam,mindig feldobja a napomat az összes számuk.
Tombolásom közepette jött egy SMS-em pont Liam lassú,halk szólója végén és nagy örömömre pont Ő írt.

Kicsim!
Nagyon hiányzol. Már otthon vagyunk egy ideje,kb 10 perc múlva már végleg mindenki itt lesz.
Nincs kedved átjönni?!

Rögtön válaszoltam neki és már öltöztem is.

*Gyorsan felvettem ezt*

*20 perc múlva*

Már a srácoknál voltam,Zayn nyitott nekem ajtót.

-Szia.-üdvözölt lihegve.

-Sziasztok!-kiabáltam be miközben végignéztem a többieken a nagy visítások közepette.

Niall nassolt éppen és viccesen nevetett a többieken,Zayn abban a pillanatban odarohant Louis és Harry közé,próbálta őket szétszedni mert már megint ki tudja miért összeverekedtek. Nem durván,csak úgy viccből birkóztak.

Nagy nehezen mikor krákogtam egyet mindenki észrevett és csak nagy mosollyal néztek rám,pont kérdeztem volna hol van Liam,de ők tudták mit akarok,meg sem kellett szólalnom,mert rögtön az emeletre mutattak egyenként.

Felmentem a lépcsőkön,jobbra fordultam és bekopogtam a szobája ajtaján,de nem nyitott ajtót,kopogtam még kétszer,de semmi válasz.

Mivel nem reagált semmit ezért résnyire kinyitottam az ajtót,hogy bekukucskáljak vajon mit csinálhat.

De semmit sem láttam,olyan vak sötétség volt bent.

Rögtön elkezdtem keresni a villanykapcsolót,de ekkor a sötétből kinyúlt egy kéz és hátulról megragadott miközben befogta a számat és nem engedett el,magához húzott,én abban a pillanatban kapálózni kezdtem és a letapasztott számon amennyire csak tudtam sikítottam. Nagy nehezen megfordultam és Liammel találtam szembe magam.

Ő rögtön rám mosolygott és ledobott az ágyára,szorosan magamhoz húztam és viszonoztam azt az édes csókját. Erre megfogta az éjjeliszekrényén lévő kislámpáját és nekidobta az ajtónak,ami ettől szerencsére becsukódott.

A ruháink lassan lekerültek rólunk és egy érzéki,érzelmekkel túlfűtött estét kezdtünk el eltölteni kettesben.

Végre magamhoz ölelhettem közben,és csak az enyém volt%

-Mi történt?

 Leesett valami?-rontott be a szobába nagy örömünkre Harry..

2.évad 5.rész- 105ös kórterem, a "szobám" *

Sziasztok!♥ Kicsit késtem.. bocsánat! 
Remélem tetszeni fog:) Tudom eléggé érzelgősek,de remélem így átlehet érezni a történetet és azt ami a szereplőkben játszódik le!

Köszönöm,hogy olvassátok és,hogy ennyit komiztok♥ Nem is tudjátok mennyire jól esik♥*-*
A következő rész: 10 komi 10 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:
Végigfolyt az arcomon egy kósza könnycsepp,fájt amit tenni fogok,visszagondolva fájtak az emlékek.
-Zayn!-löktem el minden rajongót,odarohantam hozzá,átvágtam mindenkin és mindenen és belebújtam a vállába,szorosan átöleltem,magamhoz húztam és szó nélkül csak sírtam.
-El kell valamit mondanom!-súgtam szipogva a fülébe-Már nem bírom tovább..
Belegondolva,hogy utoljára ölelhetem át.. borzalmas.. nagyon.. fáj!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Mi a gond?-tolt el gyengéden magától és lenézett rám.
-Valaki...
-Mondjad.
-De..hát.. valaki..-dadogtam,szipogtam,zihálva beszéltem hozzá miközben potyogtak a könnyeim.
-Gyere!-megfogta a kezem és kihúzott a nagy tömegből.
Az összes rajongó szeme ránk szegeződött,végig figyeltek mi történik,mintha csak a tévét néznék,csönd volt, síri csönd,néha-néha bekiabált valaki,de nem is figyeltünk rá.
-Lányok! Köszönöm,hogy itt voltatok,csodálatos volt veletek találkozni.
 Komolyan! De nekünk most mennünk kell,mert el kell intéznünk valamit.. Puszi.-rájuk kacsintott amitől mindenki rögtön nagy sikításba kezdett. Mielőtt távoztunk volna összekulcsoltuk a kezünket és kaptam egy gyengéd simítást a hátamon.

Találtunk a nagy parkban egy üres kis teret,aminél csak egyetlen egy pad volt tele virágokkal,bár nem láthattam az összeset milyen szépen pompáznak,mert november volt,jött a hideg,a fagy, a szél. Bár pár kósza  ibolya feltűnt némely helyen körülöttünk,imádtam az illatát,mindig a kiskoromról maradt apró foszlányok jutottak az eszembe,meg amiket a szüleim meséltek.
-Mesélj kicsim.-zavarta meg Zayn békés,lágy,halk hangjával az emlékeimet,mikor leültünk a hideg padra-Megoldjuk,csak mond el!
-Valaki zaklat.-sírtam el magam.
-Ó te jó isten!-ennyi volt a reakciója. Hangjából ítélve eléggé elszomorodott és meglepődött a halottak után,megfogta a tarkóm és lassan a mellkasához nyomta a fejemet,kaptam egy puszit és szorosan magához ölelt.
Éreztem,hogy megért,mellettem van és megoldjuk együtt ezt a gondot is!

Később elmeséltem neki mi történt a kis erdőben és,hogy azt mondta a "Jó barát",hogy Ő lesz a következő,ezért szakítani akartam vele,de csak azért,hogy megóvjam mindentől és mindenkitől.
Szerencsére megértette a helyzetet,nem haragudott és megbeszéltük,elterveztük,hogy minden áron kiderítjük ki zaklat engem hetek óta betegesen..

*Babbie szemszöge*

*105ös kórterem, a "szobám" *

Lassan mindenki meglátogatott a mai nap alatt,itt voltak a srácok kivéve Zayn és Libby,de a többiek elmesélték,hogy miért. Itt voltak a szüleim,a nagyszüleim és a testvérem Bella és Adam is.
Harry csak a "szobám" üvegén át nézett engem és a látogatóimat mindvégig,nem jött be.. csak nézett.
Csak egy valaki hiányzott a srácok közül.. Liam..

Liam... a nevétől,a gondolatától,az emlékétől is szomorú lettem és a torkomat ilyenkor folytató,szorító,görcsös nagyon meleg érzés járta át. Azért lehetett mert mikor rágondolok sírnom kell,és mindig visszatartottam mindig eltaszítottam a mai nap alatt az érzést,az emléket,vagyis csak próbáltam,de senki sem tudta velem elfelejtetni.
-Szia.-jött be az emlegetett személy.
-Liam?!-kimondva ez a szó,ez a név mégjobban megviselt,láttam őt,ránéztem és abban a pillanatban már nem tudtam visszafolytani,magamban tartani az érzéseimet,sírni kezdtem..
-Babbie!-becsapta magam mögött az ajtót és odarohant hozzám,letérdelt az ágyam mellé.
Elkaptam a fejem,nem akartam,hogy lássa,tényleg sírok,mert ezzel neki is fájdalmat okozok,ezért csak néztem kifele a panelekre néző ablakomon.

Erre ő szótlanul csak megfogta a kezeimet.
Átjárta a testemet a jóleső melegség.
Bal kezét az arccsontom jobb oldalára tette,végigsimította és felé fordította a fejemet,közel hajolt hozzám,nagyon közel.
-Ne haragudj.-ahogyan ezt kimondta halottam ebben a síri csöndben még azt a nehézkes lélegzetvételét is,mintha egy szikla esett volna le róla,hogy ezt kimondta.
-Hülye volta. És az az este...
 Nagyon sajnálom.-suttogta és könny belábadt szemekkel emlékezett vissza arra a bizonyos estére ahogyan végignézett rajtam.
-A kezed.. be van kötve.
 A lábad és a fejed is. Lelkileg sem lehet jól és én nagyon,teljes szívemből sajnálom a történteket.
Babbie!-mondta és csak mondta de egyszer csak elhalkult minden,belenéztem a nagy szemeibe és elmeredtem,egy másik világban éreztem magam,egy másik helyen,a fejemben halottam még csöndben,néhány szót Liam beszédéből,ahogyan csengtek a szavai békességet éreztem,mint amikor az óceán partján ülsz,egyedül, egymagadban. Mint amikor hallod a fölötted keringő sirályokat és más különféle,számodra ismeretlen madarakat,mikor hallod a szelet,ahogyan felkapja a földről a homokszemeket és arrébb viszi a fára. Mint amikor a szél ugyan úgy belekap a falevelekbe és a bokrokba és az odaültetett pálmafák leveleit fújja amikor csilingelve zörögnek melletted. Csönd volt ott,és békesség,mint mikor Liamet hallgattam ahogyan őszintén beszél.
-Liam?!-szólaltam meg mióta először bejött.
-Igen?!-nézett le rám aggodalmas könnyes szemmel.
-Nem haragszom. Szeretlek!

Liam abban a pillanatban óvatosan,de mégis férfiasan,erőteljesen magához szorított átérezve minden fájdalmat és szeretetet a mondatom mögött.

Kinyitottam a szemem miközben még mindig ölelt és Harryt láttam meg először kicsit homályosan,a szeme szűrődő fény miatt de utána élesen,láttam fájó,gyötrő tekintetét ahogyan rám pillant,mint akibe éppen most döfnek bele egy kést a szívébe,utána a tüdejébe,és a mellkasába,végig a összes testrészén...
"Sajnálom"-tátogtam neki,de ő csak beletúrt a hajába,csalódottan és idegesen, és abban a pillanatban nekidöntötte a fejét az üvegnek és láttam rajta,hogy fáj neki..

Bolondok♥ BAMBI:)

2.évad 4.rész-Visszaemlékezések..*

vedd le,vedd le,vedd le kérleeeek♥

Sziasztok♥ Remélem nem unjátok az érzelgős részeket!:$ :D
A következő részben már Babbie és Liam lesz főleg a főszerepben! És kiderül MINDEN!
A következő rész: 9 komi 100 megtekintés UTÁN jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

EZT hallgassátok közbe: KATT!

Az előző részben:
*Csörgött a telefonom*

-Igen?!-szóltam bele.
-Jó napot.
 Dr. Juris vagyok az UMDS kórházból. És a barátnője Babbie Balding miatt hívjuk, az őn
számát adta meg a hölgy első számú családtagnak akit hívjunk ha bármi jó vagy rossz történik vele.-ennek örültem,hogy engem mondott,jól esett. De mikor mondta? Amikor bevitték nem volt magánál!
-Jó napot doktor úr. Igen! Felébredt?
-Háát.. fiatalember..

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

-Háát.. Fiatalember.. nagy csoda,de örömmel mondhatom,hogy a kisasszony felébredt.
-Tudtam! Tudtam! Tudtam!
 Köszönöm doktor úr! És mikor lehet bemenni hozzá?
-Legkésőbb 1 óra múlva,ugyanis akkor kezdődik a látogatási idő.
-Köszönöm! Megyünk is.
-Már nagyon várja önöket.
 Viszlát.-és kinyomta a telefont.

Rögtön örömökbe hívtam mindenkit és lassan 40 perc múlva összeszedtük a bandát és Babbie szüleit is.
Bár Libby és Zayn csak később jönnek..

*Libby szemszöge*

*Otthon*

-Haló? Itt Zayn Malik.
-Szia.-köszöntem halkan,egyhangúan.
-Úristen,végre,hogy jelentkeztél!
 Kié ez a telefon?!
-Nyugi már!-emeltem fel egy kicsit a hangom-Otthon vagyok, a vezetékesünkről hívlak.
-Ja értem. Nem jössz át?
-Pont ezt akartam kérdeni,de nem találkozunk inkább a parkba 10 perc múlva?
-Jójó. Ez jó ötlet. Sietek,puszi.
-Szia.-köszöntem olyan egyhangúan és halkan mint amikor elkezdtünk beszélgetni.

*Gyorsan felkaptam magamra ezt*

És elindultam a Parkba,a házunktól 5 percre volt és persze rögtön kiszúrtam a főbejáratnál Zayn-t.

Mert körülbelül 20 lány állt körülötte,sikongattak,kiabáltak, fotókat készítettek,kameráztak és autó grammokat kértek tőle.
Én csak megálltam a melettük lévő oszlopnál és nekidőltem.
Nem vettek észre,csak néztem Zayn-t,hogy milyen aranyos és közvetlen a rajongóival.

Közben elmélkedve visszaemlékeztem a pillanatokra,ami velünk történtek,és egy örök életre jó mélyen elzártam egy kis dobozba a szívemben,mert ezt a dobozt bármikor szívesen fogom kinyitni,bár ha még fájó pont is lesz,mert lehet ez már csak a múlt..
Az első találkozásunk az első igazi randink mesébeillő volt.
"-Nagyon tetszel.-mondta halkan Zayn.
-Tessék?-értettem mit mondott,csak jó volt hallani.
-Nagyon tetszel.-ismételte el és nyomott egy puszit az arcomra."

Ez volt az első mikor a szép,rózsaszínes ajka hozzáért a bőrömhöz,az első amikor azt mondta,hogy tetszem neki. És én így szakítsak vele?
De hiszen szeretem,de ha nem teszem meg akkor bántani fogják,hiszem Ő következik. 
Emlékszem mikor először mondtam el neki,hogy szeretem,először tártam ki neki a szívemet,úgy mint még idáig senkinek soha,és ő viszonozta nekem először ugyan úgy,mint még soha senki..
"-Szép vagy.-folytatta.
-Zayn!-emeltem fel a hangom.
-Tessék?-csodálkozott.
-Háát..
-Mond!
-Hogy is mondjam?
-A szemembe.-megfogta az arcom és gyengéden,röviden megcsókolt.
-Szeretlek!-mondtam rögtön utána."
Ekkor volt az első csókunk,mikor megfogta az arcom és magához húzott abban a pillanatban libabőrös lettem,és most is ez az érzés fogott el,járta át a testem a pillanat,a visszaemlékezés.
Hiányozni fog!
Az érintése,a lélegzete, a hangja,mikor esténként lágyan és kedvesen odasúgta,hogy mennyire szeret,a csókjai amiben egy egész életben eltudnék merülni,a puszijai és ő maga.
Hiányozni fog mennyire tud szereti,csupa szív és örülök,hogy egy ilyen férfit találtam magam mellé.
Nagy fájdalmat fogok neki okozni,tudom,de hiszen őt védem!

Végigfolyt az arcomon egy kósza könnycsepp,fájt amit tenni fogok,visszagondolva fájtak az emlékek.
-Zayn!-löktem el minden rajongót,odarohantam hozzá,átvágtam mindenkin és mindenen és belebújtam a vállába,szorosan átöleltem,magamhoz húztam és szó nélkül csak sírtam.
-El kell valamit mondanom!-súgtam szipogva a fülébe-Már nem bírom tovább..
Belegondolva,hogy utoljára ölelhetem át.. borzalmas.. nagyon.. fáj!

2.évad 3.rész- "Egy jó barát" *

Sziasztok! ♥
Na meghoztam az új részt! Tegnap este meg ma reggel hoztam össze nektek ezért nem lett túl jó,bocsánat! :S
A következő rész: 9 komi 100 megtekintés után jön!
Jó olvasást:)

- - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - 

*Másnap*

*Zayn szemszöge*

-Szegény Liam,nagyon kivan. Szinte kész idegroncs és este ez csak rosszabb volt,sosem láttuk őt még így..
-Igen,olyan kétségbeesett,olyan mint egy kis árva nyuszi a nagy sötét erdőben,aki nem találja a kiutat semerre sem,ez a Harry dolog, és Babbie a kóma szélén egy lépéssel.. tönkreteszi!
 De nem csak őt,hanem mindenkit is.-szomorodott el Libby.
-Rezeg a zsebed.-mondtam neki,miközben ölelgettem a nagy fotelban.
-Ja igen,köszi.-elejtett egy aranyos mosolyt és a telefonjáért nyúlt,megnézte,ijedt arcot vágott,a szeme kikerekedtek és az asztalra dobta...
-Mi a gond?
 Ki írt?
-Nem fontos.-felállt az ölemből és átült a kanapéra.
-Most mi van?!-csodálkoztam.
-Mi lenne?-hurrogott le.
-Olyan merev lettél. Ki írt?
-Nem mind1???!-meredt maga elé pár percig aztán megszólalt..-Nem fontos!!
Felállt,kiment a bejárati ajtóhoz,magára kapott egy kabátot és egy cipőt és máris távozott.
Hallottam a kapu hangos becsukódását,de hát Libby nem becsukta,inkább becsapta,eléggé ideges volt.
Nem értem.. Miez?
Babbieról írtak? De akkor mondta volna,ennyire rossz a helyzet?
Vagy a kapcsolatunk romlott meg,hogy nem mond el semmit mostanában? Mert ez az SMS dolog már nem az első!

*Libby szemszöge*

Nagyon szomorú lettem az SMS láttán,igazából nem Zayn tehet róla,de mikor kérdezte "Ki az? Baj van? Mond el!" stb. azon húztam fel magam eléggé,persze ok nélkül bántottam meg és viharoztam ki a lakásából.
Eléggé fájó pont nekem ami megijeszt,de lassan 2 hete kapom az SMSeket napról napra egy "Jó barát" nevű embertől,hogy hagyjam békén Zayn-t mert ha nem akkor a családom és Babbie bánja a dolgot.
Az elején még nem is figyeltem fel az üzenetekre,de mikor e-mailben is kaptam őket...
Talán a barátnőm miattam fekszik kórházban? És talán miattam veszekszik a családom,pontosabban a szüleim ennyit? MIATTAM! Lehet tényleg szakítanom kellene vele?
De az nekem nagyon fájna,de főleg Zayn bánkódna! Mi van ha olyan állapotba kerülne mint Liam most?
Bármilyen lépést is tennék valakit bántanék!

A gondolataimmal együtt elindultam az utca végén lévő "kis erdőbe",szerettem ott lenni,szerettem egyedül lenni,csak ott,csak én.
Volt egy fa,amin egy hinta lógott,kicsit cafatos volt már a kötél,de strapabíró,régóta ott állhatott,szép volt az a fa,nagy lomb és így lassan tél fele tele volt színes levelekkel amik csak hullottak le a földre,szerettem a lehullott levelekben sétálni,főleg belefeküdni,mint kiskoromban,rossz gyerekként,mindig visszajöttek a régi jó emlékek,de ez a múlt,most csak a rossz van..

Felmásztam a fa egyik erős nagy ágára,nekidőltem a törzsének és a lábaimat arra az egy ágyra raktam amin ültem,kényelmes volt,és az egész utcát beláttam innen.
-Itt mindig biztonságban érzem magam.
 De mit tegyek? Mi tévő legyek? Segíts.-kérleltem az öreg fát,mintha egy régi barátom lenne.

*Ekkor SMS-t kaptam*

Ne merj neki erről semmit se mondani!
Tudod mit tegyél? Hagy el őt,ÖRÖKRE kicsilány.
Amíg szépen mondom.        xoxo "Egy jó barát"

-Kivaaaagy? És mit akarsz tőlem? Hagyj békén!-ordítottam torkaszakadtából és végig a földet figyeltem és a kis erdőt,hogy honnan figyel ez a "jó barát".

*SMS*

Egy jó barátod.
De ha nem szakítsz vele.. akkor az ellenséged!
Babbie kipipálva,a szüleid is. Hmm most talán Zayn fog bajba esni ;)
xoxo "Egy jó barát"

-ÁÁÁÁÁ..rohadj meg!-dobtam le a telefonomat a fáról,ami másodperceken belül egy nagy csattanással földet is ért.
Féltem..ki ez az őrült aki zaklat? Nincs jobb dolga? Unatkozik?
Talán Zayn egyik fanatikus rajongója,talán az egyik volt barátnője..
Nem tudom! Nem értem. 
Nem mertem lejönni a fáról,nem mertem megmozdulni. Biztos most is itt van valahol,most is figyel,minden mozdulatomat követi az elmúlt időben. Talán nyomoz utánam? De miért pont én?
Ne.. félek! Egyedül vagyok egy erdő kellős közepén,és csak lefele mehetek.. ahol ott van ő és a gondok!

*Liam szemszöge*

-Zayn!
 Hallottam veszekedtetek,hol van Libb?
-Áá!-legyintett egyet  jobb kezével és rácsapott a konyhapultra.

*Csörgött a telefonom*

-Igen?!-szóltam bele.
-Jó napot.
 Dr. Juris vagyok az UMDS kórházból. És a barátnője Babbie Balding miatt hívjuk, az őn
számát adta meg a hölgy első számú családtagnak akit hívjunk ha bármi jó vagy rossz történik vele.-ennek örültem,hogy engem mondott,jól esett. De mikor mondta? Amikor bevitték nem volt magánál!
-Jó napot doktor úr. Igen! Felébredt?
-Háát.. fiatalember..

Remélem tetszett annak ellenére,hogy összecsaptam :S :)

twitcam ♥

2.évad 2.rész- Kétségbeesettség*

Sziasztok!! ♥
Köszönöm a sok komit és a megtekintést,jól esik,hogy a "határ" mindig 1 nap alatt meg van♥
Nagyon aranyosak vagytok!!!:))
A következő rész: 9 komi 100 megtekintés után jön!!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - -

*Jelen*

*Liam szemszöge*

-Hahó fiam! Liam!-integetett az arcomba Nick.(Babbie apukája)
-Elnézést.
 Csak visszaemlékeztem a balesetre ami...-csuklott el a hangom.
-Nyugodj meg.-tette a vállamra a kezét és simította végig a hátam Tori. (Babbie anyukája)
-Bella és Adam hol vannak?
-Adam a barátnőjénél és Bella meg a nagymamájánál.-mosolygott rám Tori,megvan Babbie honnan örökölte ezt a mosolyát!
-Itt az orvos!-kiabált a folyosón Libby.

-Mi a gond doktor úr?
-Ugye nincs baja?
-Mondja,mivan?!
-Mi történt vele?
-Ugye nem súlyos?-hangzottak el mindenkitől folyamatosan ezek a kérdések,de én idegesen csak arra vártam,hogy mondja az orvos mi a diagnózis.
-Nyugodjanak meg kérem!
 A kezébe és a lábába szilánkokat találtunk ami eléggé elfertőződött,nehezen,de sikerült őket eltávolítanunk és folyamatosan kezeljük a sebeket. A csuklója nem túl jó,be van dagadva és nagyon véraláfutásos.
 Mintha bántalmazáson esett volna túl a hölgy,de ezt is kezeljük.
 De ami a legrosszabb,hogy az autóbalesetben eléggé beverte a fejét és fennt áll az úgy nevezett "éber kóma"
 állapota,ami azt jelenti,hogy szíve működik,vesz levegőt csak úgy mond mélyen alszik,ha több mint 1 nap
 múlva nem kel fel akkor kómába esett.
 És apróbb karcolások vannak a fején,meg pár nyílt sebe a baleset miatt.
-Nem lehet!-rogyott szépen lassan térdre Libby és a földre zuhant zokogva.
-Nyugodj meg kicsim,minden rendben lesz!-gugolt le mellé a padlóra Zayn.

-És belehet hozzá menni?-kérdezte halkan Harry.
A mondata végén szúrós tekintetet meresztettem rá amit ő is észrevett,nyelt egy jó hangosat és elfordult.
-Talán először a szüleinek és a legjobb barátnőjének kéne bemennie,NEM neked!-ordítottam rá.
-Ilyet nem is mondtam,hogy én akarok bemenni elsőnek!-förmedt rám.
-Mi lenne ha csöndbe lennél és keresnél más párt akiket szétszedhetsz és elcsábíthatod a lányt?!
-Ehhez kölcsönös érzelem kellett.-kacsintott rám.
-TEEE!!!-rohantam neki,de lefogtak...
-Uraim, ez egy kórház nem hol mi bár!-szólt ránk az orvos.
-Igen,teljesen igaza van! Viselkedjetek már.-helyeselt Niall.
-Jólenne abbahagyni!-állt közénk Louis.

*Később*

*Zayn szemszöge*

-Mi lesz ha nem kel fel?
 Ha kómába esik?
 Egyedül maradok és soha nem lesz senkim sem!-kétségbeesetten nézett rám a szobámba Liam.
-Haver,nyugodj meg,minden rendben lesz vele.-öleltem át egy hátbaveregetés kíséretével.
-Mi lesz ha örökre elveszítem?
 Zayn,segíts!!-sírt a vállamba fúrt fejjel.
Nem láttam Liamet még sírni,sosem láttam,főleg nem ennyire,nem tudtam mit tegyek,sose volt még olyan dolog ami ennyire megrázta volna valaha is.
-Biztatlak és nyugtatlak!
 Higgy Babbieban és felfog kelni! És felépül.
-Vissza akarok menni mellé,látnom kell.
-Nem lehet,egész nap ott vagy. Aludnod is kell.
-Szeretem őt,értsd meg,szeretem!
 Nem veszíthetem el! Nem..hal..nem.. nem... nem!!!-ordított ahogyan csak bírt és közbe körbe körbe járkált   a szobában.
Odament az ajtóhoz,ökölbe tette a jobb és a bal kezét és beleverte őket a csukott ajtóba,és utána egyre gyorsabban a fejét is,aztán a falba ütögette a kezét miközben ezt mormolta magában:-NEM... nem..nem!!
Lassan leereszkedett a földre és szinte összecsuklott alatt a talaj.
-Nem..nem halhat meg!!!!!!
 Nem!
-Liam,nyugodj meg,a végén még ideg összeroppanást kapsz.-féltettem őt,féltettem az érzéseitől,és attól amit tehet magában ebben az állapotában. De mintha megse halottam volna mit mondtam csak feküdt mozdulatlanul magzatpózban és csak hajtogatta magában a "nem" és a "szeretem" szót..

2.évad 1.rész Utoljára kimondott szavak..*

kis cukim♥

Sziasztok!♥
Igaz,nem gépezhetek,de mégis ide jutottam:) Remélem tetszeni fog ez a rész! Kicsit rövid,bocsánat!:S
A következő rész: 10 komi 100 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ajánlották,hogy ez a szám jól megy ehhez a részhez:) Szóval ha szeretnétek hallgassátok zenével: KATT

*Harry szemszöge*

*Kórház*

-Hello. Babbie Balding hol van?!-hadartam a szembejövő recepciós lánynak.
-Mindjárt nézem.-jó lassan besétált a pulthoz,helyet foglalt megigazított a ruháját,felállt,leporolta a széket...
-Gyorsabban nem menne?
-Uram!
-Sietnék,látnom kellene őt.
-Az intenzíven van,2.emelet 105-ös szoba.-mondta eléggé flegmán.
-Köszönöm.-nyeltem el a szó végét és már rohantam is fel az emeletre.
-Elnézést.
 Bocsánat.
 Bocsánat.
 Bocsi.-futottam és tolakodtam mindenen és mindenkin át a szobája felé.

Felértem és akkor pillantottam meg Libbyt,Eleanort és Liamet,féltem odamenni hozzájuk,mert tudtam elítélnek és utálnak amit tettem,ezért csak leültem egy padra sokkal messzebb tőlük.
-Hé haver,hogy van Babbie?-veregetett hátba Zayn.
-Nem tudom,aggódom.
-Mit mondott a nővér?
-Nem tudom,nem beszéltem vele.
-És az orvos?
-Vele sem.
-Ügyelő?
-Vele sem.
-Asszisztens?
-Basszameg Zayn! Senkivel sem beszéltem!!!
 Ott ők hárman-mutattam Liamékre-utálnak,nem merek a szemük elé kerülne sem,kitudja Liam mit csinálna
 velem ha meglátna.
-Nyugi! Nem fog semmit csinálni,mert már látott. Gyere oda velünk!-fogta meg a csuklómat és odavonszolt a többiekhez,mire odaértünk Niall,Louis és Babbie szülei is megérkeztek.

*Visszaemlékezés*

*Liam szemszöge*

Babbie végig mellettem vezetett,nem is értem,hogy fordulhatott meg ilyen a fejében,hogy Harryvel csókolózik,hogy iránta táplál mély,hű,örök érzelmeket..
Nagyot csalódtam benne,olyan dühös és egyben megbántott voltam mint még soha,ezekben az órákban kimondhatatlanul utáltam Babbiet. Hogy tudnék benne ezek után megbízni?
De ami ezek után történt,az miatt elszállt bennem minden rossz érzelem ami felé irányult.
Írtam neki egy SMS-t,miután elolvasta,fájó,gyötrő tekintettel rám nézett,a könnyei csak úgy patakokban folytak csodás barna szeméből.
A gondolataimat dudálás,nagy fény és villogás zavarta meg.
Egy nagy fehér kocsikat szállító teherautó jelent meg Babbieval szemben a szembejövő sávban,nagyon közel volt hozzá,majdnem karamboloztak,de ekkor Babbie nagyon megijedt és automatikusan,reflexből rámhúzta a kormányt és ezzel az autóját is,mind a ketten a domb felé haladtunk,nagyon megijedtem,féltem,hogy mi fog történni,egyszer csak elkezdetünk lefele gurulni,a kocsi csak dobált engem az ülésen.
Végre egy idő múlva megálltunk éreztem,hogy végig beütöttem a fejemet és vérzett is,eléggé fájt.

Szédülve és imbolyogva szálltam ki a kocsiból,már ami maradt belőle..
Rögtön Babbie autójához rohantam ami mögöttem állt szerencsére nem fejjel lefelé,abban a percben,hogy megláttam milyen állapotban van az összes harag,megbántottság,csalódottság,düh rögtön elmúlt.
Könnyek közt néztem végig a barátnőmön percekig ledermedve.

-Úristen! Babbie! Babbie?
 Hallasz?-pofozgattam mikor észhez tértem,hogy figyeljen rám- Jól vagy? Babbie szólalj meg!

De nem mondott semmit.. egy árva szó sem jött ki a száján,csukott szemmel,hátradőlt véres kézzel és lábbal ült az ülésben. Rögtön a félig meddig ép telefonomért nyúltam és hívtam is a mentőket.
-Babbie ne hagyj itt!
 Nem teheted ezt velem,szükségem van rád kicsim!
 Szeretlek.-egyre jobban hullottak a könnyek a szememből,nem tudtam mit csináljak,nem bírtam tétlenül várni a segítségre.
-Sajnálom amit tettem,amit mondtam csak kelj fel!-kiabáltam letérdelve mellé az autónál.
Végig a tarkóját fogtam és közben egy lágy "búcsú csókot" nyomtam a szájára,mert féltem,hogy elveszítem,örökre....

33.rész Szorító lelki,testi fájdalom*

Sziasztok♥
Örülök a sok kommentnek,nagyon köszönöm♥Jól esnek,nagyon nagyon nagyon!!!! IMÁDLAK titeket!:)
A következő rész: 7-8 komment és 90 megtekintés után jön!:)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Tessék ezt hallgatni közben!!: KATT!

-Végig hallgatni mennyire szeretitek egymást...
 BORZALMAS!!-halottam ordítani magam mellett Liamet.
-De Liam.. nem! Nem! Ez nem az amire gondolsz.-haboztam és rögtön felálltam Harry öléből.
-Tudod mit Babbie Balding? Hagyjál engem békén!
 Hagyjál... nem akarlak látni! SOHA többé.
-Liam,héé beszéljük meg.-ragadta meg Harry a karját.
-Te húzz innen!-lökte a földre Liam és a feje jó nagyot koppant a padló hideg,kemény kövén.
-Hé srácok mi folyik itt?!-jöttek fel csoportosan a többiek.
-Babbie végeztem veled.
 Nem akarlak se téged se Harryt látni ezért a bandából is kilépek. Nem kellek én már senkinek,és
 nem is hiányoznék.-ordibált már a folyosón és lesietett a lépcsőn.
-Várj.-rohantam utána.
-Mire?
 Hogy megint megcsalj? Arra? Ez már a második eset. Nagyon fáj ez nekem,nem akarok miattad többet
 szenvedni,elég volt belőle.
-Szeretlek.
-Szeretsz,igen?-odalépett elém és jó erősen megragadta a csuklómat,amennyire csak az erejétől telt.
-Szeretsz?-ordított az arcomba-És amikor Harrynek mesélted,hogy mennyire titkolod az érzéseidet mondd már el,akkor is szerettél?-csikorgatta a fogait.
-Áááuu ez fáj!
-Nekem meg a kapcsoltunk fájt!-azt hittem,hogy már minden erejét bevetette rajtam és a csuklómon,de tévedtem,egyre erősebben szorított egyre jobban fájt,nem csak ez az érintés,hanem a szavai is.
-Kérlek engedj el.-sírva és zihálva próbáltam kimondani ezt a mondatot.
-Utállak!
-Engedd el!!-rontott neki Harry és legurultak a lépcsőn.
-Legyél vele boldog rohadék.-kiabálta a srác arcába Liam és kiviharzott a bejárati ajtón.

Én csak rohantam utána,halottam beindítja Louis kocsiját,nem tudom honnan volt kulcsa,de sikerült neki.
Kiviharoztam az ajtón,pont úgy ahogyan ő,de cipő nélkül mentem és mezítláb,lezakatoltam olyan gyorsan amennyire csak tudtam a lépcsőn és ekkor éreztem,hogy szilánkok vannak szerteszét a földön,beleléptem,fájdalmas volt,nagyon fájt,leestem a földre, térdre rogytam, már a kezemben is szilánkok voltak és csak remegtem...
Féltem..
Egyedül maradtam..
Nagyon egyedül...
Láttam Liam már megy el a kocsival,megy el a szerelmem, az utolsó boldog percek az életemben,az az ember akinek az érintéseit egyszerűen imádom,a hangját,a lélegzetvételét és egyszerűen a jelenlétét.
Nem hagyhatom elmenni!
Nem mehet el!
Odarohantam a kocsimhoz,beszéltem és amilyen gyorsan csak tudtam Liam után mentem,ahogyan nyomtam a gázpedált éreztem,hogy a szilánkok egyre jobban,egyre mélyebben a lábamba vájják magukat,ahogyan szorítottam a kormányt, a kezembe is egyre jobban belemélyedtek.
Nagyon fájt,eszméletlenül, a csuklóm lüktető,szorító fájdalmáról nem is beszélve,amit alig bírtam mozgatni.

Liam nyomába voltam,észrevette,tudtam,hogy lát.
Végig  könnyes szemmel vezettem, a fájdalom és a borzalmas érzés amit Liammel tettem nem múlt el.
Alig láttam az utat a könnycseppjeimtől,megelőztem az előttem lévő autót és Liam mellé kerültem,próbáltam vele beszélni az ablakon keresztül,de rám sem figyelt,mivel az ellenkező irányba a szembejövő sávba mentem eléggé féltem,de szerencsére nem jött egy árva kocsi sem.
Ekkor egy SMS-t kaptam:
MEGBÁNTAM ez az időt veled.
Liamre néztem a mellettem haladó kocsiba és ekkor csak elsötétült minden,egyik pillanatról a másikra...



Van egy hírem a számotokra!:)
Úgy gondolom,hogy ez volt az ÉVAD ZÁRÓ rész,mert a 34.rész már a 
2.évad kezdete lesz!
Remélem örültök♥

32.rész Harry vagy Liam?!*

Sziasztok♥
Igen,sokat kellett várnotok,bocsánat!
Remélem tetszeni fog,de a következő rész lesz nagyon érzelmes:)

7 komment 90 megtekintés után jön a KÖVI!!

Jó olvasást♥

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

-Téged szeretlek a világon a legjobban,de ezt nem csinálhatjuk.
 Neked ott van Liam.-a mondata végén mélyen a szemembe nézett és erőteljesebben,szenvedéjesebben
megcsókolt mint még senki soha.
-Akkor te nem érzel semmit sem?
 Csak hazudtál végig...-pattantam fel a földről és eltaszítottam magamtól Harryt.
-Érzek,sosem volt még lány ilyen fontos nekem mint te. Eltudod képzelni milyen rossz végig nézni,hogy
 mással vagy,hogy más fontosabb nekem mint én,hogy mást szeretsz?!
 Megcsókolod,puszilgatod,ölelgeted,simogatod,a fülébe súgsz,hozzábújsz, vele alszol?
 Szörnyű,főleg mikor előttem csináljátok! Olyankor ez nekem olyan érzés mintha a szívemet tépnék ki     gyökerestül és egyenként minden darabját széttörnék még kisebb darabokra,hogy még jobban fájjon.
 Néha a legszívesebben feladnám és belehalnék,csak egy,egyetlen egy percet lehetnék veled,egyetlen egyszer
ölelhetnélek át és csak egyetlen egyszer mondhatnám ki neked,hogy szeretlek.-és egy kósza,árva könnycsepp hullott ki a szeméből.
-Mindig is jelentettél nekem valamit,de nem mertem bevallani magamnak,nem akartam bevallani,féltem ettől
 az érzéstől,és Liamtől is. De most megtettem!-néztem le rá a padlóra.
-Ennek örülök,nem is tudod mennyire. És igen Liam... ő ottvan!
-Igen,igazad van.-helyeseltem.

*Később*

-Menj vissza a "barátnődhöz",biztosan hiányol már.-mondtam gúnyosan.
-Babbie!
-Mivan?
-Fejezd be!-felállt,odajött megint elém,megfogta a két kezem és az arcára tette,ez az amitől egyszerűen megállt a szívem és egyben a lélegzetem is leállt.
-Te fontosabb vagy számomra mint bármelyik másik lány ezen a földön.-fejezte be a mondatát.
-De puszilgattad,csókolgattad.
 És azt mondtad neki,hogy milyen gyönyörű,és hasonló dolgok.-azt hiszem ezzel a mondatommal túlzottan is kifejeztem,hogy féltékeny vagyok.
-Szeretem mikor féltékeny vagy..-és elejtett egy féloldalas,sexi,macsós mosolyt.
-Ezzel veszed le a lányokat a lábukról?-nevettem.
-Mivel?-csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.
-Hát ezzel a kacér,féloldalas mosolyoddal.
-Nem,nem csinálok ilyet.
-Megint ezt csinálod!-de most már mind a ketten csak nevettünk.

-Szeretném ha egyszer egy tartós kapcsolat lehetne köztünk,érzelmi,nem baráti kapcsolat.
-Én is örülnék.
 Szeretem Liamet,jobban bárkinél,de az a gond,hogy a hónap alatt amióta ismerlek titeket téged távolról
 figyeltelek. Ez a mostani lány és a régebbi az a nemtudom mi a neve,olyan rossz őket veled látni és ahogy   megismertelek beléd is szerettem,úgy érzem nem annyira mint Liambe,de van valami,valami megmagyarázhatatlan érzés bennem.
-Gyere ide.-szólt hozzám és mutatott az ölébe.

Leült az ajtó mellé a földre,lábait kinyújtotta,hogy az ölébe tudjak ülni,de én vele szembe ültem le,összekulcsoltam a derekánál a lábaimat és őis ugyan ezt tette de közelebb húzott magához,egy,csak egy gyufaszálnyi hely volt az orrunk között és ekkor abban a percben egyszer csak megajándékozott egy bizonyos "Harrys csókkal",nem ellenkeztem,nem akartam ellenkezni.
-Végig hallgatni mennyire szeretitek egymást..
 BORZALMAS!!!-halottam a hangot ordibálni a fülem mellett.

31.rész Tényleg érzek valamit?*

Sziasztok! ♥
Na itt a megszavazott Harrys rész:) Remélem izgalmasra írtam,pusziiii.:)

A következő rész: 5-7 komi és 90 megtekintés után jön!:)

- - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Elég gyorsan teltek a napok,nemsokára hétvége volt és 2 nap múlva mennünk kellet Liammel a szemészetre a diagnózisával,egész héten ez a dolog járt a fejemben,ezen agyaltam végig.
Ezeken a napokon a családommal voltam végig meg a szerelmemmel.
Libbyvel nagyon ritkán találkoztunk,mert elvolt foglalva a pasijával és más gondjai is voltak, a srácokat is elég régen láttam,Liam néha délután és eténként dedikálásra ment a többiekkel és koncertekre.
Én nem nagyon kísértem el őt ezekre az alkalmakra,de a második családom a srácok,Libby és az új nagyon jó barátnőm Eleanor eléggé hiányoztak már.

-Akkor ma átmegyünk a közös házatokba a srácokhoz?
 Olyan rég láttam már őket,hiányoznak.
-Igen kicsim. Most,hogy mondod öltözzünk is fel.-hessegetett a gardróbba.

*Én*

*A srácoknál*

-Sziasztok!-üvöltöttünk be a házba.
-Hello,hello!-jött oda mindenki egyenként,végig ölelgettük és puszilgattuk egymást.

Jó volt itt lenni velük,mert mind egyenként őszinték,viccesek és aranyosak.
-Harry hol van?-lepődtem meg mikor észrevettem,hogy nincs köztünk a nappaliban egy szempár aki állandóan engem figyel.

-Fent!-mutatott az emeletre Louis.
-Köszi.-pattantam fel Liam öléből.
-Hova mész?-húzta fel a barátom a szemöldökét.
-Köszönök neki.
-Dee..-kezdett volna bele a mondatába Zayn,de én gonoszul közbevágtam.
-Megyek!-rohantam fel a pár lépcsőfokokon.
-De ne menj fel!-kiabált utánam mindenki.

Még mondtak valamit,de nem figyeltem rájuk,le akartam rángatni Harry-t az emeletről,hiányzott,hogy nem volt velünk.
-Kop,kop.-mondtam és finoman benyitottam a szobájába.
Az ajtónál egy résnyi hely volt ezért csak kicsit kitártam,hogy bekukucskáljak.
-Szép,okos,csodálatos.-halottam bentről Harry rekedtes férfias hangját suttogni,és egy kis idő múlva végre meg is pillantottam
göndör fürtös haját éppen háttal állt az ágynál ....egy lánnyal.
-Kedves-nyomott egy puszit a hasára-szép a szemed-nyomott még egyet a nyakára-és elbűvölő.-a lány most pedig a szájára kapott egyet.
Aztán Harry megcsókolta,a szőkeség megfogta a tarkóját és lefeküdtek az ágyra,testük gyengéden és finoman egymáshoz simult,Harry levette
a lány pólóját és a szőkeség mohón,gyorsan elkezdte csókolgatni a nyakát.
Teljesen ledöbbentem,nem jutottam szóhoz,nem tudtam mit csináljak.
Elmenjek?
Nézzem tovább?
Szóljak valamit is?
Úgy döntöttem az lesz a legjobb ha elmegyek,egyet gyorsan hátraléptem a jobb lábammal,mert minél hamarabb el akartam innen tűnni,de ekkor
véletlenül megbotlottam a küszöbbe és leestem a földre,a fenekem nagyon sajgott az ütéstől,de a legrosszabb most jött.. véletlenül ezzel a kis
balesetemmel kinyílt előttem az ajtó,Harry és a lány abban a pillanatban felültek és engem néztek.
-ÖÖÖ.-más szó nem jött ki a számon , felálltam és berohantam a fürdőbe,nem láttam semmit mert a könnyek csak úgy záporesőként hullottak a szememből,
becsaptam magam után az ajtót,és nagy nehezen megtaláltam csukott szemmel a kulcsot és bezártam,nagyon fájt a szemem,csípett a festékem is annyira
sírtam,nekidőltem az ajtófélfának és lassan a földre csúsztam.
Miért sírok? Nem kéne sírnom,nem érzek iránta semmit sem! Ő nekem nem jelent semmit,csak egy nagyon jó barátot. Ő érez irántam többet,és nem
fordítva! De majdnem lefeküdtem vele. Talán érzek valamit? Nem,az képtelenség,nem lehet!
Ekkor a kétségbeesettségem közepén nagy erővel belevágtam a fejem az ajtóba és kiesett belőle a kulcs,az ölembe.
Érzek valamit? Nem érezhetek!
De hiszen egy lánnyal volt,azokat a szavalat mondta neki amiket én,csak is én akarok tőle hallani,azt szeretném,hogy nekem mondja. Mikor ott voltunk a
szállodában a zongoránál és ahogy ledöntött és csókolgatott,eszméletlen volt. Az egész jelenetet visszapörgettem és magamban lejátszottam,jó érzéssel töltött
el az emléknek ez a része,mert abban a pillanatban csak ő és én voltunk az egész világban,senki más.
Ebben a pillanatban kattant egyet a zár.

-Jól vagy?-halottam a hangját.
-Hogy jöttél be?-gyorsan törölgettem le a könnyeimet amik még mindig hullottak és takartam az arcomat,nehogy meglássa,hogy sírtam..MIATTA.
Bezárta az ajtót és leült velem szembe.
-Volt kulcsom.
 De mi a baj?-suttogta.
-Semmi.-meredten bámultam magam előtt a földet,és ahogyan beszélt egyre jobban csak zokogtam.
-Mi a gond?-emelte fel a mutatóujjával az államat.
-Nekem bátran elmondhatod.-elejtett egy kacér mosolyt.
Csak néztem rá,és megint egy ismerős érzés fogott el,az amire visszaemlékeztem a zongoránál,az a pillanat amikor csak ő meg én vagyunk a világon.
Szerettem ezt az érzést,szerettem őt is.
-Szeretlek.-mondtam halkan.
-Ne is tudd meg mióta várok erre a csodálatos egy szóra,csak tőled.-közelebb hajolt hozzám és éreztem lecsukódnak a szemeim,már nem
sírtam annyira,már nem tudtam mit mondani,mert habozás nélkül csak megcsókolt.

30.rész "Strand"*

Little Things <3

Sziasztok ismét <3 !
Meghoztam az új részt :) Remélem tetszik,ezt ilyen aranyosra próbáltam írni:)
6-8 komi és 90 megtekintés után jön a kövi <3

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

*Liam szemszöge*

-Jól nézel ki szemüvegbe.
 Olyan vonzó vagy így.-túrt bele a hajamba Babbie,miközben az ölében volt a fejem.
-Miért,amúgy nem vagyok vonzó?-kaptam fel a fejem.
-Te mindig vonzó vagy a számomra.-ölelt át nyaktól felfele.
-Meggyógyulok valaha szerinted?-váltottam komolyra a témát,halkan és szűkszavúan rákérdeztem.
-Ez nem kérdés.
 Erős ember vagy és nem leszel vak,csak ezt hidd is el nekem,1 hét múlva ugyan olyan jó lesz vagy akár még  jobb a szemed mint régen.
-De mi van ha teljesen megvakulok?
-De nem fogsz.
-Babbie -hallgattam el pár percre-de mi van ha igen?
-De nem!
-De tegyük fel,hogy igen. És akkor mi lesz?
-Melletted leszek mindig. Ettől nem kell tartanod.
-Ennek nagyon örülök,így már egy kicsivel könnyebb.

*Csörgött a telefonom*

-Hello Niall!-szóltam bele.
-Szia.
Babbie mondta mi volt,hogy van a szemed?
-Háát nemtudom.. nem is szeretnék róla most beszélni,csak elrontaná a hangulatom.
De majd 1 hét múlva kiderül.
-Értem.. ne haragudj.
 Mit csináltok ma?-kérdezte,halottam épp valami cukrot evett úgy csámcsogott a telefonba.
-Mi nevetsz?-kicsit komoly lett.
-Cukrot eszel?
-Gumicukrot ami beleragad a fogamba.
 De honnan tudtad?
-Ismerlek Niall.-nevettünk.
-Persze,hiszen a legjobb haverom vagy. Na mit csináltok akkor ma?

-Babbie,mit csinálunk ma?-néztem fel a barátnőmre.
-Strandot terveztem,de a többieknek is jöhetnének.
-Strand! Babbie mondta gyertek ti is.
-Jófej,imádom a barátnődet!
 Megkérdezem a srácokat és majd hívlak.
-Jól van,szia.-letettem a telefont.

*Babbie szemszöge*

*Délután*

Végül mindenki ráért,eljöttek a srácok és szerencsére Libb és El is velünk tartottak.
-Nemár esik az eső!-szakította félbe a gondolataimat Libby.
-Nem is kicsit,inkább szakad az eső..-csodálkozott ki az ablakon Eleanor.
-Strand lefújva srácok-mondta Louis,barátnőjét ölelgetve.
-Sebaj,jók vagyunk itt Babbiéknál.-mosolygott Zayn.
Ekkor Niall előkapta az egyik régi gitáromat a falról,átvizsgálta a tekintetével,ráfújt egyet,megtörölgette és egy kicsit ráütött,egyszer csak elkezdett játszani rajta egy gyors,számomra ismeretlen számot.
De ahogy láttam a srácok ismerték,mert rögtök elkezdték énekelni,teljesen elvarázsoltak abban a csodálatos 3 percben,egy élmény volt őket hallgatni így együtt.
El elővette a telefonját és Libbyvel riporterkedtek,operatőrködtek,viccesek voltak.

-Hölgyem?-lépett oda hozzám Liam a 3.szám végén és felém nyújtotta a jobb kezét.
-Táncoljunk?-néztem fel rá,a srácok meg csak minket figyeltek,de énekeltek tovább.
-Ühüm..-bólintott egyet.
-De én nagyon nem tudok táncolni.
-Menni fog,hagyatkozz csak rám!-és felhúzott maga mellé.
Amikor a gyors zenére egyszer csak elkezdtünk lassúzni,mintha a srácok összebeszéltek volna,rögtön az új számukra a Little Thingsre,lassúra váltottak,erre az érzelmes,szerelmes,őszínte számra.
Szegény Liam a tánc közbe lassan már 7x léptem a lábára,elég szerencsétlennek éreztem magam,és már 7x kértem tőle bocsánatot érte,ő a végén megállt,felemelte az államat egyetlen egy ujjával és mélyen a szemembe nézett
-Nem kell bocsánatot kérned,senki sem tökéletes.
 Tudod,hogy én nagyon szeretlek?
-Édesem..-folytattam volna,de ő egy csókkal elhallgattatott.

http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg&feature=plcp <3

LÉGYSZIII komiba írjátok meg,hogy:

-Szeretnétek-e ÚJRA Harry-t a képbe:)

-Vagy nem!

Fontos lenne!:))) <3