ÚJ blogom!

Sziasztok! ♥

Itt az ÚJ BLOGOM : http://everything-bi.blogspot.hu/

Aki olvasta ezt a történetemet az olvassa az újat is,mert valamennyire "folytatásos" :)
Babbie testvére Bella Balding a főszereplő Harryvel!:)

Az első rész már fent van.
Aki szeretne cserélni írjon az új történetbe a chat-be!:)

Utolsó rész- A vég..*

Sziasztok!♥ Igen, elérkeztünk az utolsó részhez is. Egy regénnyi köszönettel tudnék most jönni nektek ezért úgy tervezem,hogy még 1x jelentkezem ez miatt!
Meg az ÚJ blogom miatt is!:)

Remélem így az utolsó rész alkalmából ez a rész megsirat egy kicsit titeket is. Mert én, mikor írtam teljesen átéreztem (furcsa) és megsirattam ám a blogot!♥

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ezt a zenét hallgassátok közben: KATT!

a zenelejátszót meg addig állítsátok le.

*Egy év múlva*

*Az írónő (Susan)  szemszöge*

-Kész.-mondtam.

Babbie Balding szerelemből halál című könyve befejeződött.

-Köszönöm az együttműködést.-mosolyogtam rá hálásan,hogy ezt a mesébe illő,mégis szomorú és tragikus, érzelmekkel dús könyvet, az ő igazi történetét mindenkinek a világon elmesélhetem. Köszönetem jelképeként felé nyújtottam a jobb kezemet.
Ő ahogy mindig is ebben a pár hónapban amikor a könyv miatt látogattam be hozzá csöndbe,pislogás nélkül, előremeredve,szinte megdermedve nézett a szobát kémlelte,hol a földet.

Elmegyógyintézetbe került a történtek miatt. Liam szívrohama miatt amit a fiú a lány elől,a barátai elől és a családja elől is titkolt hosszú ideig, miközben tudta: csak napjai vannak hátra. Sokat küzdött, de a végén feladta az életét és a lelke madárképében repült a mennyországba a fellegek közé és onnan figyeli és óvja minden szerettét, mint amikor a földön volt köztünk.. emberi alakban. Most a magasból is ezt teszi.
Liam és a sorra következő rosszabb és gyalázatosabb események miatt került ide..pont ide Babbie... nem voltak beszámíthatóak a cselekedetei... nem volt önmaga.. és nincs nagy remény senkiben sem,hogy talán.. egyszer újra a régi Babbie Balding lesz ebből a nagyszerű lányból.

Csak akkor mesélt az őt érő tragikus történetéről ha muszáj volt, vagy ha ő úgy érezte, hogy mondania kell nekem valamit. Az újságokból, a cikkekből és az érintettek segítségével írtam meg ezt a csodálatos könyvet. Minden nap, ahányszor csak bejöttem hozzá Liam Payne másolt leletei feküdtek a tiszta,fehér padlón rendezett sorban. És egy kép, egy árva, őszinte kép hevert az ágyon. Két személy volt rajta, azok akikre ránézel és rögtön látod: ez volt Babbie Balding élete. A képen Liam és egy nagyon kicsi lelet szerepelt, külön, de mégis egy keretben tartotta őket. A lelet, rajta azzal az apró kis folttal,pici, alig látható ujjakkal a gyerekük volt,de a nagy trauma miatt alig tudta a világra hozni, és halva született meg. Ez is megviselte őt, nem szeretett róla beszélni senkinek sem.
A lány sokszor fogta érdes, folyamatosan csak remegő kezében a képkeretet, de még akkor is érzelmek nélkül, üres tekintettel nézett végig a fájó múlton, a rideg,borzalmas életén. 

A leves és a meleg hús a körettel ott állt a fekete tányéron és a fekete tálcán, de ő hozzá sem nyúlt. Minden nap ott volt előtte a változatos tápláló ételek mennyisége, de mintha vak lenne úgy nézett keresztül rajta napról,napra.

Babbie számomra egy különleges lány, ellentétben a többiekkel én nem tartom őt őrültnek, téveszmésnek sem bolondnak mint ahogyan mások. Csak több sokk és szenvedés érte az életben amiket nem bírt, nem tudott feldolgozni, hanem magában raktározta el az összes érzelmet. 
Sajnáltam őt, segíteni akartam neki újra talpra állni, de nem hagyta, ellenállt. Ha közelebb léptem hozzá, vagy bárki más rögtön dührohamot kapott és sikítozott, őrjöngött és kapálózott a kezével, lábával miközben szétkarmolta akarata ellenére is a bőrödet. Tudtam... mélyen, a szíve mélyén segítségért kiállt nekem.

*Másnap*

Megint meglátogattam őt.
Úgy fogadott mint mind a többi napon. Odatettem elé az elkészült könyvet, miközben ő a fehér, üres, egyhangú szobában egyedül, maga elé meredt, csontjai csak úgy kitűntek hulla fehér bőrén és egy csepp hús sem volt rajta.

A bánatot magában dolgozta fel, érzelmeket soha sem mutatva senki felé sem, nem éreztette senkivel a fájdalmait, olyan volt mint egy merev kőszikla,akit egy nagy hurrikán sem tud kizökkenteni a helyéről. Átvizsgálta a táskák, üveges tekintetével a könyvet. Kinyitotta az első oldalon, az első lapon.. amin ez a fekete, szép betűtípusú, dőlt szöveg állt a lap közepén:

Liam Payne és kisfia Bentley emlékére.

Nyugodjatok békében.

Ekkor a lány, Babbie olyat tett mint még soha, olyat amit még senki sem, én sem láttam tőle látogatásaim kezdete óta, felnézett rám, kék szemei az én zöld szempáromat fürkészték, lassan könnybelábadta a szemei és rebbenés nélkül, egy kósza, átlátszó könnycsepp gördült le érdes, kiszáradt, csontos arcán.
Tudtam... belül végleg.. teljesen összeomlott.
Felállt.. a falnak támaszkodott az állapota miatt, mert majdnem összeesett, nem lehetett egészséges állapotban, ez már a beesett arcán is észlelhető volt, letérdelt az ágya mellé, feltűrte fehér, tollpihés takaróját amin sárga, régies foltok díszelegtek, a fehér lepedőt lassan, erő hiányában felhúzta, benyúlt a matraca alá és mélyen kotorászni kezdett ott.
Pár perc múlva elővett egy fekete, ezüst, kopott, de mégis díszekkel kirakott pisztolyt és lassan a szívéhez szorította, amilyen erősen csak tudta. Rögtön utána határozottan, gondolkozás nélkül elcsattant a fegyver. 
Csak a golyó halk csattanását lehetett hallani a vízhangos, majdnem üres szobában. A lány elterült a földön és lentről nézett fel rám, záporozva könnycseppjeivel ami mint egy patak úgy folytak végig beleolvadó arcába, és egy szó.. egyetlen egy szó.. az utolsó szó hagyta el a száját: Liam.

2.évad 18.rész- Az álombeli üzenet.*

uuuu ♥

Sziasztok!♥
Ahogy látjátok már lassan-lassan jön a történet vége az utolsó részt bár már előre megírtam,de ha minden jól megy előtte tervezek még 1 részt. Szóval vagy 2 jön még vagy a következő egyben az utolsó is lesz.

A következő rész: 14 komment 220 megtekintés után jön:)
Jó olvasást♥

- - - - - - - - - - - - - - - - - -   * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

-Zayn!
 Nem kap levegőt! Megdermedt az arca és nem mozdul ,Zayn!-kiabált neki Libby felettem,de csak egy könnycsepp hullott végig fal fehér arcomon,és ekkor már elsötétült minden, magam kívül voltam, mint Liam. Nem láttam, nem halottam semmit és egyedül maradtam itt a sötétben. A szerelmem nélkül.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Liam-el kézen fogva sétáltunk az egyik eldugott,ismeretlen kis erdőben, rátértünk egy meghitt apró kavicsos sétányra ami csak úgy ropogott a lábunk alatt. Kellemes idő volt, a szél halkan megmozgatta a most már színekben pompázó faleveleket és a bokrokat maga mellett. Faágak más és más hangú reccsenése hallatszott helyenként mikor az állatok áthaladtak rajta. Apró madarak gyönyörű éneklésére lettünk figyelmesek. A harkály halkan kopogtatott a fákon és a mókusok félénken mogyorót kerestek az avarban.
Gyönyörű volt ez a hely,ez a pillanat.
Megláttam egy sötétvörös festékkel lefestett padot a köves út mellett,aminek díszes hátulján különféle minták voltak festve. Oldalain és karfáin pedig virágok díszelegtek feketén. Illett a környezethez és ehhez a csodálatosan mesés tájhoz ami elénk tárult,lenézve a felhők felett érezhettük magunkat, a szembelévő dombokon a köd látszódott és helyenként a hónapok óta megmaradt hó emelte ki a zölden fénylő dombokat.

Hallgassátok ezt a zenét közben: KATT!

A zenelejátszót addig meg állítsátok le!

Liam gyengéden megsimította a vállamat és egy puszit adott az arcomra.

Felállt és lassú léptekben elindult az előttünk tátongó szakadék felé, ordítottam neki,hogy ne tegye! Miért teszi? Hova megy? De ő eléggé határozottan odasétált, a széléhez érve rám pillantott, és a szájáról ezt olvastam le: 

Lélekben melletted vagyok még ha nem is testileg.

Rám mosolygott, talán utoljára láttam ezt a csodálatos mosolyt és ŐT, ezt a különleges embert. Mosolya után lelépett egyet és abban a percben elpárolgott és eltűnt az egekbe.

Azt vettem észre,hogy megint sírva riadok fel ebből a borzalmas álomból.
Kinyitottam a szemem miközben az éles,fehér fények elvakítottak, két árnyék jelent meg a testem mellett,ezek szerintem bizonyára feküdhettem.
Minden a szobában zölden "világított".
-Hol vagyok?-fájlaltam a fejem és rekedtes hangon kérdezősködtem.-Mi ez? És Liam hol van?
-Kórházban. Nem emlékszel mikor Liam-et hozták be?-nézett rám Libby és Zayn.
-Ti,hogy kerültök ide?
-Eredetileg meglepetés lett volna, hogy este átmegyünk és pár napot veletek maradunk,de mikor odaértünk a mentősök akkor indultak el. Berohantunk a házba titeket keresve és aztán a legközelebbi kórházba igyekeztünk,mert talán ott vagytok.-magyarázta Libby,helyenként közbevágva Zayn is beleszólt.
És ekkor beugrott minden,felidézve magamban minden egyes fájó másodpercet,az estét, azt a romantikus,csodálatos estét, az ágy jelenetet, előtte a repülőgépet és a meglepetéseket aztán a sokkot.. amiért Liam rosszul lett mellettem, a mentőt, az utat, a következményeket, a kórházbeli eseményeket és a jelent is.

-Liam hol van? Jól van egyáltalán?
-Babbie...-csuklott el Zayn hangja és most először láttam őt ilyennek, meggyötörtnek, megviseltnek, most először mutatta számomra az érzelmeit amit igazából eddig a percig mindvégig rejtegetett és ezek a felszínre törtek. Liam neve hallatán a szemöldökei összeráncolódtak és ajkai lassan lekonyultak. Maga elé meredt egy kicsit, minta elgondolkozna és szeme könnybe lábadt,nem próbálta meg visszatartani, eltüntetni, elfelejteni az érzéseit hanem bátran,meggyötörve elkezdett zokogni.
-Mondjátok már!!-ordítottam eléggé ideges,mert Zayn érzelmei miatt semmi jót nem vártam,csak bizakodtam.
De ők csak lassan,egyszerre kinéztek a szoba ablakán a folyosóra, ahol a többi kórteremre is ráláttam.
-Hol van?
Csak hosszú, feszültség teljes percek után kaptam az egyhangú választ Libby-től:
-A 21-es B. szobában.
-És ez a szoba melyik?
-Ez a 21-es A.
-Akkor.. akkor.. Liam mellettünk van!-csillant fel a szemem egy aprócska mosoly kíséretében.

Lassan a kezeimmel támaszkodva felültem,mert túlságosan is fájt a fejem ha megmozdultam. Ledobtam magamról a nehéz,zöld kórházi dunyhát és én is azt tettem amit ők ketten,figyelmesen kinéztem a szembelévő kórterembe.

De különös volt,mert a kórterem üres volt.
-De hisz nincsen ott!
-De.. ott van.-halkult el Libb.
-De.. csak egy zsák. Csak egy... fekete.. zsák van.. ott bent..-értetlenkedtem,Zayn nagy zokogásban tört ki és erőteljesen belökte maga előtt az ajtót, a folyosóra rohant könnyeit elrejtve és eltűnt. 
-Az Liam.-akadoztak a barátnőm szavai.
-Meghalt?!
Libby válaszul csak bólintott egyet és lesütötte a tekintetét a könnyeivel harcolva...

Ezért jelent meg az álmomban? 
Ezért mondta: lélekben melletted vagyok, még ha nem is testileg?!
Üzent nekem?
Lát engem?

*Libby szemszöge*

Síri,halálos csönd vette körbe a 21-es A és B kórtermet.
Amint Babbie megértette Liam helyzetét se kép, se hang,elhalkult.
Üres,érzelem mentes tekintettel meredt maga elé és ahogyan láttam végig csak gondolkozott.
Semmi érzelmet nem láttam rajta csak ezt motyogta magának: lélekben melletted vagyok.
Bizarrul és ijesztően elkezdett előre-hátra dülöngélni és csak kihagyásokkal pislogott.
Egyszer csak a kezei határozottan ökölbe szorultak,a kék erei kidagadtak a csuklójánál és a kézfejénél. A szemei pedig egyik pillanatról a másikra elkezdetek tikkelni.
Végül folytatta a motyogást: még ha nem is testileg.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Csak így a rész végénél meg szeretném ragadni az alkalmat és:
Nagyon Boldog Születésnapot szeretnék kívánni Zayn!♥

2.évad 17.rész- Nélküle nincs értelme az életemnek!*

Sziasztok!♥
Igen,ez a rész eléggé rövidke lett,de szerintem nagy is tartalmas. Megpróbálom a következőt minél hamarabb megírni,és amint tudom hozni nektek.

A kövi rész: 14 komment 220 megtekintés után jön. :)

- - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben: 

-Szeretlek! Nem bírom elégszer elmondani: szeretlek.-ekkor elhangzott az utolsó mondat, az utolsó szó,az utolsó csók,az utolsó érintések és egyben az utolsó pillantások.
Az elején pillangóként repültünk,de most ez az utolsó mondat megváltoztatott mindent...sötétséget hozott magával amire görcsösen sírásba kezdtem és a szemeim könnybe lábadva ordították a fájdalmat, kiabáltam,sikítoztam egy nevet és két megbélyegző szót: Liam,kelj fel!
Rátettem kezemet a mellkasára és lassan,sok kihagyással az utolsókat emelkedett..

- - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Később, úgy 25 perc múlva,tudtam pontosan,hogy annyi hiszen tűkön ülve vártam.
Az egész házat,a kertet,bent a lakást és az utca felét is beborította a kék,piros villogó fények,amik sosem jelentettek jót,ha ez az autó és az a pár ember "bekopogott" a lakásodba,szomorúságot hoztak és bánatot,de egy,egyetlen egy remény mindig is volt talán boldogságot és örömömet hoznak most? Talán mosoly lesz az arcomon? Megvolt rá minden esély..csak én nem hittem benne elég erősen!
Liam-et hordágyra tették és lassan már indultak volna vele a kórházba,mire én kisírt,élénk vörös,bedagadt szemekkel,nyögvenyelősen és félve szóltam az egyik előttem álló férfi ápolóhoz:
-Mi az,hogy én nem mehetek?
-Hölgyem értse meg, nem fér be az autóba! Elöl ketten ülnek,és hátul is ha nagy baj lenne.
-A francokat a szabályokba! Hátra ülök,nekem vele kell lennem még ha nem is érzi,de mellette leszek és maguk nem állhatnak az utamba! Érti?!!-és ezzel a mondattal határozottan betuszkoltam magamat,és nagy csattanással becsukták a két hátsó ajtót,a motor beindult,búgó,zörgő füstölő hangja volt,bennem volt a félelem,hogy talán a kórházat nem érjük el?!

Hallgatások közben ezt a számot: KATT!

a zenelejátszót meg állítsátok le addig!

Ránéztem Liam-re és szörnyű,nyomasztó érzés fogott el. Arcát és testét tekintetemmel féltően végigtapogattam. Szemei fenn akadva,a palafont nézve álltak nyitva,mint aki a halál kapuja felé indul,el ODA fel és nem tudjuk mi vár rá,mint aki az eget figyeli,a csillagok ragyogását,de nem engedhettem,hogy elmenjen,nem lehet,nem távozhat el,a szelleme,a lelke és ő saját maga is kell nekem,szükségem van rá!
Nem pislogott,nem nyelt nem mutatott semmi életjelet csak egy néhány mellkas emelkedésből tudjam: ÉL.
A gépek még pislákoltak és sípolós halk hangokat adta ki.
Gyorsan mentünk,állandóan előzgettünk,kerülgettünk amilyen gyorsan csak ment,féktelenül gyorsan száguldoztunk,aminek most kivételesen nagyon örültem. A teste a buckákon és a gödrökön csak rázkódott az út csak úgy dobálta őt,rossz volt így látni.

Ott voltunk,végre,megérkeztünk. Liam-et levették óvatosan az autóról és átrakták egy másik hordágyra amivel pár nővér rohant ki,elkezdték betolni a kórházi bejáraton mikor hosszú,éles,zajos sípoló hangot adott ki az előzőnek életjelet és reményt mutató pislákoló gép és most a monitor egy hosszú egyenes vonalt mutatott végig mire az égbenyúló egyenes vonalak eltűntek..
-Piros kód,piros kód!
-Gyorsan!
-Igyekezzetek.
-Nem veszíthetjük el!!

Kiabáltak a mentősök,a nővérek,az orvosok,mindenki körbe-körbe rohangált.
Lerogytam a földre és hangos sírógörcsben törtem ki a látottak miatt.
Nem halhat meg! Nem lehet! NEM! Nem teheti ezt meg velem! Nem hagyhat itt engem! Liam értsd meg,neked élned kell! Ordítottam magamban ezeket az őszínte,igaz mondatokat hisz levegőt alig kaptam, a gyomrom görcsösen összehúzódott és a könnyektől, a sokktól, a történtektől, a látottaktól és a félelemtől megdermedve kapálóztam a friss levegő után.
-Úrsiten Babbie!-rohant elém Libby miközben a földön fekve fulladoztam.
-Nyugodj meg,vegyél már levegőt.-hallottam a biztató szavait,de a kérése teljesítése nem ment.

Liam egyik percről a másikra,ok nélkül a halál szélén állt?!
Miattam? Talán mert kimondtam,hogy szeretem? Miért? Nem hagyhat el engem,nem hagyhat itt engem, hiszen nekem nagyon nagy szükségem van rá,miatta élek,miatta szép a napom,miatta éri meg az embernek mosolyogni és miatta küzdök minden egyes nap. És most csak így,ilyen hirtelen itt hagyna? Egyedül? Egyedül ebben a nagy,veszélyes és romlott világban? Hisz én teljes szívemből szeretem őt!
A sok emlék és a tettek, a cselekedetek a mondatok,a pillanatok minden ami Liam-et és engem összeköt az csak így elpárologna pár másodperc alatt? Ő az én életem! Ő jelent nekem mindent! Ha szomorú vagyok felvidít,ha boldog vagyok ő is az,mindent megosztottam vele ő az én legjobb fiúbarátom és egyeben az az ember akit a világon a legjobban szeretek és a világon ebben a hónapokban,mióta megismertem ő adta nekem a legtöbbet. Az első pillanattól kezdve mikor egymásra pillantottunk ott volt az a megmagyarázhatatlan szikra és tudtam,éreztem "ő kell nekem". És ma már, az életem része a szerelmem!
Ha ő nincs mellettem, ha ő nem fogja a kezemet és nem vezet maga előtt mint egy eltévedt kislányt akkor mondja meg nekem valaki miért érdemes élni? Mi értelme van ezek után az én életemnek? Semmi.. Nélküle egy szellő vagyok a nagy világban ami kóborul csak kering a földön és nem tartozik senkihez,semmihez egyedül van,egyedül maradt mert elvesztett mindent ebben az életben aminek örülhetne,ami miatt mosolyoghatna! Nem ér az életem semmit és ha meghalok Liam mellet lehetek nem?


-Zayn!
 Nem kap levegőt! Megdermedt az arca és nem mozdul ,Zayn!-kiabált neki Libby felettem,de csak egy könnycsepp hullott végig fal fehér arcomon,és ekkor már elsötétült minden, magam kívül voltam, mint Liam. Nem láttam, nem halottam semmit és egyedül maradtam itt a sötétben. A szerelmem nélkül.

2.évad 16.rész-Az a bizonyos este.*

Sziasztok!♥
Most jött el az a pillanat,hogy nem tudom már a történetet tovább húzni semerre, mindent leírtam amit szerettem volna,ami bennem volt és amit olvastatok. Még 4-5 részt tervezek és vége lesz a történetnek!

A következő rész: 14 komment és 200 megtekintés után jön!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az előző részben:

*Babbie szemszöge*

Kicsit álmosan,de kíváncsian figyeltem a helyet. A beszökött víz és friss fű illata terítette el az autót aminek fergeteges illata volt.
Kinézve az ablakon szép,tiszta kék színű vizet fedeztem fel alattunk,végig azt néztem miközben a barna,újonnan épített hídon haladtunk át és a vízben tükörképként narancssárga fények jelentek meg szeret szét.
-Na,hogy tetszik?- emelte fel az államat Liam,mert nekem csak a kékes,mellettünk folyó vízen maradt a tekintetem.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Beérve a házba nyitott szájjal,leesett állal és szinte megfagyva álltam a bejárati ajtón belül,a lábtörlőn túl.
Feltérképezve a ház minden zegzugát élveztem és csodáltam.
Szembetűnt egy fényes,polírozott falépcső ami azt kívánta "bárcsak rám lépnél gyengéden lábaiddal és felfedeznéd a fenti emelet minden egyek porcikáját". Ledobva a lépcsősor korlátja mögé a csomagjaimat jobb lábamat emelve elindultam felfele,de Liam elkapta a derekamat,billegtem egyet és elvesztettem az egyensúlyomat.
-Majdnem bevertem a fejem!-ordítottam rá félelmemben.
-Bocsánat,én vigyázom rád,csak meg akartalak lepni.-láttam elszomorodott tekintetét.
-Megleptél,megleptél csak túlságosan is.
-Ne haragudj.
-Bocsánat szívem,te nem haragudj rám,túlreagáltam!-öleltem át belátóan miközben én a lépcső egyik felsőfokán ácsorogtam karjaiba csimpaszkodva ő meg lent a szürke kövekkel kirakott padlón.

*Később*

Ez a zuhanyzás hiányzott már nekem,mikor a jó forró víz körbeöleli a testemet egy lepedő jelképében és a pára alulról felszáll a plafonra,körbeveszi a szobát és óvatosan,lassan kiszökik a kulcslyukon láthatatlanul,de mégis de mégis ha a bőrödhöz ér melegséget áraszt és viszi magával az illatot,a mandulás,mézes barna krémes tusfürdőt ami a levegőben,az orrodba jutva elpárolog.

Kinyitottam a csapot és megfordulva a lengén öltözött Liam-mel találtam magamat szembe,megint.
Egy szó,egy kusza pillantás nélkül csak egyetlen egy érintéssel,egy minden elmondóval köszöntött maga előtt: egy forró,meleg csókkal.

Felpezsdülve, szavak nélkül, csupán csak tettekkel tudtuk mit érez a másik, mit gondol, és tudtuk mit szeretnénk ezekben a percekben: egymást.

-Babbie?!-csókjaink közbe halkan a számba suttogta a nevemet.
-Azt szeretném,hogy tegyél magadévá.
-Egy szavadba kerül.-és óvatosan kilépve, kiemelt a kádból, magával vitt az ajtó másik oldalán ácsorgó üres,árva szobába, az ágy mellé állva vad csókokat adtunk egymásnak és Liam lassan felkapva az ölébe leültünk az ágyra, (katt a képért!) közben egymás puha szájában harcoltunk a nyelveinkkel a győzelemért.Ő nyert.Felülkerekedett rózsaszínes nyelvemen és én elhagytam csodás ajkait. Óvatosan hátradöntöttem a fehér ágyneműbe ami csak ropogott alattunk a töm érdeknyi toll miatt.
Pár percig csöndesen csak csodáltuk egymást,a kapcsolatunkat,az érzelmeket,a tetteket és a régen eltemetett vágyainkat,amik most békésen előtörhettek és egymásé lehettünk. (katt a képért!)

Végigcsókolgattam Liam állát,nyakát,csontjait,kockáit egyesével végigsimítottam a mutatóujjammal,rögtön utána elérve férfiasságát ami egy ideje csak dagadt a büszkeségtől.
Hozzáérve egy férfias,apró,halk nyögés hagyat el a kinyílt ajkait.
-Ennyitől?-néztem fel rá kacéran a combjai között.
-Régóta vágyom rád!-túrt bele mélyen a hajamba és egy mozdulattal levette a férfiasságát takaró ruhadarabot.Kényeztetését láttam rajta igényli és élvezi.

Férfias nyögések hallatszottak az egész szobában. Az a pár betű,az a pár szó és azok a hangszálak körbeölelték az egész lakást. Egyik pillanatról a másikra fordult a kocka,én találtam magamat alul és az én számat hagyták el hangos,vékony hangú lányok sikongatások. (katt a képért!)
Később Liam óvatosan bejutást kért,de már nem csak ujjaival és nyelvével hanem erős,dagadó,kemény férfiasságával.
Megadtam neki,figyelmes volt és hagyta,hogy megszokjam.
Pár pislogás és élvezet után felbátorodva gyorsabban,és magabiztosan hatolt belém. Körmeimet az érzések miatt hátába fúrtam. (katt a képért!)

Remegett az ágy,remegett ő és én is.
A pozitív érzelmek csak úgy jöttek belőlünk,a szavak,azok a pár szavak,a tettek és a mozdulatok,azok a csodás érintések elmondtak mindent amit szavakba nem lehet önteni.
Ez az éjszaka,ez a csodálatos este ez a felejthetetlen pillanat az ami kapocsként közelebb hozott minket egymáshoz.
Köztünk van az a lakat,a lakat ami Liam-et és engem szimbolizál, és van hozzá egy rozsdás,ócska kulcs amit ő egy nézéssel,egy szóval és egy érintéssel tisztára mosott,fényesre törölgette. És ez a kulcs nyitotta egyben az én több ezer lakat alatt elzárt,pókhálós szívemet ami a mai napra egy út lett amit neki,csak neki nyitottam meg. És Ő élt vele,az úttal. Végigjárta,átment a buckákon,az akadályokon, néha gödörbe esett és nyakig sáros lett,de megtalálta a kiutat,átvágott a sűrű,bozontos erdőn áttérve a rázós macskakőre és betért a fénybe, a szívembe és örökre az eszembe véste magát.

-Csodálatos volt ez az éjszaka.-fogta meg jobb kezemet óvatosan a gerince jobb oldala mellett és összekulcsoltuk ujjainkat. (katt a képért!)
-Szeretlek! Nem bírom elégszer elmondani: szeretlek.-ekkor elhangzott az utolsó mondat, az utolsó szó,az utolsó csók,az utolsó érintések és egyben az utolsó pillantások.
Az elején pillangóként repültünk,de most ez az utolsó mondat megváltoztatott mindent...sötétséget hozott magával amire görcsösen sírásba kezdtem és a szemeim könnybe lábadva ordították a fájdalmat, kiabáltam,sikítoztam egy nevet és két megbélyegző szót: Liam,kelj fel!
Rátettem kezemet a mellkasára és lassan,sok kihagyással az utolsókat emelkedett..

2.évad 15.rész-Mindent köszönök neked.*

♥

Sziasztok!♥
Utólag és Boldog új évet szeretnék nektek kívánni:) Tettetek valami fogadalmat?!
Remélem mindenkinek nagyszerű éve lesz.

A következő rész: 14 komment és 1 feliratkozó után jön:) 
Szeretném megköszönni nektek a sok kommentet,levelek,kérést stb. Főleg azt köszönöm,hogy olvassátok a történetemet!:)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

Végre megérkeztem,végre láthatom Liam-et és végre leülhetek.. Csak ez járt a fejemben.
Beültem,körbenéztem de Liamnek se híre,se hamva nem volt.. még mindig!
Ekkor odajött egy Maya nevű pincérlány és elém tette az itallapot,hogy válasszak amíg itt vagyok.
Kinyitottam a kemény barna borítású kis füzetecskét és ez a szöveg állt benne fillcel:

Azért a Starbucks,mert ott találkoztam a többiek veled először és aznap este meséltek rólad.

És attól a pillanattól tudtam,hogy nekem kellesz!

Ekkor a pincérlány mellém lépett mikor a meghatódottságtól egy könnycsepp hullott végig az arcomon és elém rakott egy jegeskávét vaníllia fagyival miközben én még nem is rendeltem semmit.
Lenéztem a kávémra és a barna habba bele volt írva:

Szeretlek Babbie Balding!!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

-Szia.-meleg kezei összefonódtak a derekam körül.
-Ezt mind értem?-óvatosan lelöktem férfias kezeit és lassan felállva a barna,kényelmetlen székből odaléptem elé,homlokomat az ő fényes homlokának támasztottam és végig egymás boldog tekintetét fürkésztük.
-Igen szerelmem.-adta a halk,egyértelmű választ.
Megfogtam a két kezemmel a hidegcsípte,kipirosodott arcát az állától végigsimítottam minden íves, domborult vonalait a mutatóujjammal és erősen megcsókoltam.
Az összes mostanában táplált vegyes érzelmem felé érezhető volt mikor az ajkaink mesésen összekapcsolódtak. Úgy illettek egymáshoz mint a puzzle darabkák.
-Köszönöm neked.-mosolyogtam rá,és a tekintetemet egyszerűen nem bírtam róla levenni..azok a nagy gesztenyebarna szemei vigyázóan néztek le rám a magasból.
-Mit?
-A mai napot,a tegnapit,a holnapit.
 És az összes másodpercet,hogy itt vagy mellettem és azt,hogy szeretsz.
Szemei kikerekedve tekintettek rám és válaszul egy erős ölelést kaptam amibe az összes hiány benne volt és az összes távolság ami köztünk volt ebben a pár napban.

*Eközben otthon*

*Libby szemszöge*

A nagy hó beterített mindent kinnt. Minden ünnepies,meghitt fehér köpenybe borkolózott,enyhén megfagyva,deresen, csillogva tündököltek a nap sárga sugaraiban. Nyújtózkodva keltem ki az ágyból magamra kapva puha,barackszínű köntösömet a Zayn-el eltöltött éjszaka után.

Halkan leslattyogtam a lépcsőn mert nem tudtam ki van fent és ki alszik még.Ekkor megéreztem a friss citromos tea illatát és a benne elolvadó cukor pezsgése hallatán újabb illatokat derítettem fel,a palacsinta és a barack lekvár édeskés illatának a rejtelmeiben merültem el.
Hívogatóan húzott magával a konyha felé.
Liz-t pillantottam meg ahogyan kicsit ügyetlenül de szorgalmasan sütögeti a kis tenyérnyi palacsintákat.

(Innen ezt a zenét kapcsoljátok be légyszíves:  KATT!!!!)

a zenelejágyszót meg állítsátok le addig

Valahonnan a hideg csípte a lábamat és hangos sikításra lettem figyelmes,odakaptam Liz felé a fejemet és ekkor már Niall állt szorosan mögötte.
-Ez az első hó és azt meg kell örökíteni.-harsongott a szőkeség hangja az egész lakásban.
-Úgy,hogy a pólómba dobod?!-küldött felé Liz egy-két szúrós pillantást.
-Úgy bizony!-csendült fel mögöttem Zayn hangja egy hideg,szúrós érzéssel egybekötve amitől rögtön ívbe feszült a hátam.
-Héééé!-kiáltottam fel.
-Pacsi Zayn!-közeledett felé Niall feltartva a jobb kezét.
Nekem sem kellett több,kivettem a már nadrágomba csúszkáló hódarabkát és Niall arcába dobtam.

2-3 perc múlva feleszmélve megfogta a lábamat,Zayn a kezeimet és kint találtam magamat a hideg hóban miközben a fehér golyókat kikerülve rohantam a két,magát viccesnek hívő fiú elől.
-Úgy kell neked!-ordibálva nevetett és rám mutogatott az emeleti ablakból Louis.
-Kineveted a barátnőmet?!-emelte fel a hangját és kócos haját hátrabodva Eleanor és ekkor a párkányon pihenő hó Louis nyakán csattant barátnője jóvoltából.
-Biztos vagy benne Eleanor Calder,hogy te ezt megtetted?!!-nézett rá a barátja szemöldökét felhúzva.
-Igen Louis Tomlinson.-büszke tekintettel mosolygott rá.
1-2 perc múlva azt vettem észre,hogy Liz,El és én Niall,Louis,Zayn és az ablakból bombázó Harry elől futunk.
-Harry! A vízipisztolyt.-szólt fel Zayn.
Hazz-ának sem kellett több,megkereste és elkezdett vele össze-vissza lövöldözni.
-De béna vagy! Minket nem is tudsz eltalálni.-örvendezett Liz ugrálva.
-Nem is titeket akarlak.-kacsintott rá.
Mi végig hátra fele futottunk és orra esve a srácokban végigcsúsztunk Harry jeges,vizes,hideg útján.
Higgyétek el..nem volt valami kellemes de jókat nevettünk!

*Liam szemszöge*

Felszállva éreztem ahogyan repülünk.
Szerettem repülni. Szerettem a levegőben lenni és szárnyalni,mert itt magam voltam... úgy éreztem.

Nem kergettek a gondolatok,az emlékek, a fájdalmak, se semmi más. Csak Babbie és én.
Lenézve az ölembehajtott fejű,fehér bőrű lányra pillantottam aki békésen a félelmeit hősiesen legyőzve végig aludta az utat fejében az álmait szövögetve. Elmosolyogva pillantottam rajta végig míg ő édesdeden csámcsogott.

Sosem voltam még ilyen boldog mint most. Az életemnek ezt a szakaszát örömmel kijelenthetem,hogy vele fedeztem fel. Mint Tarzan és Jane. Akinek a többi embert és állatot meggyőzve rátaláltak egymásra és a boldogságra,ami varázslatosan összeköti őket,annak ellenére, hogy mégis mennyire más világból származtak és mégis mennyire különböztek egymástól.



*6 óra múlva*

Babbie végigaludta a "titkos helyre" vezető utat.
Nem bántam,mert hosszú esténk lesz amit csak ketten,egymáshoz simulva,érzelmekkel tele fogunk eltölteni.
-Kicsim,megjöttünk.-súgtam a fülébe,végigsimítva szép,hosszú,ápolt szőkés haját.
Lassan,de hunyorogva kinyitotta a szemét.

*Babbie szemszöge*

Kicsit álmosan,de kíváncsian figyeltem a helyet. A beszökött víz és friss fű illata terítette el az autót aminek fergeteges illata volt.
Kinézve az ablakon szép,tiszta kék színű vizet fedeztem fel alattunk,végig azt néztem miközben a barna,újonnan épített hídon haladtunk át és a vízben tükörképként narancssárga fények jelentek meg szeret szét.
-Na,hogy tetszik?- emelte fel az államat Liam,mert nekem csak a kékes,mellettünk folyó vízen maradt a tekintetem.

Ekkor ez a ház állt velem szemben:

Belátva a nagy,üveges holdfénytől ragyogó ablakain ezt az előszobát vettem észre:

-Sosem felejtem el ezt a tekintet ahogyan végignéztél a házon és rajtam.-ölelt át Liam.
-Sosem szerettem így embert még ahogyan téged Liam Payne. Soha!-folytak ki a kék szemeimből a könnycseppek és ő puha csókjaival felitatta őket.

2.évad 14.rész- Rózsák és papírok?!*

Juuuj sziia <3 :$$$$$

Sziasztok! <3
Na kezdeném azzal ezt a részt,hogy köszönöm a kommenteket,a feliratkozásokat és főleg azt,hogy olvassátok a történetemet! :) Bár nem mindig tudok válaszolni a kommentekre de elolvasom MINDIG és nagyra értékelem,mert ezzel engem is buzdíttok arra,hogy hosszabb részeket írjak és hamarabb kapjátok meg őket! <3 Köszönöm nektek minden ezt!!

A következő rész: 14 komment 120 megtekintés után jön! :) +1 feliratkozó

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző részben:

*Csöngettek*
A postás volt és azt mondta ezt a levelet nekem küldték.
Pedig még feladó sem volt rajta,bélyeg sem,címzett sem.. furcsa volt.. csak egy fehér,rikító nagy boríték volt a kezemben! Félve,de kinyitottam és 2 jeggyel találtam magamat szembe és 2 név állt rajta:
Babbie Balding 1 osztályra és egy Liam Payne 1 osztályra.

Jobban megnézve repülőjegyek voltak és ma estére szóltak.
Ekkor egy pici sárga,ragasztós cetlit kiszúrtam a borítékban és láttam fekete filcel volt rá írva:

Drágám! Hiányzol! Tudom,váratlanul ért,de ez a karácsonyi ajándékom.

Elviszlek nyaralni,de az még titok,hogy hova. Kérlek ma pakolj össze és 7-re legyél a reptéren.

A szüleiddel már megbeszéltem,elkértelek tőlük. 

Várlak majd ott. Puszi. Szeretlek! -írta Liam.

Furán ért. Mikor beszélt anyáékkal?
És apa csak így egyből belement?
Nagyon várom már az utazást,de repülőn nem ültem még,mert mindig is bennem volt az a félelem,hogy légörvénybe kerülünk és lezuhanunk és egy lakatlan szigeten kötünk ki,vagy rosszabb esetben meghalunk.. félek egy kicsit.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Pókember....
Liam számomra a Pókember: elérhetetlen volt,megismertem,megszerettem és együtt utazzuk be a szép perceket a mindennapokban házról,házra egy vékony hálóval ugrálva. Pókember az akire a mesékben mikor megpillantod felnézel és szuperhősként nézel rá,kedveled és Mary Jane helyében szeretnél lenni mikor olyan romantikus pillanatok bontakoznak ki.
Amióta a kalapos,kicsi,tömzsi postás becsöngetett,kezembe nyomta a névtelen levelet azóta csak Liam jár a fejemben.

30 percem van még,hogy a reptérre érjek.
Nem tudom pontosan hova megyek.
Nem tudom mit vigyek.
Nem tudom mennyit vigyek.
Nem tudom meddig maradok ott.
Nem tudom mi vár rám.
Csak azt tudom,hogy a szerelmem a reptéren van.
Kimentem az ajtón, a rózsaszín,csíkos bőröndömet nehezen leemeltem azon a 3-4 lépcsőfokon amit alig bírtam el,az eső csak szakadt,egyre jobban és az utak is csak csúszkáltak,egy taxi állt a házunk előtt,ami felettébb furcsa volt a számomra.

Mint a játékokban,mikor az édesapád megveszi élete első játékgépét egy XBOX-ot és te megkapod életed első játékát mellé amit izgatottam figyelsz miközben a rózsaszín GTA felirat villog a fehér,zöld vonalas dobozon,apukád kiveszi a lemezt a tokból és megmutatja a játék menetét. Kapsz egy feladatot amikor abba a bizonyos sárga taxiba kell beülnöd és fölötte van egy rózsaszín nyíl amire angolul rá van írva: Szálljon be.
Emlékszem a játékra.
Emlékszem a lépésekre.

És ez a pillanat is pont ugyan ilyen volt,csak itt a taxi ablakára volt ráírva,hogy szállj be.
A sofőr,amikor meglátott eldobva az újságot kiugrott a járműből és rögtön elvette tőlem a két nehéz bőröndömet,az ajtót illedelmesen kinyitotta nekem miközben egy fekete esernyőt tartott a fejem fölött és egy rózsát amibe egy kis papír bele volt tűzve a kezembe adott óvatosan.
-Ez mi uram?!-kérdeztem miközben az "ajándékomat" fürkésztem.
-Nyissa ki.-mosolygott rám a visszapillantóból mikor már úton voltunk.

Egy levél..

Ha kiszállsz a taxiból akkor a Park felirat keresve menj előre 18 lépést a színes,szivárvány színű csempén.-írta Liam.

Van a reptéren Park felirat? Bár nem sokszor jártam arra,de én még soha sem vettem észre.
És miért pont 18 lépést menjek előre?
És miért pont a színes,szivárványos csempén?
Tudtam,ezt Liam küldte,ezek szerint a taxit is ő hozatta nekem,már várom a "feladatom" folytatását.

Az úton elgondolkozva az egész rejtélyes utazás járt a fejemben.
Várom,hogy láthassam végre Liam-et,mert számomra ő a boldogság,a szeretet,az élet.
Amióta ismerem minden perc egy kincs a számomra mit vele eltölthetek, a szavai.. mikor megszólal az zene füleimnek,az a dallam.. a legszebb zene szó amit életemben halottam.
Mindig is féltem a magánytól,a sötéttől és az egyedülléttől ameddig Ő meg nem hozta az életembe azt a bizonyos fényt, a ragyogást amitől a napjai a világ legszebb,legtisztább fényében ragyognak.
Mint a NAP. Az ember egyetlen,tiszta kincse.
Mert mindenféleképpen pompázik egy magában... magával hozva az életet és a reményt.
Mikor egy komor téli napon kinyitod a szemed és látod a szép narancssárga fényt a hegyek alól kibújva,azt a pár sugarat amik az égbe fel fel nyúlva húzzák magukkal a különféle színeket..onnan tudod: az egy gyönyörű nap kezdete lesz.
Ő is pont ilyen fényeket és élményeket hoz nekem a mindennapjaimba,mikor meghallom csilingelő hangját, rágondolok minden egyes tökéletes porcikájára vagy látom magam mellett az ágyba korán reggel édesdeden,törékenyen szuszogni.
-Hölgyem? Megérkeztünk.-zavarta meg a fantáziálásomat.

Kiszálltam a taxiból,felpillantva láttam a ceruzával rajzolt,kiszínezett amatőr,nem odaillő táblát a reptéren,elindultam felé magammal húzva két bőröndömet és számoltam közben a 18 lépést.

1... 2... 3... 4... 5... ... ... ... ... 16... 17... 18...!

Kerestem Liam-et mindenhol és minden fele néztem,de sehol sem volt.
Ekkor kiszúrtam egy nagy repülőt mintázó szobrot a tér közepén aminek az orrába egy rózsa és szintén egy papír volt elhelyezve.

Ez állt benne:

Szép volt kicsim!

A megfejtés: a Parkban ismertelek meg jobban és szerettem beléd,emlékszel?! 18 éves vagy most és azért mentél a színes csempén mert mikor megismertelek feketeség volt az életemben és te fokozatosan hoztad nekem a színt, a szivárvány jelképében.

DE most innen menj a szembelévő újságoshoz és válaszolj a kérdésére. Ha elsőre jól válaszolsz kapsz valamit!-írta.

Megettem amit kért, és bementem.
-Szia. Te vagy Babbie?-kérdezte a fiatal tizenéves,barna haj kék szemű srác.
-Szia,igen és elvileg kérdezned kell tőlem valamit. Jól tudom?!-pirultam el egy kicsit,mert ebben a helyzetben furán éreztem magam.
-Igen. Szóval a barátodnak fel kellett tennem egy kérdést és én azt kérdeztem,hogy a barátnődet meddig fogod szeretni? Ő válaszolt,így tőled is ezt kell megkérdeznem.
-Öööm.. örökkön örökké!-vágtam rá rögtön miközben ő még beszélt volna.
-Szóval ez az utolsó válaszod?
 Gondold meg! Mert ha nem ugyan azt válaszolod mint a barátod akkor nem mehetsz "tovább".
-Én ezt érzem.. és remélem,hogy ő is!
-Helyes! Ugyan ezt felelte-mosolygott rám a srác és a kezembe adta a pult alól a rózsát és az újabb lapot.

Ez állt benne:

Örökkön örökké szeretni foglak! <3

DE most menj a virágoshoz és onnan majd jön a többi feladat kicsim.-írta.

Odamentem,kaptam öt darab csodaszép,friss,illatos vörös rózsát,ugyan úgy a japán turistáktól akik felettébb kedvesek voltak velem, egy pilótától is kaptam,egy automatagépen meg kelett fejtened egy kódot és kijött az az év,hónap,nap mikor Liam-mel összejöttünk,onnan is kaptam 1 rózsát és egy idős hölgytől is kaptam utána.
A végén eljutottam a kiindulási pontomhoz a taxikhoz.. ahol az 5 percre lévő Starbucks-ba kelett átsétálnom,miközben turisták ezre néztek végig rajtam az előttem lévő rózsahalom miatt amitől szinte semmit se láttam és a magam után vonszolt két bőrönd miatt.
Az eget kémlelve mentem végig a kávézóig mikor a Starbucks rikító,fénylő zöld felirata felett ki volt írva nekem,hogy: CÉL!

Végre megérkeztem,végre láthatom Liam-et és végre leülhetek.. Csak ez járt a fejemben.
Beültem,körbenéztem de Liamnek se híre,se hamva nem volt.. még mindig!
Ekkor odajött egy Maya nevű pincérlány és elém tette az itallapot,hogy válasszak amíg itt vagyok.
Kinyitottam a kemény barna borítású kis füzetecskét és ez a szöveg állt benne fillcel:

Azért a Starbucks,mert ott találkoztam a többiek veled először és aznap este meséltek rólad.

És attól a pillanattól tudtam,hogy nekem kellesz!

Ekkor a pincérlány mellém lépett mikor a meghatódottságtól egy könnycsepp hullott végig az arcomon és elém rakott egy jegeskávét vaníllia fagyival miközben én még nem is rendeltem semmit.
Lenéztem a kávémra és a barna habba bele volt írva:

Szeretlek Babbie Balding!!